"Ez tulajdonképpen a Harcosok klubja lenne, amennyiben Brad Pitt-et egy kutya jelmezbe bújtatott srác, míg Ed Norton-t Frodo játszaná." - John Landgraf (FX elnök)

Sejtésem szerint az FX újonca nagyjából a következő reakciókat válthatta ki a nézők többségéből: volt, aki az alapsztorit elolvasva úgy döntött, hogy bele sem kezd a sorozatba, volt, aki adott neki egy esélyt, de Wilfred megjelenése után pár perccel, az 'ezt komolyán gondolták kérdést' mormolva otthagyta az egészet és természetesen voltak olyanok, aki végignézték a valamivel több, mint 20 percet és a szürreális jelzővel, valamint a tetszik/meglátom mi sül ki belőle szavakkal jellemezték a pilotot.

Az azonos című ausztrál sorozat alapján készült Wilfred tehát alaposan megosztotta az embereket, de mindenképp ajánlatos legalább egy pilotnyi esélyt adni neki, ennek okairól bővebben a kép alatt írok.

Már az indítás sem mindennapos, a sorozat kezdő képsoraiban ugyanis a főszereplőnk megpróbál öngyilkosságot elkövetni. Az Elijah Wood által játszott Ryan módszerei azonban sokkal inkább megmosolyogtatóak, mintsem rémisztőek - gyógyszer túladagolás turmix formájában, így nem meglepő, hogy a kísérlet kudarcot vall.  Hősünk ismét letargikus állapotba kerül, melyből végül a felettébb csinos szomszéd lány mozdítja ki, aki megkéri, hogy vigyázzon pár órát a kutyusára, Wilfred-re. És itt jön a csavar a sztoriban, Ryan ugyanis Wilfred-et embernek látja, egészen pontosan egy kutyajelmezbe öltözött, ausztrál akcentussal bíró férfinak.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a kutyusunk ráadásul beszél is hozzá és a közösen eltöltött nap bizony jó pár meglepetéssel szolgál Ryan számára. A sorozatot ugyan komédiaként hirdették, de gyorsan kiderül, hogy valójában dramedy-ről van szó, a vicces jelenetek főként az én embernek, de mások kutyának látják szituációból erednek, míg a drámai rész a főszereplő kisiklott életére koncentrál. Ryan-nek szüksége van valakire, aki átsegíti ezen a nehéz perióduson és úgy tűnik Wilfred segítségével, akivel persze se veled, se nélküled kapcsolatban vannak, sikerül túljutnia a depresszión.

A pilot közepére sikerült elfogadnom a bizarr alaphelyzetet és mind a dráma, mind a komédia vonalon akadt néhány kifejezetten jó ötlet, főként a kiszámíthatatlan Wilfred-nek köszönhetően. Ezzel együtt kissé kiegyensúlyozatlanak tűnt ez a 23 perc, jól láthatóan még keresi a hangját a sorozat. Összességében pozitív az összkép és bízok benne, hogy folyamatos fejlődés után hosszú távon is nézőssé válik a sorozat.

Elijah Wood remek casting volt Ryan szerepére, de a Wilfred-et alakító Jason Gann (az eredeti sorozat készítője, valamint ott is ő alakítja a kutyát) szintén dicsérhető, Fiona Gubelmann egyelőre leginkább a külsejével tűnt ki, míg a Ryan húgát játszó Dorian Brown kapta a legantipatikusabb szerepet. Érdekesség, hogy az első évad során Rashida Jones, Nestor Carbonell, Peter Stormare, Ethan Suplee (őt már láthattuk a pilotban) és Ed Helms is tiszteletét teszi majd egy rövid szerep erejéig. Az FX teljes mértékben elégedett lehet a pilot nézettségével, még egy 20 perces sorozatuk sem nyitott ilyen jól, 2.5 millió néző és 1.2-es rating a 18-49-es korosztályban.

Értékelés: