Amennyiben Shawn Ryan kábelcsatornán próbálkozik, akkor korszakalkotó - The Shield, vagy éppen egy gyorsan véget érő, de rendkívül emlékezetes sorozattal - Terriers leszünk gazdagabbak. Ezzel szemben országoson nem tudott maradandót alkotni, a The Unit és a Lie to Me is középszerű szériák voltak, bár a védelmében hozzá kell tenni, hogy egyik sem a saját ötleten alapult és utóbbinál csak a második évad idején töltötte be a showrunneri pozíciót. Úgy tűnik most végre megtörik a zseniális kábelsorozatok és felejthető országosok sorminta, a Fox-on bemutatkozó The Chicago Code ugyanis komoly potenciált rejt magában.

A sokáig Ride-Along címen futó sorozat Chicago utcáira kalauzol el minket, egy olyan városba, ahol a magas bűnözési ráta mellett a politikai vezetést is érintő korrupció jelenti a legfőbb problémát. Ez ellen próbál fellépni az első női rendőrfőnök, a hivatali ranglétrán rekordgyorsasággal felkúszó Teresa Colvin, valamint egykori társa, az öntörvényű, de remek zsaruszimattal rendelkező Jarek Wysocki. A másik oldalon a város második embereként beharangozott Ronin Gibbons képvselő áll, aki az ír maffiával együttműködve próbálja megtömni a saját zsebét.

Fontos kiemelni, hogy a The Chicago Code nem procedurális sorozat, vagyis az egy rész egy eset formulával ellentétben itt erős átívelő szállal kell számolnunk és nagy hangsúlyt kap a karakterizáció. A főszereplők lényeges jellemvonásait már az első jelenetek során sikerül megismernünk, Ryan szánt szándékkal olyan helyzetekbe hozza őket (rendőrségi üldözés, sokat sejtető párbeszédek), mely alapján képet kaphatunk a jellemükről, valamint a sorozatban betöltött szerepükről. Az előéletükről rövid flashback-ek számolnak be, melyek épp a tömörségük miatt működtek jól.

Egy tökös zsarusorozatról van szó, mely alatt végig feszült légkör uralkodott, a nyomozás és a háttérben meghúzódó politikai játszmák mindvégig érdekesek maradtak. Mindehhez pedig sokat ígérő karakterek, illetve pörgős és ezzel együtt életszagú dialógusok társultak. A szereposztást szintén dicséret illeti, Jarek-et a Brotherhood-ban nagyszerű alakítást bemutató, rendkívül karizmatikus Jason Clarke alakítja. Ez utóbbi jelző nem csak rá, hanem a rendőrfőnököt játszó Jennifer Beals-re (Flashdance), valamint a korrupt politikust hozó Delroy Lindo-ra (Kidnapped) is teljes mértékben igaz. A fiatalokat az önfejű rendőrünkhöz beosztott, Matt Lauria (FNL) és a beépített zsaruként dolgozó Billy Lush (Generation Kill) képviseli. A készítőknél a showrunner Ryan mellett ki kell emelnem a több kult sorozat mellett is szerepet vállaló Tim Minear-t (Terriers, Dollhouse, Firefly, The Inside), aki remélhetőleg megszakítja az első évados kaszákkal fémjelzett pechszériáját.

A történetszálak közül egyedül Jarek unokahúgának sztorija bizonyult érdektelennek, az ex-feleséggel való kapcsolatának rövid felvázolása viszont jobban sikerült. A szereplők közül nem szabad kihagyni magát a várost sem, a közelben felnövő Ryan imádja Chicago-t és ezt mutatja, hogy az egyik legfontosabb kikötése a Fox felé az volt, hogy a szeles városban forgathassanak. Összegzésképp azt lehet elmondani, hogy a 2010/11-es országos évad általam legjobban várt drámája hozta a tőle elvárható szintet, az ígéretes felvezetés után minden esélyünk megvan arra, hogy a sztori kibontásával a későbbiekben még ennél is magasabb szintre érhet el a sorozat.

Érdemes megjegyezni, hogy Ryan új alkotásáról az amerikai kritikusok többsége is elismeréssel beszél, sőt a szintén a Fox-tól érkező Lone Star-t beelőzve a legjobb recenziókat kapta az idei országos újoncok közül. Végezetül emlékezzünk me a pilot nézettségéről, a 9.4 milliós össznézettség ugyan jónak mondható, de a House 4.3-as demó eredménye után elért 2.4-es rating már hagy kívánnivalót maga után.

Értékelés: