Tavaly ősszel, nem sokkal azután, hogy a Starz bejelentette, zászlóshajó sorozata, a Spartacus a harmadik évaddal véget ér, felröppent a hír, hogy Steven S. DeKnight marad a csatornánál, és egy katonai sci-fi sorozatot készít nekik. Az Incursion szinopszisának láttán már akkor is összeszaladt minden valamire való sci-fi rajongó szájában a nyál, talán még le is csöppent egy kicsit. Azóta viszont síri csend és hullaszag jellemezte a projektet, és kezdtem azon aggódni, hogy a development hell valamely bugyrában fogja végezni.

Kiben bízzon ilyenkor az ember, ha nem Mo Ryanben? A Huffington Post kritikusa, s egyben a Spartacus egyik leghangosabb éltetője részletesen kifaggatta DeKnightot az Incursionről, és minél több információ lát napvilágot róla, én annál nehezebben tudom visszafogni a lelkesedésem. Mert végre-valahára ismét egy vérbeli, tökös sci-fi kerülhet a képernyőre.

A történet valamikor a jövőben játszódik, és 18 karikás, kíméletlen képet fest az emberiség idegen fajok ellen viselt háborúiról. Nem véletlen a többes szám, a tervek szerint ugyanis minden évad más-más bolygón játszódna, különböző fajokkal. DeKnight ezzel kvázi beállna az American Horror Story által megkezdett sorba, amely a minisorozatok, jobban mondva, egy évad alatt lezáruló történetek reneszánszát látszik elindítani - a szereplők nyilván ugyanazok lennének, de minden évad kerek egészt alkotna, ezzel pedig elhárulhat annak veszélye, hogy a sorozat túl hamar kifulladjon, könnyebb évente új életet lehelni bele. A koncepció, miszerint az Incursion alapvetően háborús sorozat, csak éppen sci-fi környezetbe emelve, a méltatlanul elfeledett Space: Above and Beyondot (magyar címe: Űrháború 2063) juttatta eszembe, ami szintén pozitívum.

DeKnight szerint a sorozatra elsősorban A bolygó neve: halál hatott: "James Cameronnál senki sem ábrázolja jobban a jövőbeli hadsereget. Zseniális látványelemeket tervezett, mi pedig mindenképp szeretnénk rátenni még egy lapáttal." Az inspirációs források között említésre került még Az elit alakulat, A sólyom végveszélyben és a Halo is - ezek alapján arra lehet számítani, hogy testközelből élhetjük át, milyen a lövészárokban, a frontvonalon harcolni. Az Alien-filmek hatása abban is megmutatkozik, hogy a sorozatnak női főszereplője lesz; a sci-fi filmekben és sorozatokban az utóbbi időben megszaporodtak a belevaló nők, harcos amazonok (elég csak Elizabeth Mitchell vagy Michelle Rodriguez filmográfiáján végignézni), de a katonai témájú történeteknél azért még mindig az az általánosabb, hogy férfiak játsszák a főszerepet. Annyira persze nem meglepő DeKnight választása: a készítő a Buffyban és az Angelben kezdve pályafutását a Joss Whedon-iskola neveltje, és már a Spartacus patriarchális római világában felbukkanó női karakterek is kivétel nélkül izgalmas, komplex, a hatalmi játszmákban vagy a harctéren is prímán elboldoguló figurák voltak.

Aki a Spartacus csöcsökben és orgiákban tobzódó, szándékosan eltúlzott, zabolátlan stílusát, művi CGI-os képi világát szeretné viszontlátni, az nagy valószínűséggel csalódni fog, a katonai miliő értelemszerűen szikár, marcona, realista megközelítést követel. A gladiátoros sorozatban megjelenő, nemekkel kapcsolatos liberális felfogás azonban itt is érvényesülni fog: "A homoszexuális kapcsolatok abszolút elfogadottak. Lehetsz meleg, heteró vagy biszex, nem oszt, nem szoroz - a jövőben ennek nincs semmi jelentősége." DeKnight még ennél is tovább megy, jelenleg azon tanakodik, hogyan tudná bevezetni a történetbe, és újszerű módon ábrázolni a nyitott kapcsolatokat, poligámiát, és ezek különböző kombinációit. És ha már ábrázolás, a készítők törekednek arra, hogy az idegenek külseje valóban idegenszerű legyen, ne pedig emberszabású. Költségvetési okokból nyilván inkább az emberekre fognak koncentrálni, de amikor látni fogjuk az idegeneket, akkor egyáltalán nem fognak ránk emlékeztetni.

Ha megvalósul a projekt, az olyan lesz az egyszeri sci-fi rajongónak, mint egy falat kenyér. A tévé az elmúlt években ugyancsak mostohán bánt a zsánerrel: a BSG leköszönése és a Caprica bukása óta a SyFy hátat fordított a nevének, és nagyon halovány sci-fi vagy természetfeletti beütésű nyomozós sorozatokra adta a fejét; az országos csatornák változatlanul a Lost farvízén próbálnak elevickélni, rejtélyközpontú, high-concept, papírmasé karaktereket felvonultató lufijaikkal; és míg a fantasy és a horror meghódította a kábelt (Game of Thrones, The Walking Dead, American Horror Story), a science fictiontől még most is ódzkodnak. Valahol persze érthető, hiszen még az elmúlt időszak legnagyobb mozifilmes sci-fi sikerét, az Avatárt sem tudták kamatoztatni (lásd, Terra Nova), és hiába vették át a hatalmat a mainstream felett a képregény- és szuperhősös filmek, a sci-fi blockbusterek találati aránya kevésbé meggyőző - minden Inceptionre jut egy John Carter -, azok az alkotások pedig, amelyek nem a látvány és akció oldaláról közelítenek, még mindig rétegfilmeknek számítanak.

Az ínséges időszak most talán a vége felé közeledik, a SyFy-ra rövidesen érkezik a Defiance, és épp a napokban rendeltek be egy rakás ígéretes pilotot, melyek közt megtalálhatóak Bryan Fuller és Javier Grillo-Marxuach (ez az, végre elsőre jól írtam a nevét!) új projektjei, valamint a kábelen dívó adaptációs trendnek megfelelően klasszikus sci-fi regények sorozatverziói (A gyermekkor vége, Larry Niven Gyűrűvilága, Az ember a fellegvárban). Az Incursion azonban messze a legjobban várt sorozat, amely elsősorban DeKnight személyéhez köthető, aki a Spartacusban bebizonyította, hogy remek érzéke van a cselekményvezetéshez, tanítani való, ahogy felépíti az évadokat, hagyja, hogy a történet diktálja a tempót, nem pedig fordítva, nem fukarkodik a váratlan fordulatokkal, kreatív nyelvezetet és párbeszédeket használ, hatásos akciójeleneteket rendez, és mindeközben nem feledkezik meg a jellemábrázolásról sem. A háború lélekölő volta, vagy a bajtársiasság motívumai várhatóan szintén visszaköszönnek majd.

Egy dolog viszont aggasztó: DeKnight lassan egy éve foglalkozik a pilottal, toborozzák az írógárdát, készülnek a forgatókönyvek, de a Starz még nem adott hivatalosan zöld utat a sorozatnak. Az író a berendelés hiányát a sorozat grandiózus voltával magyarázza, mondván, rengeteg előkészületet igényel, és bizakodó a folytatást illetően, de általában nem jó jel, ha túl sokáig jegeli a projektjét egy csatorna. A Starz ráadásul a 2010-es vezetőváltása óta nem alakított ki egységes arculatot, még mindig keresi az identitását: a Boss nem tudott belépni a kritikailag elismert kábeles sorozatok panteonjába, a könnyedebb Magic City langyos vízként lötyög. A közeljövőben főleg történelmi sorozatokat terveznek, és az előzetes kritikák alapján a héten debütáló Da Vinci's Demons legfeljebb az "olyan rossz, hogy az már jó" kategóriát gyarapíthatja. Márpedig kérdés, mennyire fér bele a komolytalanabb, kalandosra vett koncepcióba egy komor, kemény katonai dráma.

Csak remélni tudom, hogy a Starz nem szalasztja el a lehetőséget, és visszahozza a minőségi sci-fit a tévébe.