Visszatértünk a Katrina hurrikán által sújtott New Orleans-ba, amíg az első évad három hónappal, addig a most bemutatott második 14 hónappal játszódik a természeti csapás után. David Simon a tőle megszokott realista ábrázolásmód segítségével mutatja be az egyszerű átlagembereket - zenészek, indián törzsfőnökök, ügyvédek, rendőrök, bártulajdonosok és a sort még lehetne folytatni, akik nem hajlandóak lemondani szülővárosukról és a nehéz körülmények ellenére megpróbálnak normális életet élni.

A Treme direkt kerüli a fekete-fehér ábrázolásmódot a jó és a rossz éles különválasztása helyett aprólékosan felépített, negatív jellemvonásoktól sem mentes karaktereket kapunk, akikkel pillanatok alatt sikerül azonosulnunk. Mindennél többet elmond az, hogy egy éve láttuk őket utoljára, ennek ellenére régi jó ismerősként köszöntjük őket.

Kedvelem a keretes szerkezettel rendelkező sorozatokat, amennyiben jól használják, akkor viszonylag egyszerű, de hatásos módon képes többlettartalom kifejezésére. A második évad nyitó jelenetében egy fiatal srác gyakorolja a trombitálást, amikor a hangzavar miatt az édesanyja azt 'tanácsolja' neki, hogy mindezt az utcán folytassa tovább. Mindössze a főcím előtt, valamint a záró képsorok során találkozunk vele, de az általa bejárt helyszínek, valamint az elkötelezettsége szimbolikus jelentéssel bírnak: egy gyerek/egy város próbálgatja a szárnyait, a veszteségek (temető) és a múlt rossz emlékei ellenére kitartanak az emberek, a végeredmény azonban elkeserítő (gyilkosság) és még hosszú út vezet New Orleans tényleges talpraállásáig. 

A köztes, az epizód nagy részét kitevő időszakban a szokásoknak megfelelően sok szálon futó történetvezetést kapunk, mindezt zenei betétekkel megspékelve. Utóbbi kapcsán külön ki kell emelnem Annie varászlatos hegedűjátékát, mely a zenei élményen túl a karakterizációban is fontos szerepet töltött be. Jóval felszabadultabbnak érezzük a játékát tavalyhoz képest, mintha csak ledobta volna a láncait és képes önmagát adni a színpadon, ez pedig szoros összefüggésben van azzal, hogy végérvényesen szakított Sonny-val és Davis-hez költözött.

A legnagyobb hatással rám a gyászoló Bernette család történetszála volt, Toni kívülről ugyan erősnek látszik, de férje halála és annak körülményei megtörték őt. Melissa Leo ezúttal is elsőrangú alakítással jelentkezik, nevetségesnek tartom, hogy a többi, kiváló teljesítménnyel előrukkoló Treme színésszel együtt tavaly figyelmen kívül hagyta őket az Emmy. Azóta egyébként begyűjtött egy Oscar-díjat, van egy olyan érzésem, hogy az ebből következő hype miatt idén már jelölésben részesítik...mindez természetesen az Emmy-t és a díj értékét minősíti. Térjünk azonban vissza a második évad nyitó epizódjához, konkrétan a Bernette famíliához. Toni helyzetét lánya hozzáállása is nehezíti, Sofia közönyösnek tűnik, azonban rendkívül düh dolgozik benne, melyre a saját készítésű videói is rámutatnak, megpróbálja továbbvinni édesapja hagyatékát, de ez valójában egy segélykiáltás a részéről.

A rész során többször is elhagytuk New Orleans városát, egyrészt a New York-ban új életet kezdő Janette, illetve az ott fellépő Delmond kedvéért. Előbbi végre megvalósíthatta álmát és egy világhírű séf mellett dolgozhat, mely nem úgy sült el, ahogyan azt előre eltervezte, jól láthatóan magányos és szakmai téren is csalódások érik. Delmond-ot tavaly úgy ismertük meg, mint aki nehezen fogadja el a New Orleans-i gyökereit, a szülővárosában tett látogatás azonban megváltoztatta őt, ezt jól szemléltette a New York-i felső tízezer néhány tagjával való éles vitája.

Meg kell emlékeznünk az idősebb Lambreaux-ről is, a törzsfőnök egyszer sem szólalt meg a rész alatt, kizárólag az arcvonásai alapján következtethettünk a benne lejátszódó folyamatokra. Clarke Peters szerencsére egy felkészült és nem mellesleg komoly tehetséggel megáldott színész, így megoldotta az embert próbáló feladatot. Idén nagyobb szerepet kap a rendőrség, ezt mutatja, hogy állandó státuszt kapott a David Morse karizmatikus alakításában életre keltett Terry Colson, a munkája mellett a Toni-val való kapcsolatát kísérhetjük majd figyelemmel. Kaptunk egy új karaktert is, a Dallas-ból érkező, Jon Seda által megformált Nelson-on keresztül a New Orleans-i politikai játszmákba nyerhetünk betekintést.

A Treme hozta a papírformát, a minőséget tekintve kiválóan indított, a nézettség pedig továbbra is gyenge maradt. "Nem olyan rossz az a 603 ezer néző, ez azt jelenti, hogy a kritikusokon kívül is volt azért néhány nézője a Treme-nek" - ironizált az egyik amerikai tévés szakíró, amikor nyilvánosságra kerültek a második szezon nyitó epizódjának számai. Ezzel együtt nem kell temetni a sorozatot, bízom abban, hogy presztízsből, ahogy az tavaly is történt, berendeli az HBO a következő évadot.

Értékelés: