Lassan véget ér a 2012-es esztendő, itt az ideje összegezni az év sorozatos felhozatalát. Tavalyhoz képest alaposan átalakult a legjobbak mezőnye, ezt mi sem mutatja jobban, mint, hogy a tízes listának hat új tagja van, a dobogósok közül pedig egyiknek sem sikerült megtartania a helyét. Mindezt értelmezhetjük úgy, hogy jó néhány sorozat csalódást okozott, de amennyiben optimistábban nézem a helyzetet, azt mondhatom, hogy számos kellemes meglepetés ért az idei esztendő során. Mindkettőben van igazság.

Honorable Mentions, avagy éppen lecsúsztak a top 10-ről:

The Walking Dead (AMC): Glen Mazzara vezetésével szintet lépett az AMC produkciója, most már nem panaszkodhatunk az intenzitására, de szerencsére közben jut idő a karakterizációra is.

Parks and Recreation (NBC): stabilan hozza a tőle megszokott színvonalat, de ezúttal ez kevés volt a legjobb tízbe kerüléshez.

Game of Thrones (HBO): tavaly negyedik volt, a második évadban tapasztalt visszaesés oka elsősorban a széttagoltság volt, a túl sok szereplő és történetszál miatt komoly nehézséget okozott a Benioff-Weiss kettősnek.

Homeland (Showtime): ha az évad első felét nézzük, akkor egy dobogós helyezés is kijárna neki, sajnálatos módon azonban a szezon második részében komoly formahanyatláson (logikai bakik, önismétlés és leginkább a sablonos történetvezetés) ment keresztül.

Arrow (CW): a pilot előtt legfeljebb guilty pleasure-nek tudtam elképzelni, de kellemes meglepetés ért és egy ügyesen összerakott, jól építkező képregényadaptációt kaptunk.

megjegyzés: Könnyen lehet, hogy Treme, valamint a Wilfred befért volna a legjobbak mezőnyébe, azonban egyikkel sem vagyok naprakész, már csak jövőre tudom pótolni az aktuális évadjaikat.

10. (2.) Community (NBC)

Több szempontból is hektikusra sikeredett a Community harmadik évadja. Egyrészt ez értendő a minőségre, rendkívül hullámzóan teljesített a sorozat, többek között olyan kiváló epizódokat produkált, mint a Remedial Chaos Theory, a Documentary Filmmaking: Redux, vagy éppen a Pillows and Blankets, de közben azért bőven becsúsztak közepes részek, így pedig a popkulturális utalások mekkájának tekinhtető sitcom nem tudta megismételni az előző évad rendkívül stabil teljesítményét. Ehhez még vegyük hozzá, hogy forgatáson kívüli események is borzolták a kedélyeket, gondoljunk csak Dan Harmon és Chevy Chase vitáira, a későbbi sajnálatos showrunner váltásra, majd az NBC ide-oda tologatom a negyedik évad premierjét 'játékára'.

9. (1.) Breaking Bad (AMC)

Az év legnagyobb csalódása. Ez már a helyezés kapcsán egyből szembetűnik, hiszen míg az elmúlt két esztendő során Vince Gilligan drámája toronymagasan kiemelkedett a mezőnyből, addig most épp csak befért a legjobb tíz mezőnyébe. Mi ennek az oka? A szereplőgárda ezúttal is kitett magáért, fantasztikus alakítások sorát láthattuk, Michael Slovis pedig jó szokásához híven a televízió legszebb képsoraival ajándékozott meg minket, azonban a történetvezetés és a karakterizáció (főként a Walt esetében megfigyelhető karakteridegen jegyek) kapcsán már közel sem tudok ilyen pozitív jelzőkkel előállni. Az ugyan nem kérdés, hogy a Breaking Bad továbbra is ott van a jelenkori legjobb drámák szűk mezőnyében, viszont a királyi címet – legalábbis az idei évre – elveszítette.

8. (3.) Justified (FX)

A sorozat, mely akár hangoskönyvben is tökéletesen működne. Az élményszámba menő, sok esetben fanyar humorral átszőtt párbeszédek mostanra már egyértelműen a Justified védjegyévé váltak, de nem szabad elfelejtkeznünk a karaktereiről sem, külön kiemelve, hogy Graham Yost és írótársai a rosszfiúkat is mennyire sokoldalúan képesek ábrázolni. Olyphant és Goggins játéka mellett idén ki kell emelnünk Neal McDonough teljesítményét, aki kiválóan személyesítette meg a kiszámíthatatlan, labilis idegzettel bíró detroiti maffiózót. A felsoroltak ellenére a tavalyihoz képest hátrébb került a western stílusjegyeit is magán hordozó széria, ez pedig az átívelő szálnak köszönhető, melyet kapkodónak és bizonyos esetekben kiszámíthatónak éreztem.

7. ( - ) Dexter (Showtime)

Szkeptikus voltam a hetedik felvonás előtt, úgy éreztem, hogy kiégett a Showtime sorozata és már nem is lesz képes megújulni. Szerencsére tévedtem, mely annak tudható be, hogy végre a készítőknek is elege lett a biztonsági játékból, a kockáztatás pedig meghozta a gyümölcsét, egy megalkuvás nélküli, feszültséggel teli szezont kaptunk. Az évad központi témája Dexter és Deb megváltozott kapcsolatának bemutatása volt, a kettejük közötti interakciók élményszámba mentek, de hasonlóképpen telitalálatnak bizonyult a két vendégszereplő, Ray Stevenson és Yvonne Strahovsky behozatala. Utóbbi karaktere ugyan alaposan megosztotta a nézőket, de véleményem szerint jót tett a sorozatnak, egyrészt remekül működött a chemistry Hall és Strahovski között, márészt a viszonynak köszönhetően minden eddiginél mélyebbre ástunk Dexter lelkivilágában. Az évaddal kapcsolatban az egyetlen komolyabb kifogásom az elkapkodott, felemásra sikerült finálé, de ezzel együtt is nagyon pozitív az összkép.

6. ( - ) Suits (USA Network)

Ha már a Breaking Bad-nél ellőttem a legnagyobb csalódás jelzőt, akkor most itt az ideje felhasználnom az év kellemes meglepetése kitételt. A Suits hatalmasat fejlődött egy év alatt, a szintlépéshez ügyesen felépített átívelő szál, remekül megírt karaktermomentumok és megfelelően adagolt humor szükségeltetett. Az évad elején még úgy hittem, hogy csak egy rövid ideig tartó kiugró teljesítményről van szó, de a popkulturális utalásokkal telepakolt jogi széria rámcáfolt és nemcsak, hogy végig kitartott a lendület, de idővel még tovább tudták növelni a tétet. A csatorna kettéválasztotta a második etapot, a folytatás januárban érkezik.

5. ( - ) The Good Wife (CBS)

Úgy tűnik nem lehet letasztani a trónról, a King házaspár gyermeke immáron egymást követő harmadik éve érdemli ki a legjobb országos dráma címet. A The Good Wife szerepe ráadásul az utóbbi időben még inkább felértékelődött, ezekben az ínséges időkbena tökéletes példa arra, hogy országos csatornákon is lehet kiemelkedőt alkotni. Mindezt tökéletesen adagolt átívelő szállal, érdekes, mindig valami újat, vagy éppen meglepőt hozó egyrészes ügyekkel, valamint árnyalt jellemábrázolással éri el, ezt pedig megspékeli az elsőrangú színészgárda. Napjainkban egyre elterjedtebb az a nézet, hogy elavulttá vált a network sorozatok 22 részes formátuma és igazán feszes évadot csak kábeles, 13 epizódos modellel lehet alkotni. A The Good Wife a rendkívül stabil teljesítményével azonban bizonyítja, hogy nem feltétlenül jelent probléma a hosszabb szezon, ehhez 'mindössze' felkészült, tehetséges készítőgárda és okos forgatókönyvek szükségeltetnek.

4. ( - ) Luck (HBO)

Finoman szólva sem voltam elájulva az HBO idei teljesítményétől, még szerencse, hogy itt volt nekünk David Milch és Michael Mann lóversenysportot körüljáró sorozata, mely kedvezőbb színben tünteti fel a fizetős kábelcsatorna 2012-es mérlegét. Dicsérhetjük a sorozatot az egyedülálló atmoszféra és képi világ, vagy a többek között Dustin Hoffman és Nick Nolte által fémjelzett nagyszerű alakítások miatt, de számomra az emberközelisége volt a legnagyobb erénye. Sokszínű, különböző közegből érkező és ennek megfelelően eltérő mentalitású karakterekkel ismerkedhettünk meg, az viszont közös volt bennük, hogy mindegyiküket közel éreztük magunkhoz, az egyes epizódok nézése közben olyan érzést keltve, mintha mi is ott lettünk volna mellettük. A címével ellentétben sajnos a sorozat balszerencsésnek bizonyult, a forgatáson elpusztult lovak miatt az HBO kénytelen volt elkaszálni. Nagy veszteség érte a csatornát és minket is...

3. (10.) Archer (FX)

„You killed a black astronaut, Cyril! That's like killing a unicorn!"

Az már jó ideje nem kérdés, hogy amennyiben az animációs sorozatok között kell szétnézni, akkor melyik sorozatot kell elsőként kiválasztani, de idén eljutottunk oda, hogy már a komédiák között sincs kihívója kedvenc egoista titkosügynökünknek. Fantasztikus szezonnal lepett meg minket Adam Reed és Adam Thompson, mindennél többet elmond a harmadik évad minőségéről, hogy többszöri újranézésen estek át a részek, a rekeszizmomra gyakorolt hatás pedig mindegyik esetben igen erőteljes volt. A sorozat pedig a szakmán belül is egyre elismertebb lesz, ezt bizonyítja, hogy az idei szezonban olyan vendégsztárok működtek közre, mint Burt Reynolds, Bryan Cranston, George Takei és Jack McBrayer.

2. ( - ) Sons of Anarchy (FX)

Megkövetem Kurt Sutter-t.... a tavalyi évadzárót követően a nevének leírása/elhangzása után szinte reflexszerűen odabiggyesztettem a cunt jelzőt, melynek oka a negyedik évad összecsapott és karakteridegen jegyekkel megtűzdelt befejezésében keresendő. Idén azonban, bár előzetesen nem fogadtam volna rá nagy tétben, sikerült visszaadnia a sorozatba vetett hitem egy kiválóan felépített, igazi érzelmi hullámvasúthoz hasonlító, lehengerlő évadnak köszönhetően. Már a kezdéssel berántott, melynek betetőzése a Laying Pipe címre hallgató, megrázó epizód volt, a sorozat történetének egyik, ha nem a legerősebb részével Sutter nagyon magasra rakta a lécet. Ezt nem is tudta átugrani, ehelyett inkább szépen továbbfűzte a szálakat, majd egy minden igényt kielégítő finálét kanyarintott nekünk, mely feledtette a tavalyi kisiklást. Az évad egyik legnagyobb erényének azt tartom, hogy végre ismét úgy érezhettük, hogy a történet volt alárendelve a karaktereknek és nem fordítva.

1. ( - ) Mad Men (AMC)

A Mad Men ötödik évadja választ adott arra a minden bizonnyal sokak által firtatott kérdésre, hogy vajon milyen forgatókönyveket írhat Matthew Weiner LSD hatása alatt. Természetesen poénról van szó, de az idei évad tele volt olyan meglepő, sőt, igencsak kockázatos húzásokkal, melynek végeredménye cápaugrás is lehetett volna. Nem ezt történt, sőt Weiner kísérletezései szinte kivétel nélkül eredményre vezettek, az epizódok egyszerre voltak drámaiak, szürreálisak, viccesek, vagy éppen meghatóak, mindezt úgy, hogy végig hű maradt a karakterekhez, akik komoly, de hiteles változásokon mentek keresztül. Nagy volt a hiátus a legutóbbi szezonhoz képest (az AMC és Weiner elhúzódó tárgyalása miatt), és egyben a léc is, hiszen egy remekbeszab negyedik évaddal kellett összmérnünk a mostani etapot, amely azonban hozta, sőt bizonyos esetekben túl is szárnyalta az elvárásainkat. Nem mindennapi utazás volt, ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy a Mad Men volt az idei év legjobbja.