Becsaptak, elárultak minket.... erre vártunk annyi évet?.... hol vannak a válaszok? és még sorolhatnám a rajongói kifakadásokat, melyek a kedvenc sorozataik finéláját követően láttak napvilágot. Természetesen ez csak az egyik nézőpont, a szitkozódások mellett ugyanis megtaláljuk a pozitív végkicsengésű, felsőfokú jelzőkkel telerakott véleményeket is. Gaines kollégával összeszedtük a sorozattörténelem tíz legellentmondásosabb sorozatfináléját, mit ne mondjak, nagy volt a merítési lehetőség.
10. Seinfeld (1998, NBC)
Sokak szerint minden idők egyik legjobb szitkomja. Sokak szerint minden idők egyik legpocsékabb szitkomos sorozatzárása. A Seinfeld négytagú csapata elképesztő sikernek örvendett, érthető módon nagy várakozás előzte meg az utolsó, 9. évad záróepizódját. A tévétörténelem harmadik legnézettebb sorozatfináléja vegyes fogadtatásban részesült, a kritikusok és a nézők közül sokan rossz néven vették, hogy az írók ellenszenvesnek festették le a szeretett karaktereket, és arra használták a finálét, hogy a nézőkön gúnyolódjanak. A sorozat jóhírén esett csorbát Larry David a Curb Your Enthusiasm 7. évadjában köszörülte ki, amikor egy fiktív reunion keretében, fergeteges humorral újra összehozta a legendás négyest.
9. Big Love (2011, HBO)
A toplistán szereplő botrányos finálék közül valószínűleg a Big Love-é váltotta ki a leghalkabb visszhangot; a sorozat sosem örvendett nagy nézettségnek, így a zárás feletti bosszúságának is csak néhány kritikus adott hangot. Ahelyett, hogy a főhős, a körülötte lévők életét megkeserítő bigámista Bill elnyerte volna méltó büntetését, hősi halált halt egy huszadrangú mellékszereplő keze által, feleségei pedig szép emlékekkel gondolhattak vissza rá. A szemétláda antihős megdicsőült, mert a készítők jófiúnak hitték. Ahogy Alan Sepinwall megfogalmazta, a finálénál kellett rájönnie, hogy az a sorozat, amit addig nézett, nem az a sorozat volt, amit Olsenék készítettek.
8. Serenity (2005, Fox)
A Serenityre egy rossz szava nem lehet egyetlen Firefly-rajongónak sem, elvégre már az is csoda, hogy a FOX által elkaszált kultsorozatot sikerült feléleszteni egy másfél órás mozifilm erejéig. A film mégsem aratott osztatlan sikert. A rajongók egy része kifogásolta, hogy a sorozatban megszokott eklektikus, mégis visszafogott, családias hangnem és karakterközpontúság csimmbumm akciófilmmé, látványos űroperává egyszerűsödött, míg mások Whedon szemére vetették, hogy a film nem állja meg önmagában a helyét. És még a robbanások is hangosak lettek az űrben!
7. Life on Mars (US) (2009, ABC)
Ezúton is köszönjük az ABC-nek, hogy voltak olyan jófejek és leszóltak a Scott Rosenberg, Josh Appelbaum showrunner kettősnek, hogy ugyan elkaszálták a sorozatot, de még van idejük összeütni neki egy rendes lezárást. A világ szegényebb lett volna enélkül... történetünk a jelenben kezdődik, Sam Tyler nyomozó azonban egy balesetet követően visszakerül az 1970-es évekbe. Kómába került, esetleg megőrült? - találgatunk 16 epizódon keresztül, mire a fináléban megkapjuk a választ. Sam barátunk egy Marsra utazó űrhajós, akinek a hibernáció alatt rossz programot (= az addigi részek története) játszott le a fedélzeti számítógép. Slusszpoénként még azt is megtudjuk, hogy Gene Hunt, a házsártos rendőrfőnök igaziból Sam apja. Nagyon Úgy tűnik Rosenberg-ék még nem hallottak az allegóriáról és szó szerint vették a sorozat címét.
6. Battlestar Galactica (2009, Syfy)
Ronald D. Moore megpróbálkozott a lehetetlennel, a négy évad alatt felhalmozott, vallással kapcsolatos történetszálra értelmes, a rajongók igényét is kielégítő magyarázatot adni a fináléban. Mindez természetesen nem sikerülhetett, így többek között az operaházas jelenet, Gaius és Six, illetve Starbuck sorozatban betöltött szerepének megindoklása mesterkéltnek hatott, a nézők egy része pedig becsapva érezte magát. Minden lényeges válasz Istenhez volt köthető, mely alaposan megfeküdte a materialista válaszra várók gyomrát. Moore-ék azonban más szemüvegen keresztül nézték a sorozatot, sokatmondó, hogy a showrunner - mint egy emlékeztetve magát a fontossági sorrendre; a finálé előtt ezt írta a táblára: "It's the characters, stupid!".
5. Lost (2010, ABC)
Az utazás alatt összeszedett élmények a fontosak, vagy csupán a végeredményt kell nézni? Aki szerint utóbbi, az minden bizonnyal csalódottan állt fel a Lost sorozatzáróját követően, mivel számos kérdésre nem kaptunk kielégítő választ. A mitológia szempontjából tehát maradtak fehér foltok, viszont a karakterek életútját nézve elégedettek lehettünk, a finálé gyönyörűen keretbe zárta a történetüket. Természetesen a hatalmas hype-ból eredő elvárásoknak nem tudott megfelelni a sorozat és számos rajongó megtalálta Damon Lindelof-ot, többek között ehhez hasonló szösszenettel: "Has anyone accused you of being an emotional terrorist yet? And research these words: closure and actual explanations." Lindelof-ot persze nem kell félteni, később egy tweet üzenetben összefoglalta a sorozat lényegét: “Damaged people crash on damaged island. People fix each other, then island. All consumed in bright light. Yay! (or Boo!)”
4. The Prisoner (UK) (1968, ITV)
Az AMC hatrészes, gyorsan és méltán elfeledett remake-jének zavaros befejezésével kapcsolatos borongások meg sem közelítik az eredeti sorozatfinálé kiváltotta felháborodást. A rejtélyes telepre kerülő, szürreális kalandokat átélő, fogságából minduntalan szökni próbáló Hatos kémfilmes, sci-fibe hajló kálváriáját hétről hétre izgulták végig a szigetországiak, vadul találgatva, vajon mi a fenéről szól is az egész. Hát, a finálétól sok mindent kaptak, csak válaszokat nem, a széria sokféleképpen értelmezhető, szándékosan homályos zárással búcsúzott. 1968-at írunk, videómagnó, internet sehol, a legtöbb nézőnek egy esélye volt csak, hogy megértse a finálét. Az ITV csatorna telefonrendszere összeomlott a beérkezős hívásoktól, a készítő-főszereplő Patrick McGoohannek pedig hetekig bujkálnia kellett, mert a házát megostromolták a válaszokat követelő emberek. És még azon panaszkodnak egyes készítők, hogy a twitteren mennyien szidják a sorozatukat!
3. Twin Peaks (1991, ABC)
David Lynch és Mark Frost máig hivatkozási alapnak számító sorozata a második évadban már kényszerpályán mozgott, az ABC a folyamatosan csökkenő nézettség miatt arra utasította a készítőket, hogy az évad felénél kapjuk meg a választ a ‘ki ölte meg Laura Palmer-t’ kérdésre. Mindez azonban nem volt elég, így az évadzáró során megpróbálkoztak egy, a nézőket tán visszacsalogató cliffhangerrel… Cooper ügynök a vörös függönyös éjszakát követően a mosdóba megy, ahol a tükör lefejelése után Bob arcképe és kettejük gúnyos röhögése köszön vissza. A kasza miatt azonban nem sikerült feloldani a fordulatot, ráadásul a sorozat befejezése alaposan megosztotta a nézőket, többek szerint kaotikus és túlbonyolított volt és természetesen számos kérdést megválaszolatlanul hagyott.
2.
The Sopranos (2007, HBO)
Adott egy korszakalkotó sorozat, mely már jóval a finálé előtt biztosította a helyét a sorozatok penteonjában. Adott egy showrunner, David Chase, aki úgy dönt, hogy mindez nem elég és megírja minden idők egyik legmegosztóbb utolsó jelenetét. A végeredmény? Többen emlékeznek a finálé kapcsán kialakult botrányra, mint a hét évadot megélt, 21 Emmy-díjat bezsebelő drámára… az utolsó öt perc tulajdonképpen egy családi vacsora, mely során Chase játszik a nézővel. Nagyjából egy percet szán Meadow szerencsétlenkedésére a parkolóban, míg az étteremben Tony furcsa pillantást vet egy férfira (vajon bérgyilkos?), aki ezt követően a mosdóba megy. Pár másodperccel később Meadow belép az ajtón, Tony felpillant, a “Don’t Stop Believin” a refrénjéhez ér és…. abbamarad a zene, a képernyő pedig elsötétül. A nézők nagy része azt gondolta, hogy az HBO-nál történt valami technikai probléma, az értetlenkedést pedig később düh váltotta fel. A csatorna honlapja összeomlott, Chase-t a legkülönbözőbb szitokszavakkal illették, de természetesen közben a másik oldal is hallatta a hangját, a kritikusok és a nézők közül többen nem fukarkodtak a zseniális jelzőkkel, mindez pedig a tévé történetének egyik legellentmondásosabb sorozatzáróját eredményezte.
1. St. Elsewhere (1988, NBC)
A legendás, az egyszeri, a megismételhetetlen, az utolérhetetlen, egy epikus középső ujj a rajongók tömegeinek. Az 1982-88 között futó, NBC-s kórházsorozat sorozatzáró percei nagyobb WTF-val csapták pofon a nézőközönséget, mint M. Night Shymalan összes filmjei, az "én vagyok az apád" és Rózsabimbó együttvéve: ahogy a kórház körüli hóesést mutató kamera távolodni kezd, egyszer csak főhősünk, Donald Westphall autista fiának, Tommynak a hálószobájában találjuk magunkat, a kis Tommy pedig egy hógömbbel játszadozik - benne a kórház miniatűr másával. Vagyis a sorozat egy az egyben az autista kissrác agyszüleménye. Néhány sorozatrajongó egyenesen odáig megy, hogy nem csak a St. Elsewhere játszódik Tommy képzeletében, hanem szereplő-crossoverek révén temérdek más sorozat is, az X-aktáktól kezdve a Gyilkos utcákon át a teljes Law & Order franchise-ig.
honorable mentions: Quantum Leap, The X-Files, Little House on the Prairie, Roseanne, ALF, Gilligan’s Island.
