1. Masters of Sex (Showtime / 1x02 – Race to Space): lassú, aprólékosan kidolgozott jellemrajz, komplex karakterek, az 1950-es és 60-as évek korszellemének bravúros megidézése, kiváló alakítások és szép fényképezés. Minden bizonnyal ezek alapján a Mad Men ugrik be elsőként, de immáron nem csak a New York-i reklámszakembereink rendelkeznek ilyen pozitív jelzőkben hemzsegő leírással, hanem a Showtime drámája is, mely messze a legjobb kritikákat kapta az ősszel debütáló újoncok között. Minderre alaposan rászolgált, a pilotot követően a második felvonás is kiérdemelte a hét legjobb sorozatepizódja címet. A karakterizáció során ezúttal Virginia kapott kiemelt szerepet, melyet cseppet sem bántunk, de Masters és a mellékszereplők kapcsán is elégedettségünknek adhatunk hangot. Lizzy Caplan élete szerepét kapta meg a gyermekeit egyedül nevelő, céljainak megvalósulásáért küzdő, a munkája és családja között őrlődő Virginia személyében, a lehetőséget eddig maximálisan kihasználta.

2. The Good Wife (CBS / 5x02 The Bit Bucket): várható volt, hogy a forgatókönyvírók nem hagyják kihasználatlanul a nyáron kirobbant, Edward Snowdenhez köthető NSA-botrányt, az illegális lehallgatások kapcsán ugyanis számos érdekes témát fel lehet vetni. Egyúttal komolyabb pénzösszeget mertem volna rátenni arra is, hogy a King házaspár az elsők között lesz, akik kihasználják ezt a lehetőséget. Mindezt elegánsan, a jogi és a társadalomra kiható tényezőket egyaránt megvizsgálva tették, hozzáadva jó adag iróniát, a végeredmény pedig egy a tanulságot nem szánkba rágó, remekül kivitelezett epizódot eredményezett. A heti ügy mellett az átívelő szálak is ígéretesen alakulnak, melyek közül kiemelkedik az új cég alapítása körüli problémák felvázolása.

3. Parks and Recreation (NBC / 6x03 – Doppelgangers): kedvenc komédiánk megcsinálta a saját Fringe epizódját, melynek során megismerkedhettünk a városfejlesztési osztály dolgozóinak eagleton-i megfelelőjével. Schurék jó szokásukhoz híven tökéletesen kihasználták a helyzetben rejlő lehetőségeket, kivétel nélkül remekül működtek a különböző defekttel rendelkező párosok. Ron buddhista-vegetáriánus druszát, April rózsaszín ködben úszó primadonnát, Donna pedig dühkitörési problémákkal küszködő meleget kap maga mellé, ráadásul még Jerry, akarom mondani Larry is visszatér a nyugdíjból. Nem kevés magas labdát kínáló helyzet alakult ki, melyeket le is ütöttek az írók, közben pedig Chris és Ben érzelmesebb jelenetei is jól működtek.

4. Sons of Anarchy (FX / 6x05 – Te Mad King): a harmadik részt követően megorroltam Sutterre, aki logikátlanságok és karakteridegen jegyek sorát mutatta be az epizód alatt. Pesszimista voltam a folytatást illetően, de szerencsére kellemes meglepetés ért, az összes csorbát ugyan nem tudták/nem is lehetett kiköszörülni, viszont két kifejezetten jól sikerült és emlékezetes jelenetekkel tarkított epizódot kaptunk. A sablonos Toric-féle hajtóvadászatot lezárták (a következményei persze komoly problémákhoz vethetnek), és most a sokkal ígéretesebb ír-szálra koncentrálunk, mely során ügyesen mutatják be Jax vezetési módszereinek problémáit is. Ismét erőteljes lezárást kapott az epizód, negatívumként legfeljebb Clay sztoriját lehet megemlíteni, erőltetettnek és hatásvadásznak éreztem a Gemmaval való közös jelenetét.

5. American Horror Story: Coven (FX / 3x01 – Bitchcraft): többek között ezért is szeretem az antológiákat, nem igényel előismeretet, az új történet miatt bármelyik évad során be lehet szállni. Anno a pilot után dobtam a sorozatot, de a felejthető első évadot egy a kritikusi és nézői visszajelzések alapján jóval összeszedettebb és sokat dicsért második etap követett, így bízva a folyamatos formajavulásban ismét megpróbálkoztam Ryan Murphy és Brad Falchuk alkotásával. Nem bántam meg, a boszorkányok köré felépített évad ígéretesen indult, Alfonso Gomez-Rejon rendező kitett magáért, mint ahogy a neves szereplőgárda, különösen Jessica Lange és Kathy Bates teljesítménye előtt is kalapot kell emelnem.

Akik piros pontot érdemelnek:

Erős volt a heti mezőny, így bár ezúttal sem lehetett panasz a Homelandre, nem tudott beférkőzni a legjobb öt mezőnyébe. A CIA nyomozása és Carrie történetszála egyelőre jól működnek, míg Dana-é ezúttal kissé túl lett húzva, de a végén az édesanyjának tett őszinte vallomása kárpótolt minket érte. A múlt heti feledhető epizódot követően javított a S.H.I.E.L.D., szórakoztató, jó karaktermomentumokat tartalmazó részt kaptunk. Az Arrow esetében egy két epizódból álló évadnyitó jobban működött volna, kissé túlzsúfoltnak éreztem a kezdést, ennek ellenére az összkép még így is pozitívnak mondható. A Brooklyn Nine-Nine egyre jobban kezd rátalálni a saját hangjára, remélhetőleg a nézettség és a Fox nem akadályozza meg abban, hogy minél jobban kibontakozhasson.

Közepes osztályzatban részesülnek:

Szerethető sorozat a The Crazy Ones, a rekeszizmokat azonban egyelőre nem tudja kellőképpen megdolgoztatni, így az én szempontomból kétséges a további sorsa. Két részt kap még a bizonyításra, remélhetőleg nem kell majd az epizódok végi bakiparádéra várni (az eheti egyébként Buffy rajongók számára kötelező), hogy a mosolyt tényleges nevetés váltsa majd fel. A CW újonca, a The Tomorrow People esetében a premissza ígéretesnek mondható, a kivitelezés kapcsán azonban bőven találunk hiányosságokat, főként a rendkívül sok klisé miatt húztam a számat. Egy részt kap a bizonyításra, meglátjuk, hogy él-e vele.