Mi lehet a közös a következő alkotókban – Steven Soderbergh, Jane Campion, Lena Dunham, Agnieszka Holland és Ray McKinnon? Mielőtt a kedves olvasó feleszmélne, gyorsan meg is válaszolom a kérdést, A-kategóriás (Cannes, Berlin, Velence) és független (Sundance) filmfesztiválok egykori és jelenlegi kedvenceiről van szó, akik az ott bemutatott filmjeikkel szereztek elismertséget maguknak és nyílt meg előttük az álomgyár kapuja. Természetesen a fenti kitétel alapján jóval hosszabb névsorral kellene előállnom, azonban a sikeres fimfesztiválos múlt mellett az is összekapcsolja őket, hogy a mozis karrier után a televízió felé vették az irányt és kivétel nélkül egyedi, különleges atmoszférával rendelkező produkciókkal álltak elő.

Az Oscar-díjas, anyagi és a kritikai értelemben is kiemelkedő filmes pályafutást maga mögött tudó Soderbergh az utóbbi időben több ízben kijelentette, hogy megcsömörlött és a visszavonulást fontolgatja. Szerencsénkre ez úgy tűnik nem valósul meg, minden idők legfiatalabb Arany Pálma győztesét a tévézésben rejlő lehetőségek ugyanis arra sarkallták, hogy kipróbálja magát a kis képernyőn. Idén mutatta be az HBO a Michael Douglas és Matt Damon fémjelezte Behind the Candelabra című tévéfilmjét, jövőre pedig a Cinemaxra érkezik a Clive Owen főszereplésével készült The Kinck. Az 1900-as évek elején, egy New York-i kórházban játszódó széria munkálataiban nem csak producerként vesz részt, szinte egyedülálló módon az első évad mindegyik, szám szerint tíz epizódját ő rendezi.

Az aranyszobrocskával szintén rendelkező Jane Campion kapcsán hasonlóképp elmondható, hogy kiábrándult a filmiparból: „A televíziózás teljesen új határokat nyit meg, ezzel szemben a filmezés konzervatívvá vált és behatárolja a lehetőségeket, elegem van belőle.” Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy elkészítette első saját minisorozatát, a hét részes Top of the Lake a Sundance Channelen került bemutatásra, a debütálás a nézők és a szakírók között egyaránt kiváló visszhangra talált. A csatorna nagy szerepet játszik abban, hogy a kiemelkedő tehetségű filmkészítők megkapják az őket megillető kreatív szabadságot, nekik köszönhetően készíthette el Ray McKinnon az idei esztendő legnagyobb hatású sorozatát, a Rectifyt. A halálsorról 19 év után szabaduló Daniel Holden történetét elmesélő alkotás aprólékosan felépített jellemábrázolásával, elsőrangú színészi játékával, egyéni alkotói hangjával a legjobb fesztiválfilmek hagyományát követi, csak ezúttal hosszabb játékidővel és más formátumban.

Visszatérve hölgyekre, a független fesztiválokon zajos sikert aratott, mindössze 27 éves Lena Dunham az HBO Girls című sorozatának készítője és egyben főszereplője, míg a lengyel filmipar egyik legjelentősebb személyiségeként számon tartott Agnieszka Holland olyan sorozatok rendezését vállalta el, mint a The Wire, a Treme, illetve a The Killing. Tendenciának ugyan még nem nevezhetjük, de örömteli, hogy a tehetséges, fesztiválokon nevet szerzett alkotók közül egyre többen ismerik fel a televíziózásban rejlő lehetőségeket és vannak csatornák, amelyek felkarolják őket. Érdekes módon viszont a filmfesztiválok és a sorozatok nem csak ebben a tekintetben köthetők össze egymással, a bejegyzés második felében erről ejtek szót.

Az utóbbi időben az HBO egyre gyakrabban dönt úgy, hogy a saját készítésű produkcióit bemutatja a különböző fesztiválok közönségének, illetve az ott jelen lévő kritikusoknak. Ilyen volt a 2011-es, Kate Winslet főszereplésével készült Mildred Pierce, melyet Cannesba és Velencébe is elvitt a csatorna, a felhajtás pedig nem jött rosszul, ezt a később begyűjtött öt Emmy-díj bizonyítja. A korábban említett Behind the Candelabra szintén Cannesban debütált, alig egy hét múlva az előfizetőknek is levetítették, a végeredmény önmagáért beszél, Soderbergh alkotása az elmúlt évtized legsikeresebb tévéfilmje lett az HBO-n.

Az HBO Europe megbízásából készített, három részes Burning Bush az 1969-es évek Csehszlovákiájába kalauzol bennünket, Agnieszka Holland rendező szovjet elnyomást bemutató minisorozata Rotterdam (itt külön szekciót kaptak a sorozatok) után Torontóban lesz látható. Nem csak minik és tévéfilmek, hanem ’hagyományos’ sorozatok esetében is találkozunk a jelenséggel, így tavaly a Girls a South by Southwest elnevezésű, filmekre és zenékre szakosodott fesztiválon került bemutatásra, az A&E csatorna pedig ugyanitt mutatta be idén a Bates Motelt. Nem okoz különösebb meglepetést, hogy a Sundance Channel szintén ezt az utat követi, a Top of the Lake az úgynevezett premier kategóriában indult a Sundance filmfesztiválon, az első sorozat lett, mely megmérettette magát a mezőnyben. A Rectify készítője, Ray McKinnon pedig örömmel újságolta, hogy 2004-ben itt mutatták be a Chrystal című filmjét és nagy megtiszteltetés számára, hogy elhozhatta ide a sorozatát.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi a szándéka ezzel a csatornáknak. Erre nincs egyértelmű válasz, egyrészt anyagi okok húzódnak meg a háttérben, mely alatt a külföldi partnerekkel való szerződéskötéseket kell érteni, sok esetben éppen a fesztivál színhelyén. Természetesen kivétel nélkül minőségi produkciókat választanak ki, a fesztivál pedig lehetőséget ad arra, hogy még a bemutató előtt felkapják a sorozatot, amely szerencsés esetben később a díjak számában és a nézői visszajelzésekben érhető tetten. Végül, de nem utolsósorban a presztízst kell kiemelni, ami az HBO és a Sundance Channel esetében is rendkívül fontos tényezőnek számít. A rangos filmfesztiválokon való megjelenés és a vetítést követő pozitív reakciók pedig újfent bizonyítják, hogy a televíziózás egyre nagyobb elismertségre tesz szert.