Raylan: I'm guessing this ain't a coincidence.
Doyle: Word travels. You and your hat are famous.

Elmore Leonard, akit méltán nevezhetünk a kortárs amerikai irodalom egyik legjelentősebb írójának, rendkívül kritikus a művei alapján készülő filmekkel/sorozatokkal, kevés olyan alkotás van, amit fenntartás nélkül elfogadott és még ritkább az olyan, amit dicsért. A Justified az utóbbiak közé tartozik, a Fire in the Hole című novelláját felhasználó sorozat minden tekintetben felülmúlta a várakozását, véleménye szerint a karakterek és a hangulat mellett a főszereplő személyét (Timothy Olyphant) is tökéletesen eltalálták. Leonard-nak teljes mértékben igaza van, nem véletlen, hogy a remek első évadot követően nagy várakozásokkal tekintettünk a héten kezdődő második etap elé.

Ismerős jelenettel indítottunk, majd az első évados záró képsorok felidézése után a cliffhanger stílusos feloldása következett. Épp annyi játékpercet fordítottak rá, amennyi feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy ne érezzük kapkodónak a tavalyi történetszál lezárását és egyúttal bőven maradjon idő egy új sztori kidolgozására. Raylan Givens a rövid miami-i kiruccanás után visszatér Harlan-ba és ezúttal a marihuána termesztő Bennett családdal kerül szembe. A nyitó epizódban tulajdonképpen az expocíziót kaptuk meg, a különböző habitussal bíró családtagok és Raylan kapcsolatát az írók fokozatosan bontják ki. Ehhez kapcsolódik Graham Yost showrunner pár héttel ezelőtti nyilatkozata, miszerint idén még nagyobb szerepet kap az átívelő szál, de néhány standalone epizódot is közbeiktatnak az új nézők kedvéért.

Loretta: Would he really have gone up like a torch?
Raylan: Oh...I don't know. It sounded good.

A The Moonshine War címre keresztelt epizód lassú iramot diktált, mely jelző a Justified esetében mindenképp pozitívumnak számít, a modern korba helyezett westernhez ez illik, főként a különleges atmoszférája, valamint az élményszámba menő, intelligens párbeszédei okán. A nagyszerű dialógusok között találunk iróniával átitatott, szellemes megjegyzéseket, kemény, tesztoszteronnal túlfűtött diskurzusokat, valamint drámai részeket is, emlékezzünk csak Mags és Walt utolsó eszmecseréjére.

Mindeközben Yost-ék a jellemábrázolásra is nagy hangsúlyt fektetnek és örömteli, hogy a szokásoknak megfelelően a rossz fiúkat is lehetőségünk van alaposabban megismerni. A második évados új arcok közül elsőként Jeremy Davies-t (Lost) kell megemlítenem, aki erőteljes alakítással bizonyította, hogy méltó partnere lesz Olyphant-nak, de ugyanez elmondható a Bennett család első emberét játszó Margo Martindale-re (Dexter). A régiek közül szívesen láttuk viszont a Raylan ex-feleségének szerepében feltűnő Natalie Zea-t, valamint a Walton Goggins által életre keltett, kiismerhetetlen motivációkkal rendelkező Boyd-ot. A karakterével kapcsolatban Goggins megjegyezte, hogy miután csalódott Istenben, a második évad során már nem hisz semmiben, vagyis készüljünk fel a nihilista és filozofálgató Boyd-ra, aki persze gyakran nyúl a fegyverért.

A második évad nyitánya alapján minden esélyünk megvan arra, hogy a Justified elkerülje a sophomore slump-ot, vagyis a második évados minőségi visszaesést, sőt a behozott történetszálak fényében akár túl is szárnyalhatja a tavalyi teljesítményét. Mindez remélhetőleg a nézettségre is igaz lesz, a kezdet mindenesetre biztató, a 3,4 milliós össznézettség és 1.3-as demó az első szezon átlaga felett van.

Értékelés: