Ne ítélj előre, tartja a mondás és jelen írás tárgya, az Awkward tökéletes példa erre. A július közepén debütáló tinisorozat felé a sablonos alapsztori és az MTV korábbi alkotásai miatt minimális elvárásokat támasztottam, pár hónap múlva azonban nagyot fordult a világ, a szeptember végi évadzárót követően már az idei év legkellemesebb meglepetése jelzővel kell illetnem. A kép alatt spoilerek nélkül górcső alá vesszük az első évadot.

Jenna Hamilton-t a két barátnőjén kívül szinte senki nem ismeri a középsuliban, majd váratlanul egy szerencsétlen balesetet követően nem kívánt népszerűségre tesz szert. Elterjed róla az egyébként minden valóságalapot nélkülöző pletyka, miszerint öngyilkosságot akart elkövetni, de ez csak a kezdete a kínos eseményeknek. A sorozat készítőjének Lauren Iungerich -nek (10 Things I Hate About You) láthatóan semmi baja a klisék alkalmazásával, és ez nem csak a kiinduló történetre igaz, a 12 epizód alatt végig bátran nyúlt hozzájuk.

Itt is érvényes azonban a bevezetőben említett mondás, ugyanis amíg a sablonosságra az esetek többségében negatívumként tekintünk, itt ez egyáltalán nem zavaró. Mindez annak köszönhető, hogy a bejáratott formulákat életszerűen, hitelesen tudják elénk tárni, ehhez pedig elsőrangú karakterizáció, valamint forgatókönyv társul. A minőségi jellemábrázolást leginkább Jenna-n keresztül tudjuk lemérni, az írók egy sokszínű, komplex karaktert alkottak, a problémái, a gondolkodásmódja és a döntései egyaránt valóságosnak hatottak, az önbizalomhiánnyal küzdő lány pedig hosszú utat járt be az első évad során. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk arról, hogy mindehhez szükség volt Ashley Rickards rendkívül érett játékára is.

A többiek ugyan közel sem ennyire kidolgozottak, de egyrészt erre kevés idő állt rendelkezésre (20 perces részek), másrészt így is bőven akadt emlékezetes jelenetük, legyen szó az aranyosan lüke barátnőkről, az eltérő habitusú, de egyaránt szimpatikus Matty-ről és Jake-ről, vagy éppen a mindig rosszban sántikáló Sadie-ről. A szkript kapcsán külön ki kell térni az Awkward egyik legerősebb pontjára, a pörgős és intelligens dialógusokra, ebből a szempontból - és ez bizony komoly dicséretnek számít, egy Veronica Mars analógia is megállná a helyét. A sorozat csípős humora többek között a remekbeszabott egysorosoknak és párbeszédekből ered, de a gyakran használt narrációról sem szabad elfelejtkeznünk, ami Jenna karakterizációja miatt volt lényeges.

Iungerich és stábja ügyesen eltalálta a humoros és drámai jelenetek arányát, utóbbi kapcsán mindenképp meg kell jegyezni, hogy mindenféle erőlködés nélkül sikerült a tinédzser kor legfőbb problémáit (önértékelés, lázadás, etc.) felvonultatni és ezekre megfelelő választ, vagy ha azt nem is, de legalább megoldási lehetőséget adni. A sorozatra szerencsére a nézők is rátaláltak, a nézőtábor fokozatosan nőtt, az utolsó részekre már 2 millió fölötti nézettséget és bravúros 1.2-es demót tudott felvonultatni. Nem csoda, hogy az MTV berendelte a második évadot, az egy pillanatra sem lehet kérdés, hogy ott leszek a rajtnál.

Értékelés: