Game of Thrones: az első két rész után
Az HBO vezetői minden bizonnyal lélegzetvisszafojtva várták a Game of Thrones második évadjának debütálását, főként úgy, hogy a Luck hirtelen kaszája (önhibájukon kívül) presztízsveszteséget jelentett számukra. Megnyugodhattak az eredmények láttán, a premier és a második epizód is kiváló nézettséget hozott, a külföldi szakírók pedig a már megszokott hozsannákban részesítették George R.R Martin regényciklusának kisképernyős adaptációját. Úgy gondolom rá is szolgált ezekre, a kép alatt minimális spoilerek társaságában az első két részről fejtem ki a véleményem.
David Benioff és D.B. Weiss legnagyobb kihívással járó feladata az volt, hogy eltalálják az arányokat a rengeteg szereplő és történetszál között és mindezt úgy, hogy a Westeros különböző területein játszódó sztorik kivétel nélkül lekössék a nézők figyelmét, valamint közben ne vesszenek el a karakterek/történések között. Az első évadhoz hasonlóan sikerrel vették az akadályokat, egy laikus=a könyvet nem ismerő számára is érthető a sorozat és a jelenetek többségét sikerült feszültséggel megtölteni.
Vegyük most sorra az egyes történetszálakat: Tyrion tökéletes helyre került, King’s Landing sakkjátszmához hasonlítható, cselszövésekkel és ármánykodásokkal teli világát mintha csak neki teremtették volna. A Cersei-jel való párbeszédei élményszámba mentek, mindez pedig a ragyogóan megírt párbeszédek mellett Peter Dinklage és Lena Headey elsőrangú játékának volt köszönhető. Ha Tyrion, akkor nem felejtkezhetünk el arról az egyedülálló stílusról sem, amely őt jellemzi, iróniával átitatt szavak, előre gondolkodás, határozott fellépés, bátran használhattuk rá ezeket a jelzőket, mikor a Városi Őrség vezetőjét eltávolítatta pozíciójából.
A nővérét sem kell félteni, Cersei egy komplex, izgalmasan megírt karakter, számító, kegyetlen, de bizonyos pilanatokban kifejezetten törékenynek tűnik a vérfertőzést magas szinten űző, kiismerhetetlen királynő. Ha már az udvarnál tartunk, akkor nem felejtkezhetünk el Joffrey-ról, aki továbbra is a ‘gerinc nélküli’, elkényeztetett király szerepében tetszeleg. Az ‘azonnal agyonütném, ha tehetném’ típust testesíti meg, a néző pedig csak az ehhez hasonló gifekkel vigasztalódhat…
King’s Landing után nézzük meg, hogy mi a helyzet a jogos/jogtalan trónbitorlókkal. Robb-bal csak az első részben találkozhattunk, az akkor tett nagymonológja a karakterizációt tekintve volt lényeges és egy a döntéseit átgondoló, magabiztos vezető képét mutatta. Renly Baratheon egyelőre még nem tűnt fel, de legalább a bátyját, Stannis-t láthattuk végre. A büszke, célja elérése érdekében mindenre hajlandó férfi a Sárkánykő-szigeten készül elő a háborúra, sereget toboroz, de közben Melisandre-nek ‘hála’ a vallásnak is kiemelt szerep jut. Tavalyhoz hasonlóan idén is kiváló munkát végeztek a castingosok, Stephen Dillane és Carice van Houten mellett a Stannis jobbkezét, Davos-t alakító Liam Cunningham is meggyőző játékkal rukkolt elő. A Greyjoy család, főként annak női sarja komoly meglepetést okozott (erre találták ki az epic fail kifejezést), a Vas-szigetek ábrázolása kapcsán pedig dicséretet érdemel a számítógépes trükkökért felelős csapat.
Még mielőtt azonban azt gondolná az olvasó, hogy minden szép és jó, ki kell térjek a negatívumokra is. A Falon túli események, valamint Daenerys viszontagságokkal teli útja egyelőre kevésbé tudja lekötni a figyelmemet, utóbbi kapcsán ez inkább csak a felvezető jelleg miatt van és valószínűleg rövid időn belül előrelépünk, míg a cölibátust fogadó barátaink történetét a fantasy-szál teheti majd érdekesebbé, bár hozzáteszem, Kit Harrington játékával továbbra sem vagyok kibékülve. A legnagyobb problémám azonban a szexjelenetekkel volt, az még hagyján, hogy az esztétikára nem figyeltek, de abszolút feleslegesek voltak, érezni lehetett, hogy csak azért kerültek be, mert fizetős kábelcsatorna révén úgymond ez követelmény. Gaines kollégát idézve: “még a Starz sorozatok mércéjével is öncélúnak számítottak a szexjelenetek, ami azért nem kis szó…”
Összességében azonban, és ezt az írás is jól mutatja, bőven a pozitívumok voltak túlsúlyban, le a kalappal Benioff-ék előtt, akiknek sikerült megfelelniük a magasra helyezett elvárásoknak. Az írás záró akkordjaként szeretnék megemlékezni az első két epizód számomra legemlézetesebb momentumáról: Arya és Gendry párbeszéde egy rendkívül őszinte, vicces és egyben megható jelenetet eredményezett, melyhez szükség volt a két színész – Maisie Williams és Joe Dempsie, közötti kiváló chemistry-re. Véletlen egybeesés, hogy amint befejeztem a cikk írását, az HBO hivatalosan is bejelentette, berendelték a sorozat harmadik évadját.
