Homeland: pilot – írta: Gaines
Szemcsés felvételek mutatják, ahogy egy amerikai speciális egység behatol egy titkos iraki létesítménybe. Ahogy berobbantanak egy ajtót, a mögötte lévő teremben egy torzonborz alakot találnak, aki angolul szól hozzájuk: „Amerikai vagyok”. Mint kiderül, az illető Nicholas Brody tengerészgyalogos, aki nyolc éve esett hadifogságba, és mindenki halottnak hitte. A CIA washingtoni főhadiszállásán tapssal fogadják a jó hírt; egyedül Carrie Mathison elemzőt nyugtalanítja a dolog. Ő ugyanis egy informátortól tíz hónappal korábban azt hallotta, hogy a terroristák átállítottak egy hadifoglyot a saját oldalukra, és saját hazájában akarják bevetni. Vajon a hősként hazatérő Brody volna az?
Ez a kiinduló helyzete a Showtime vadonatúj sorozatának, a Homelandnek. Ami annyira vadonatúj, hogy még be sem mutatták: az októberi premier előtt cirka egy hónappal a csatorna kirakta az egész első epizódot a YouTube-ra. A kritikusok közül sokan az új évad legjobb pilotjának kiáltották ki, és bár nincs még sok összevetési alapom, az biztos, hogy nem lesz könnyű dolga a többi új bemutatkozónak.
Az izraeli minta alapján készült sorozat témája, felütése, hangvétele ismerős lehet: terrorelhárítás, szorító idő, pattanásig feszült idegek, és egy magányos ügynök az egész világgal szemben. A 24 párhuzam nem véletlen, az alkotógárda (Howard Gordon, Alex Gansa készítők) Jack Bauer mögül került ki, még a zeneszerző is azonos; az utolsó snittnél egyenesen azt vártam, hogy a digitális óra visszaszámlására fadeout-olunk. A Homelandet azonban inkább a Showtime egy korábbi sorozatához, a Sleeper Cellhez érdemes hasonlítani, és egyelőre a 24 érettebb, intelligensebb bátyjának tűnik, ahol nem csak a nonstop akcióorgiára, hanem a karakterek kibontására is bő teret hagynak.
A két főszereplő mindenesetre nagyon meggyőző, Claire Danes és Damian Lewis egyaránt fantasztikus alakítással rukkol elő, Carrie karakterén pedig ötletesen csavartak néhányat az írók, amitől rögtön érdekesebbé válik a tipikus „paranoid, félreállított ügynök” figurája. A mellékszereplők közül Morena Baccarint és Mandy Patinkint érdemes kiemelni, előbbi átélhetővé teszi a feleség dilemmáit, holott az ő szála hordozza a leginkább szappanoperába illő vonulatot, utóbbinál pedig kellemes meglepetés, hogy a tőle megszokott manírok nélkül, természetesen kelti életre Carrie mentorát. (Az akadékoskodó fekete főnökön meg a gyerekeken viszont van még mit finomítani.)
A pilot tempója remek, a megfelelő pontokon hajlandó elidőzni (repülőtéri várakozás és érkezés), míg máshol nem vesztegeti az időt, és egyből beleveti magát a sűrűjébe (bepoloskázás, néhány kifejezetten nyugtalanító jelenettel). A flashbackekkel még hadilábon állok, kicsit fenntarthatták volna tovább is a bizonytalanságot, hogy vajon rosszban sántikál-e Brody, bár biztos nem olyan egyszerű a képlet, mint amilyennek most látszik.
Hosszú távon nem tudom, mennyire lesz sikeres a Homeland, kicsit tartok a nyomozás/rejtély egész évadra való széthúzásától, red herringek esetleges túlzott használatától, de bízom benne, hogy tartani tudják a színvonalat. Ha így lesz, akkor talán a jó ideje egyhelyben veszteglő Showtime végre elkezdhet kimászni a félórás, színtelen-szagtalan dramedyk és az egykor vérfrissítő, mára megfáradt sikerszériáik posványos gödréből.
Értékelés:
