A csatornákat nézve: nyolc kábel és négy országos sorozatunk van (a Friday Night Lights-ot az előbbibe soroltam be). Az FX három, az HBO és az NBC kettő, míg az AMC, a Showtime, a CBS, a TNT és a Direct TV egy sorozattal képviselteti magát.

 

honorable mentions: The Shadow Line, Shameless, Boss, Awkward, Southland

 

12. Wilfred (FX)

 

 

 

11. The Good Wife (CBS)

 

Megemelem a nem létező kalapom Robert és Michelle King előtt. A showrunner páros úgy hozta össze napjaink legjobb országos drámáját, hogy egyaránt képes volt megfelelni a procedurális alkotásokat előnyben részesítő CBS-nek, de emellett az erős átívelő szálakat, valamint komplex karaktereket kedvelő nézők igényeit is maximálisan kielégítik. Nem mindennapi bravúr, melynek elérésben az intelligens forgatókönyvek mellett nagy szerepe van az elsőrangú színészgárdának, külön kiemelve Julianna Margulies, Alan Cumming és Josh Charles teljesítményét és persze nem felejtkezhetünk el a jelenlegi mezőny legjobban összeválogatott vendégszereplőiről sem.

 

 

 

10. Archer (FX)

 

 

Ha már a The Good Wife esetében használtuk a legjobb jelzőt, akkor kedvenc titkos ügynökünknél sem fogjuk vissza magunkat. A második évadát, valamint ősszel egy három részes, fantasztikusra sikerült minisorozatot letudó Archer kiemelkedik a műsoron lévő animációs sorozatok közül. A titka a rekeszizmainkra komoly fenyegetést jelentő pörgős, a politikai korrektsége fittyet hányó párbeszédekben, a kissé ütődött, de szerethető vonásokkal felvértezett karakterekben és a változatos, az akciót és a humort nagyszerűen vegyítő sztorikban rejlik. Január közepén érkezik a harmadik etap, aki eddig nem követte nyomon az egó fogalmát új alapokra helyező Sterling Archer kalandjait, sürgősen pótolja a premierig.

 

 

9. Friday Night Lights (Direct TV, NBC)

 

Visszagondolva, mintha csak egy mese elevenedett volna meg előttünk. A nemes tulajdonságokkal felvértezett főhősnek – jelen esetben hitelesen megrajzolt karakterek, emberközeli dráma és csak felsőfokú jelzővel illethető alakítások; számos nehézséggel kellett szembe néznie az útján (gyenge nézettség, rövidített évad, csatorna’váltás’), de sikerrel vette őket és végül elnyerte a jutalmát. Nehezen indult a záró, ötödik évad, de a Kingdom-mal fordult a kocka, összekovácsolódott a csapat és a sorozat is egymás után hozta a jobbnál-jobb epizódokat. A befejezés pedig feltette a koronát az addigi teljesítményre, szem nem maradhatott szárazon, Dillon városa és az ott élők pedig örökké belevésődtek az emlékezetünkbe.

 

 

8. Homeland (Showtime)

 

A beharangozóban negatív kritikával illettem a 2011/12-es évad eddigi felhozatalát, de szerencsére azért találkoztunk üdítő kivétellel is. Howard Gordon és Alex Gansa izraeli formátum alapján készített sorozata mind a szakmát, mind a nézőket (folyamatosan növekvő nézettség) meggyőzte, mely elsősorban a jól kidolgozott karakterizációnak, a többségében ügyesen összerakott történetnek, valamint az Emmy-ért kiáltó színészi alakításoknak (Damian Lewis, Claire Danes, Mandy Patinkin) volt köszönhető.

 

 

7. Parks and Recreation (NBC)

 

Nem tudom, hogy ilyen nézettség mellett még meddig maradhat műsoron az Amerika legbizarrabb városába elkalauzoló komédia, de egy kasza esetén gyorsan aláírásgyűjtésbe kell kezdenünk egy April-Andy párost, vagy Ron Swanson-t középpontba helyező spinoffért. Bevallom, nekem ők hiányoznának a leginkább, persze hozzá kell tenni, hogy a többi karakter - az egoista Tom, a kissé habókás Leslie, vagy a mindig pórul járó Jerry (és még sorolhatnánk) is számos emlékezetes pillanattal ajándékozott meg az idei év során. Negatívumként legfeljebb a kissé túlnyújtott romantikus szálat tudnám megnevezni, de az összképet tekintve ez bőven megbocsájtható.

 

 

6. Men of a Certan Age (TNT)

 

A TNT megkérdőjelezhető döntésének köszönhetően a Men of Certain Age-nek mindössze két évad, összesen 22 rész adatott meg, viszont az vigasztalhat bennünket, hogy rendkívül tartalmas pályafutást hagyott maga mögött. Igazi hús-vér karaktereket láthattunk, az életszerű helyzetek és dialógusok, valamint az aprólékos jellemábrázolás következményeként szinte együtt lélegeztünk az Owen, Joe, Terry hármassal (az elismerés kijár az őket megelevenítő Braugher, Romano, Bakula hármasnak is). Szomorú és magasztos pillanatok, kínos és önfeledt humor, dráma és komédia tökéletes elegye volt a sorozat, mely belépett azon alkotások szűk táborába, melyet minden évben újra fogok nézni.

 

 

5. Treme (HBO)

 

Ahogy nézegettem a külföldi szakírók éves listáit, szomorúsággal töltött el, hogy a legtöbb helyen meg sem említik, vagy csak az összeállításuk második felébe rakják David Simon, New Orleans egyedülálló világát bemutató sorozatát. Nem ezt érdemelné, a Treme ugyan minimális cselekménnyel bír, de ezt a ’hiányosságát’ bőven pótolják a rendkívül gazdag karakterek, a fantasztikus atmoszféra és a szemünk előtt megelevenedő, páratlan kultúra. Nem könnyű darab a Treme, még Simon korábbi alkotásainál is nehezebben befogadható, de akit egyszer elkap, azt többé nem ereszti.

 

 

4. Game of Thrones (HBO)

 

Nem kis feladatra vállalkozott a David Benioff - D. B. Weiss showrunner páros, egy rengeteg szereplőt felvonultató, sok helyszínnel operáló, aprólékosan kidolgozott, hatalmas és nem mellesleg rendkívül elhivatott rajongótáborral bíró regényciklus első fejezetét kellett a kis vászonra ültetniük. A feladatot sikerrel megoldották, a könyv olvasóinak nagy része elégedett volt a látottakkal, de a Westeros páratlan világával most ismerkedőktől (én ebbe a táborba tartozom) is kiváló visszajelzéseket kapott. Teljesen megérdemelten - teszem hozzá, ráadásul azon kivételes alkalmak egyikét láthattuk, amikor egy sorozat képes volt felérni az előzetes nagy hypehoz.

 

 

3. Justified (FX)

 

Kiváló évet tudhat maga mögött Graham Yost modern westernje, ez egyrészt megnyilvánul abban, hogy az összeállításban a dobogó alsó fokán foglal helyet, de emellett még kiérdemelte a legtöbbet fejlődött sorozat címet is. Szó se róla, már tavaly is méltattam az Elmore Leonard novellája alapján újtára indított drámát, de idén szintet léptek Raylan-ék. Az évad elején az egy részes esetek voltak többségben, majd remekül működő átívelő szálakat hoztak be az írók, melyek a Bennet klán tagjaira, Boyd-ra, valamint a sok viszontagságon keresztüleső Loretta-ra voltak kihegyezve. Mindent elmond a Justified fantasztikus párbeszédeiről, hogy a sorozat akár hangoskönyv formájában is működne, persze akkor lemaradnánk olyan elsőrangú alakításokról, mint amit Margo Martindale, Walton Goggins, Jeremy Davies, vagy éppen Timothy Olyphant vezetett fel nekünk.

 

 

2. Community (NBC)

 

Idén játszottunk Dungeons & Dragons-t, két alkalommal kipróbáltuk a dokumentarista filmkészítést, végigizgulhattuk/nevettük a diákönkormányzatválasztást, tisztelegtünk egy 30 évvel ezelőtti film, a My Dinner with Andre előtt, klip-showt készítettünk, egy újabb paintball csata során megidéztük Sergio Leone-t, különböző idősíkokat próbáltunk ki és végül rendkívül szellemes és (ez a kulcsszó) eredeti módon kifiguráztuk a Glee-t. Dan Harmon-ék fantasztikus teljesítményt tettek le az asztalra, egy kreativitással teli, intelligens, rengeteg poénnal, nem szájbarágós tanulsággal és nem utolsósorban rendkívül szerethető karakterekkel teli sorozatot alkottak.

 

 

1. Breaking Bad (AMC)

 

Vince Gilligan alkotása egymást követő második évben ért fel a csúcsra. Ahogy ahhoz már hozzászokhattunk, lassan kezdődött a szezon, az írók kiválóan bemutatták a karakterekben lezajló változásokat, valamint szépen megalapoztak a későbbi történéseknek, az évad felétől pedig sorra kaptuk a kiemelkedő epizódokat, melyek egyre feljebb és feljebb helyezték azt a bizonyos képzeletbeli lécet. Nem, ezt már nem lehet túlszárnyalni, gondoltuk, de Gilligan-ék folyamatosan ránk cáfoltak, nagyszerűen felépített, komplex karakterekkel, lélegzetelállító képi világgal és nem mellesleg fojtogató atmoszférával bíró negyedik évadban lehetett részünk, mely során a sorozat stábja a feszültségteremtés magasiskoláját mutatta be. Több, az összeállításban szereplő sorozat esetében kiemeltem a színészgárdát, de a Breaking Bad ebben a tekintetben is verhetetlennek bizonyult, le a kalappal Bryan Cranston, Aaron Paul, Giancarlo Esposito, Dean Norris, vagy éppen a rendkívül alulértékelt Jonathan Banks teljesítménye előtt.