Az előjelek biztatóak voltak: a gyenge kezdést követően az első évad második felében már megindult valami, Whedon többször is megvillantotta tudását, majd végül a csak DVD kiadásra rákerült Epitaph One-al a sorozat legjobb részét tette le. A TCA-turné keretein belül a Fox vezetői is ígéretet tettek arra, hogy ezúttal nem szólnak bele a kreatív döntésekbe. És akkor eljött a második évad premierje, melynek kapcsán a pofára esés jelző talán túlzásnak tűnhet - azért nagyon komoly elvárásaim nem voltak - , de a csalódás kitételt viszont nyugodtan használhatom.

Nagyrészt Dushkun és Penikett-en csúszott el a dolog... Már az első évadot összegző írásomban is "kiemeltem" a két anti-tálentum produkcióját, sajnos teljesítményükben ezúttal sem történt előrelépés. Egyébként ezt még talán be is venné a gyomrunk, ha a karaktereik érdekesen lennének megírva. Amikor annó bemutatásra került Echo Caroline-os előtörténete, csak fogtam a fejem, bántóan ötlettelen és semmitmondó volt, nekem egyáltalán nem hiányzik az eredeti személyiség.

Néha egy-egy új személyiséggel itt legalább sikerül felkelteni az érdeklődésemet (melyet persze Dushku játéka útközben szépen lerombol), de Ballard ügynök kapcsán még ez a lehetőség sem merülhet fel. Ő megmarad ugyanabban az érzéseit nehezen kimutató, de mégis érzékeny, mindig nekem van igazam és én vagyok az ultimate jó fiú szerepkörben, amilyennek először megláttuk. Az első évadban még ezt el is lehetett nézni, de már nem külső szemlélőként van jelen, mostanra már a babaház alkalmazottja lett. Persze, ugyanazok a céljai, de ez engem már csöppet sem tud lázba hozni, ha lehet a karakter még inkább sablonos és az eddigieknél is kevesebb egyéni jellemvonással rendelkezik.

A nyitórész sztorijára rátérve, természetesen a mi Echonk ezúttal is kap egy veszélyes küldetést, egy fegyverkereskedőt kell lebuktatnia. Ez a szál a nyilvánvaló sablonokon kívül már az elejétől számos logikai bakit halmoz fel, melyre még a rendkívül unalmas és kiszámítható "fordulatok" is rátesznek egy lapáttal. Amiért nem volt teljesen hiábavaló: Dushku ezúttal sem volt szégyenlős, + elég korrekt verekedős jeleneteket sikerült összehozni és természetesen Jamie Bamber jelenléte. Utóbbinak köszönhetően egy kis BSG reuinon-nak is szemtanúi lehettünk, közben pedig valószínűleg sokunknak eszünkbe jutott, hogy mennyivel jobb lenne, ha annó Helo helyett Apollo kapta volna meg Ballard ügynök szerepét.

Térjünk ki a pozitívum(ok)ra is, melyek kapcsán leginkább Topher-t és Saunders dokit kell kiemelnünk. Kettejük játéka, valamint dialógusai remekül sikerültek, ismételten megmutatkozott, hogy Whedon-nak bőven vannak érdekes karakterei (DeWitt is például), csak nem minden esetben kapnak elég időt és teret a kibontakozásra. Franz Kanz az Epitaph One után ismét bizonyított, míg Amy Acker kapcsán csak sajnálni tudjuk, hogy ezentúl jóval kevesebb alkalommal láthatjuk majd. Eyacandy téren hasonlóságot mutat Dushku-val, de mind játékát, mind a karakterben lévőp potenciált - melyet főként az első évad vége teremtett meg - tekintve több lehetőség rejtőzik benne.

A többiek ezúttal kevés szereplési lehetőséget kaptak, Alexis Denisof feltűnésének viszont kifejezetten örültem, és talán az ő történetszálában van is lehetőség. Végezetül még két dologról, röviden: az intro nevetséges, ez a Dushku mindenhol, a többi szereplő pedig le van... féle hozzállás nem igazán szimpatikus. Persze örülnék neki, ha ez lenne a sorozat legnagyobb hibája... A nézettséget elnézve pedig (2.5M; 1.0) a tavalyi siralmas helyzet köszön vissza. Jelenleg egy, az évadnyitóval együtt 13 részes második évadra, majd a fájó? kaszára van kilátás.

Értékelés: