Egy rendkívül szomorú esemény vezetett a Gods of the Arena megvalósulásához, Andy Whitfield sajnálatos betegsége miatt jelentősen csúszott a második évad forgatása, így a showrunner Steven S. DeKnight egy előzménysorozatot javasolt a csatornának. A második szezonra tervezett egyik történetszálat, a Batiatus-os flashback-et kibővítették és egy hat részes minisorozatot készítettek belőle.

A Gods of the Arena ötletét tehát a kényszerűség szülte, azonban ez egyáltalán nem látszik rajta. Ismertük ugyan a végkifejletet, de DeKnight és stábja jó néhány alkalommal meglepett minket, az intrikával és megtévesztéssel teli történetet elsőrangú jellemábrázolás egészítette ki, mi pedig legalább olyan jól szórakoztunk rajta, mint Blood and Sand címre keresztelt első évadon. A kép után spoilerek társaságában folytatom.

A minisorozat a Batiatus-ház felemelkedését állította a középpontba, miként tudott a John Hannah által nagyszerűen alakított karakter kilépni az apja árnyékából és minek a hatására vált az első évadban látott kíméletlen, mindenkit felhasználok a céljaim elérése érdekében típusú emberré. Az íróknak nehéz dolguk voltak, hiszen egy olyan szereplőt kellett a nézők számára szimpatikussá tenni, akivel szemben a később elkövetett tetteti miatt megvetéssel voltunk. Sikerrel jártak, ugyan olyan alapvető tulajdonságai, mint az önteltség és a nagyravágyás már a minisorozat elején jelen voltak, de az események alakulása folytán sajnáltuk őt és bizonyos helyzetekben rokonszenvvel viseltettünk iránta.

Mivel sikerült ezt elérni? DeKnight olyan karaktereket hozott be, akik még Batiatus-nál is ellenszenvesebbek, elég csak Tullius és Vettius kettősére, vagy éppen a perverz római patríciusokra gondolnunk. Sokáig úgy gondoltuk, hogy Batiatus majd az apagyilkosság miatt áll át a 'sötét oldalra', azonban ügyesen kikerülték ezt a sablont és Lucretia cselszövése következtében kellett elköszönnünk az öreg Tullius-tól. Az alábbi idézet pedig csak nézőpont kérdése...

Titus: You curse this house.
Lucretia: No, father. I elevate it.

Batiatus karaktere mellett a másik embert próbáló feladat az volt, hogy miként tudnak váratlan fordulatokat belecsempészni a történetbe úgy, hogy előzménysorozat lévén a legtöbb esetben ismertük a végkifejletet. Szerencsére a kreativitás ezúttal sem hiányzott az írókból, elég csak az előbb említett Tullius és vele együtt Melitta megölésére, Solonius szerepére, vagy éppen Gaia halálára gondolnunk. Többségében tudtuk, hogy a hatodik rész végére miként alakulnak majd az események, DeKnight-ék célja az volt, hogy érdekessé tegyék számunkra az odavezető utat. Megoldották és ezt szerencsére nem csak a finálé, hanem minden egyes epizód után elmondhattuk.

Az első évadban is feltűnt karaktereknél szépen fűzték össze a most megismert előéletüket a későbbi történésekkel. Lucretia és Batiatus kettőséről korábban már volt szó, láthattuk, hogyan lesz Oenomaus-ból doctore és megismertük a tragikusan elhunyt feleségét Melitta-t, szembesülhettünk Crixus bajnokká válásával és Ashur kétszínűségével, de azt is megtudhattuk, hogy az igaz barátból hogyan vált ellenséggé Solonius. Az új karakterek közül Gannicus-t kell kiemelni, a Dustin Clare karizmatikus alakításában megjelenő gladiátort gyorsan sikerült megkedvelnünk, DeKnight elmondása alapján a második évadban (várhatóan nem az elejétől) is viszontláthatjuk majd.

Az első évadhoz hasonlóan az előzménysorozat erősségei is a már dicsért jellemábrázolás, a fordulatokkal teli, a néző figyelmét végig lekötő történetvezetés, az élvezetes párbeszédek és az ugyanezen jelzővel illethető gladiátor viadalok voltak, negatívumként legfeljebb azt hozhatjuk fel, hogy néhány szexjelenetek öncélúnak tűnt, azonban ez a pozitívumok fényében bőven megbocsájtható. Az epikus finálé feltette a koronát a Gods of the Arena teljesítményére, mely minden tekintetben méltónak bizonyult az elődhöz. A Starz a nézettséggel is elégedett lehetett, folyamatosan 1 millió feletti össznézettséget (az ötödik epizód már 1.4 millió) és 0.5-0.6 közötti 18-49-es ratinget produkált, ami a csatornaátlaghoz képest kiválónak mondható.

Értékelés: