A FlashForward-nak, mint az ősz talán legtöbbek által és leginkább várt sorozatának, igen komoly elvárásoknak kellett megfelelnie. Azonban elég ritkán fordul elő, hogy egy ennyire hype-olt sorozat pilotja képes teljes mértékben az előzetes várakozások szerint teljesíteni. Ez most sem sikerült, de a kezdés ezzel és a felmerülő hibákkal együtt sem okozott számomra csalódást, valamint a lehetőségek is adottak egy jó folytatásra.

A Robert J. Sawyer regényén alapuló sorozatban egy átlagosnak induló napon a föld lakossága pontosan 2 perc 17 másodpercre elveszíti az eszméletét. Azonban ezt nem csupán kiesett időként élik meg, ez alatt ugyanis mindenki bepillantást nyerhet hat hónappal későbbi jövőjébe. Az, hogy ki mit lát természetesen változó, úgymond egyénre szabott (persze akik együtt vannak akkor ugyanazt látják) valaki pozitív, míg mások negatív jövőképpel gazdagodnak.

Akad azért semleges, vagy inkább úgy mondom semmitmondó flash is - és ezzel nem Kobe Byrant reméljük be nem következő szalagszakadását akarom elbagatellizáloni. Sőt, előfordul olyan is, hogy valaki nem látott semmit, amiből egyből adódik is a kérdés, hogy (melyet felesleges volt egyébként a képünkbe mondani) vajon halott lesz-e addigra. Mivel főhőseink többségénél a jelenlegi állapotukhoz képes sorsfordító képek jelennek meg, így a nyilvánvaló rejtély-szál mellett sok lehetőség adódik a karakterizációra is. No, de ez is egyfajta jövőbe pillantás volt, meglátjuk miként használják ki ezeket.

A szereposztás, legalábbis a nevek alapján kifejezetten jónak mondható. Joseph Fiennes (Szerelmes Shakespeare) karaktere nyomoz az ügyben, akinek a rejtély megoldása mellett természetesen a magánéleti szála is előtérbe kerül. Feleségét Sonya Walger (Lost) alakítja, míg Fiennes nyomozótársának szerepében John Cho-t láthatjuk. Utóbbinál jegyezhetjük fel az első casting hibát, egyszerűen nem illik a szerepéhez, valamint a színészi eszköztára is igencsak szegényes. Pedig az ő flashében kifejezetten jó lehetőségek rejtőznek és egy érettebb, vagy mondjuk ki nyugodtan jobb színész minden bizonnyal hitelesebben át tudná ezt majd adni.

Jó volt viszontlátni Brian O'Byrne-t, akit még a Bortherhood-ban kedveltem meg, valamint azért van itt még nekünk egy Jack Davenport (Karib-Tenger K., Coupling) is - jelenlétének ugyan örülünk, egyelőre kevés lehetőséget mutató karakterének viszont kevésbé. És majd elfelejtettem, Seth MacFarlane (Family Guy és American Dad alkotója) is tiszteletét teszi. A készítők nevei között között David S. Goyer, valamint Marc Guggenheim és Brannon Braga neveit találhatjuk, azt pedig, hogy milyen a viszonyrendszer közöttük, illetve személyükről és eddigi munkásságukról bővebben Gaines mindenre kiterjedő ajánlójában lehet olvasni a Deltablog-on.

Azt már a promókban is láthattuk, hogy nem sajnálták a pénzt a pilotra és összeségében látva is elmondható, hogy a megvalósításra nem lehet panaszunk. Talán csak a helikopteres jelenetnél lógott ki a lóláb, de ennyi még talán belefér. A szereplők rövid bemutatását követően megtörténik az esemény, és láthatjuk Los Angelesben, majd a TV-n keresztül az egész világon kialakult káoszt. Közben még egy kenguru (na jó, itt volt még egy rossz pontja a CGI-nak) is Fiennes elé kerül, valószínűleg nem a helyi állatkertből keveredett oda, inkább arról van szó, hogy Goyer-ék is jobban kedvelik a minél több kérdés és csak apránként adagolt válasz taktikáját. Ha ezt okosan csinálják, pedig el akartam kerülni a vele való hasonlítást, de most már legyen, úgymond Lost módra, akkor elégedettek lehetünk majd.

Miután kiderül, hogy az egész földet érintő dologról van szó, Fiennes-ék is beérnek az irodába és néhány gyors kérdés-felelet "játékot" követően elkezdik a nyomozást. Direkt írtam ilyen kapkodónak tűnő stílusban, a pilot nézése közben, legalábbis ennél a pontnál, nagyjából mi is ezt érezhettük. Az események túl gyorsan követték egymást, legalább egy átvezető szakasznak itt kellett volna még lennie. Még a negatívumoknál maradva azért néhány sablon fájó megjátszásáról is essen szó, így például a zene közbeni lassított futás, vagy a Bay bácsi módjára felnézek az égre és jönnek a helikopterek részlet, illetve a törpék azon jelenetei, amikor elvileg félelmetesnek tűnő kétértelmű mondatokat kell "elszavalniuk".

Az alapszituációnak köszönhetően a jellemrajzban is nagy potenciál rejtőzik, Goyer-ék már többször is kijelentették, hogy erre is nagy hangsúlyt fektetnek majd. Ugyan néhány főszereplő flashénél jogosan használhatjuk a klisé jelzőt, de itt, legalábbis a karakterizációt tekintve elsősorban nem a végeredmény, hanem az odáig vezető út lesz a fontos. Mint, ahogy érdekesek lehetnek a közben felmerülő kérdések is, így például az eleve elrendeltség témaköre, vajon el tudjuk, - illetve egyáltalán akarjuk-e kerülni a fél évvel későbbi történéseket. És ugye ez az egyes karakterek esetében különbözőképp fog megjelenni. A rejtély- szállal is sikerült megvenniük, bízom benne, hogy megfelelően tudják majd adagolni, egyelőre tetszik amit láttam, a kissé logikátlanul gyors reagálás ellenére is.

Ugyan a felfokozott várakozások/hype szerinti szintet nem tudta hozta, hibák és pozitívumok egyaránt adódtak, de a pilot végig magával tudott ragadni.

Értékelés: