Nem támasztottam túlzott elvárásokat a Falling Skies felé, tulajdonképpen egy könnyed, szórakoztató sorozatot vártam, mely képes lesz felülmúlni a hasonló tematikával bíró, két évadot megélt V-t. A sorozatnak otthont adó TNT, már csak a rendkívül erős promóció miatt is combos nézettséget várt, azon belül főként a célkorosztályban (18-49) számított erős eredményre. A két részes pilotot követően végül a csatorna és személy szerint én is elégedettségünknek adhattunk hangot, erről bővebben viszont már a kép alatt, a komolyabb spoilereket elkerülve írok.

A sorozat kezdő jelenete, mely az idegenek ideérkezését, majd a háború kitörését volt hivatott összefoglalni kissé hatásvadászra sikeredett, ráadásul a gyerekszínészek nem túl hiteles előadásmódja ezt még tovább rontotta. A döcögős kezdés után szép lassan magára talált a Robert Rodat által jegyzett pilot (a második epizódot Graham Yost írta), megismerkedtünk az emberi ellenállás egyik csoportjával, szépen csepegtették az információkat a Skitter névre hallgató idegenekről, valamint jutott idő morális kérdések felvetésére is. Az már az első két rész során kirajzolódott, hogy a sorozat három fő szegmensre tagolódik majd, ezek közül az egyik a történelem professzor Tom Mason és a családja, valamint a hozzá közel állók története.

A másikat közvetlenül hozzákapcsolhatjuk az idegenekhez, melybe beletartoznak a Skitterek és az ő robotjaik eredetét, illetve céljukat firtató kérdések és maguk az akciójelenetek is, míg az utolsó nagyobb lélegzetvételű téma társadalmi vonatkozású. Utóbbinál az írók főként a katonaság és a civil lakosság kapcsolatára helyezték a hangsúlyt, ezen belül az egymásra utalást és a különböző nézőpontok ütköztetését lehet kiemelni, valamint emellett a gyerekek szemszögéből próbálták érzékeltetni a múlt és a jelen közötti kontrasztot.

A Falling Skies mindhárom, általam felsorolt összetevőjéről elmondható, hogy találunk bennük hibát, legyen szó a kissé sótlan párbeszédekről, a tanító célzatú, nem épp életszerű monológokról, vagy néhány sablonosan megírt karakterről, de mindezzel együtt az összkép pozitív maradt. A szereplők többségének érthető a motivációja, együtt tudunk velük érezni és ennek folyományaként érdekel a sorsuk, az eddig behozott szálak pedig végig lekötötték a figyelmemet. A látványvilág megfelel az előzetes elvárásoknak, ugyan nem fogunk hanyatt esni az idegenek megjelenítésétől, de a lehetőségekhez képest korrekt munkát végeztek velük, a posztapokaliptikus világ, a kihalt utcák/város megjelenítése pedig kifejezetten jól sikerült.

A jó nevekből álló színészgárda, többek között Noah Wyle, Will Patton, Moon Bloodgood közepes teljesítménnyel rukkol ki, de hozzá kell tenni, hogy jelenleg a szerepük sem enged ennél sokkal többet. A hölgyek kapcsán a casting felelősnek mindenképpen kijár a dicséret, férfi társaim valószínűleg az előbb említett Bloodgood mellett örülnek Jessy Schram és Sarah Carter szerződtetésének is. Végezetül nézzük meg a premier nézettségét: a TNT elégedett lehet az 5.9 milliós kezdéssel, mely az idei év eddigi legjobb kábeles debütálását jelenti, de 18-49-es 2.0-ás rating is kifejezetten jónak mondható.

A Falling Skies ugyan nem váltja meg a világot, de az eddigi két rész a hibáival együtt is kellemes kikapcsolódást biztosított és ha lehet hinni az amerikai tévés szakíróknak, a minőség a későbbiek során fokozatosan javul majd.

Értékelés: