Ismét egy erős hetet tudhatunk magunk mögött, nehéz volt felállítani a sorrendet a második és a hatodik helyezett között, a győztes kiléte viszont egyértelmű volt, a lista élén immáron egymás után negyedszer a Justified végzett. A 17. heti power rankings során az április 25-e és május 1-e között bemutatott sorozatokból válogattam és állítottam fel egy szubjektív sorrendet.

A Justified letaszíthatatlan a trónról, ahogy azt a bevezetőben is említettem, sorrendben negyedik alkalommal végzett a power rankings élén. Mindez természetesen nem a véletlen műve, az utóbbi hetekben egészen pazar részeket láthattunk, tudatosan felépített, megfelelő pillanatban összeérő történetszálak, feszültséggel teli szituációk, remek dialógusok, egyedi atmoszféra és elsőrangú színészi játék jellemezték a modern kori westernként is titulálható sorozatot. Utóbbi kapcsán most Timothy Olyphant-et kell kiemelnem, Helen halála feldúlta Raylan-t, de ezt a külvilág felé nem mutatja, megpróbál kimért és higgadt maradni... Arlo-val való beszélgetése, valamint a rész végén Dickie és ő közötte lezajló párbeszéd során azonban nem tudja magában tartani a dühét. Olyphant bravúros teljesítményt tett le az asztalra, tekintete, az arcvonásai, valamint hanghordozása tökéletesen átadták a benne lejátszódó folyamatokat. A rész végén még kaptunk egy komoly csattanót, nagyok az elvárásaim az évadzárót illetően.

Raylan: That woman raised her dead sister's kid like he was her own.

Minden idők legfurcsább antropológia vizsgáját láthattuk, Duncan 'csak nevében professzor' rendhagyó órája közben betoppan a dékán, majd az izgalmakat fokozandó nem sokkal később Shirley-nél megindul a szülés. Pedig, ahogy azt Vicki is megjegyezte, ezúttal közel voltak ahhoz, hogy végre ne a 'tanulócsoportról' szóljon egy óra. A rész legjobb pillanatait Pelton dékánnak köszönhetjük, de az ezúttal normálisabbik énjét mutató Chang sem maradt el sokkal tőle. Mellékszálként Abed és Troy rendhagyó kézfogását, valamint Pierce erre való reakcióját követhettük figyelemmel és természetesen a szokásos popkulturális utalást is megkaptuk a Tisztességtelen ajánlat képében. Következhet a dupla részes évadzáró, Greendale újabb paintball csatájáról itt írtam bővebben.

Abed: Don't tell any doctors I said this, but at this point in the situation the bus pretty much drives itself.
Shirley: Who is the bus in this scenario?

A második rész után már egyértelműen kijelenthetem, magával ragadott Westeros világa. Mindezt annak fényében mondom, hogy a második rész közel sem volt tökéletes, főként a Winterfell-ben játszódó jelenetek kapcsán voltak aggályaim, nem is magával a sztorival, hanem az egyes történetszálak összefűzésével, azok gördülékenységével nem voltam elégedett. Ennyit a negatívumokról, a külcsín továbbra is dicséretet érdemel, a karakterek és a nekik szánt párbeszédek jól megírtak, a szereplők pedig kivétel nélkül érdekesek és komoly potenciált rejtenek magukban. Élmény nézni a politikai harcokat és az ehhez kapcsolódó intrikákat, és ha belegondolunk, hogy még csak most kezd kibontakozni a történet...

Jaime: Give my regards to the Night's Watch. I'm sure it will be thrilling. And if it's not, it's only for life.

Az HBO minimális promóciót biztosított a Treme második évadának és bármennyire is fáj ezt mondanom, érthető volt a döntésük. Ők is tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi mezőny egyik legjobb drámájára a sok szálon futó történetvezetés, a lassú tempó, valamint a központi téma miatt soha nem fog rátalálni a nagyközönség. Sajnálatos, hiszen élmény nézni a Treme minden egyes pillanatát, a Simon-tól megszokott realista ábrázolásmódnak köszönhetően a nagyszámú szereplőgárda mindegyik tagját közel érezzük magunkhoz, a zenei betétek pedig remekül illeszkednek a történethez, sőt adott esetben a karakterizációhoz is. A második évad kezdéséről itt írtam bővebben.

Sofia: Fourteen months and it ought to be getting better here. Fourteen months and it ought to be getting easier. It ought to be getting fixed. You feel me? Well it isn't. It gets harder every day.

Annak ellenére, hogy a rész végi fordulat kissé kiszámíthatóra sikeredett, ismét egy remek epizóddal jelentkezett az AMC drámája. Hangulatteremtésben továbbra is ötösre vizsgázik a sorozat, a gyilkossági ügy ugyan lassan halad előre, de ezt egyáltalán nem bánom, egyrészt így jóval életszerűbb, másrészt élmény nézni a két eltérő habitussal rendelkező detektív nyomozását. A gyászoló család szála továbbra is erős, Michelle Forbes alakítása úgy gondolom önmagáért beszél, de Brent Sexton játékát is csak dicséret illeti. Emlékezzünk csak a benzinkút mosdójában látott jelenetére, a szerettei előtt határozottnak látszó apa figurája, aki nem teheti meg, hogy gyengének látszódjon mások előtt, viszont lánya holttestének megtekintése után ki kell engednie magából a fájdalmat.

Darren Richmond: My wife loved blackberries. I never noticed before how they grow everywhere here. 

Mindig is sajnáltam egy kicsit Jerry-t, szó se róla volt alapja a folyamatos cikizéseknek és ezek számos emlékezetes poént eredményeztek, de a folyamatos céltábla szerep miatt megesett rajta az ember szíve. Ezért is örültem annak, hogy most végre valami nagyot alkotott, más kérdés, hogy az alkotásához a munkatársai jelentették az ihletet. A kép és annak állítólagos sértő tartalma adta a múlt heti rész poénjainak többségét, de azért közben Ben 'hogyan kell viselkedni a felnőtt embereknek' témakörben elhangzó tanácsai is okoztak kellemes pillanatokat. Ron egy kiállításon szívhez szóló beszédet mondott, egyedül azt sajnálom, hogy Ann karakterével továbbra sem tudnak mit kezdeni az írók.

Leslie: Public Art Commission. Filled with hippies who love public art and sometimes weed. Jackpot.

Vegyes érzéseim vannak a résszel kapcsolatban, az előzmények ismeretében nagyobbak voltak az elvárásaim Sam Weiss, illetve az őt titokzatos múltja felé, emellett pedig az Oliva-val való közös nyomozásuk is hagyott kívánnivalót maga után. Ezzel szemben Peter szála már sokkal jobban lekötött, mint ahogy Walter-re sem panaszkodhattunk. Az utolsó perceknek köszönhetően viszont pozitív lett az epizód összképe, ismét sikerült meglepniük minket a Fringe íróinak. Merész húzás volt és kétségtelen, hogy komoly lehetőségek rejlenek benne, de ezzel együtt veszélyes terepre tévedtek az alkotók, ebből bizony nagyon jól és nagyon rosszul is ki lehet majd jönni. Várjuk az évadzárót.

Olivia: Olivia Dunham, FBI.
Museum Curator: Dr. Christina Albright.
Sam: Sam Weiss, patron member since '82.

Legutóbb azt írtam, hogy önmagához képest visszafogottabb teljesítményt nyújtott a Raising Hope és sajnos ez a mondat most is helytálló. Pedig remekül indított az epizód, sőt a boltban játszódó jelenetek szinte kivétel nélkül jól sikerültek (Frank-nek még több játékidőt), ritkán fordul elő, de ezúttal a Chance család csalódást. Fontos hozzátenni, hogy nem csak a humort hiányoltam, véleményem szerint Burt-ék viselkedése, valamint a 'kísérlet' végkimenetele megkérdőjelezhető üzenetet hordozott magában.

Frank: Apparently it's nearly impossible to start a fight club without talking about fight club.

A Raising Hope-hoz hasonlóan itt sem történt érdemi változás, a különbség csupán az, hogy míg Greg Garcia sorozatánál most már magasan van a léc, addig a Breaking In csupán most bizonyította be, hogy (amennyiben a Fox is úgy akarja) érdemes rá heti 20 percet szánni. Természetesen bőven van hova fejlődni, a poénok egy része még mindig 'a jó lett volna ez, de nem ebben a helyzetben kellett volna ellőni' érzést hozzák ki az emberből, de a javuló tendencia azért egyértelműen érződik a sorozaton.

Cameron: How long have you been shooting this?
Cash: 17 years, baby. While my stupid classmates were all building friendships and self-esteem, I was building a death star out of posicle sticks.

Legutóbb az évad egyik leggyengébb epizódját kaptuk, szerencsére a most pénteken bemutatott Dominion-nak sikerült kiköszörülnie a csorbát. Idén már kétszer is jártunk a párhuzamos világban, mely ugyan zord helynek tűnhet, de a fantom zónához képest leányálomnak mondható. Zod visszatérése már csak a remek alakítást hozó Callum Blue miatt is örvendetes volt, de a történet Darkseid-dal való összekapcsolása még inkább elnyerte a tetszésemet. Mindössze a gyengén kivitelezett Clark-Oliver összecsapást sajnálhatjuk.

Oliver: We'll have a better chance surviving your dad's desert than Zod's Thunderdome.