A srácok már a hatodik évadukat tudták le és bár voltak kisebb-nagyobb kilengések, összességében most sem okoztak csalódást. A hangulat és a karakterek még mindig eladják a sorozatot, és a végére szépen összeálltak az évad különböző történetszálai is. Ellin-ék jól érezték, időszerűvé vált, hogy Turtle-ék önállósodni kezdjenek még ha ennek következtében talán kevesebbet is lesz együtt a banda.

Vince karrierje ismét a topon van, köszönhetően a Scorsese-féle Gatsby sikerének, és ahogy az ötödik évad vége kapcsán már említettem, jó döntés volt, hogy ismét sikerek érték őt. Most egy kicsit pihisebb időszak jön neki, mivel közel három hónapot csúszik a Darabont rendezte Enzo Ferrari-féle biopic forgatása, így kénytelen LA-ben elütni az időt. Ez nála röviden végtelenített csajozást jelent, no meg persze azért néha morális támaszt is adott a srácoknak. Ezúttal kevesebbet foglalkoztak a karakterrel, ami rendjén is van, ne feledjük, az elmúlt évadokban az ő karrierje állt a középpontban.

Így a többieknek is nagyobb mozgástere volt, ez talán leginkább E-re és Turtle-re áll. Utóbbi, a Jamie-zés mellett leginkább a mit kezdjek az életemmel kérdéssel volt elfoglalva, végül a suli mellett tette le a voksát. Egyedül az ő sztorija végződött komorabban, így kénytelen volt végül az LA-Auckland utat követően Rómába menni Vince után. E esetében a munkahelyváltást és az ezzel járó problémákat jól kezelték, az Ashely-szál viszont az egyik leggyengébb motívuma volt az évadnak. Egyrészt, mind a színésznő, mind a karakter antipatikus számomra, de még ha ezen túllépik, akkor is azt kell mondanom, hogy túlságosan elnyújtott és felesleges volt az ő behozatala. Persze, mondhatjuk, hogy ez is kellett a Sloan-nal való egymásra találáshoz, de ezt okosabban és jóval kevesebb kitérővel is meg lehetett volna oldani.

Drama-nak kis híján sikerült zaciba dobnia a karrierjét, de aztán csak happy end lett a végére, ugyan a Five Towns-os szereplése ugrott, sőt az új Melrose sem jött össze neki, de a CW saját kis sorozatot épít majd köré. Amúgy a szokásos bumfordi, vagy mondjuk inkább úgy, idétlen formáját hozta, de hát őt ezért is kedveljük. Ari-nak köszönhetően ismét jó pár remekbe szabott monológgal gazdagodhattunk, ezek böngészéshez/felidézéséhez továbbra is ajánlom az ezeket összegyűjtő arigoldquotes oldalt.

Az ő számításai is bejöttek és amit még feltétlenül ki szeretnék emelni vele kapcsolatban, hogy a fent említett szövegek és utánozhatatlan stílus mellett kaptunk tőle néhány szentimentálisabb jelenetet is. Jól sikerültek és okosan is építették be őket a történetbe, elsősorban az évad elején látott Turtle-el a karrierje kapcsán folytatott beszélgetésre, illetve a zárórészben látható Terence, majd Lloyd-féle párbeszédekre gondolok.

Mindazonáltal az évad felépítettségében adódtak kisebb problémák. Az első néhány részben megfelelően kezelték a srácok önállósodását, mindezt úgy, hogy közben a hangulat a szokásos maradt. Az évad közepe táján, talán épp a Murphy's Lie-el kezdődően hullámvölgybe kerültek, úgy éreztem, mintha egy kicsit elfogyott volna a szufla. Köszönhető ez többek között annak is, hogy néhány ekkor behozott, illetve a kiteljesedéséhez ért ért történetszálat erőltetettnek éreztem, így a már említett Ashley-féle mellényúlást, valamint a betörés/zaklatós vonalat.

A végére azonban ismét magukra találtak, a kilencedik részben már visszajött a régi színvonal, az utolsó két részre pedig egy szavunk sem lehet. A finálét azért még muszáj külön is kiemelnem, kétségtelenül az egyik legjobb évadzáró volt az Entourage történetében. Ari, feleségét meggyőző monológja, majd belépése egykori munkahelyére priceless volt. Közben a srácok ügyes-bajos bajait is kellőképpen lezárták, E és Sloan végre egymásra talált, Drama karrierje tán újfent beindult, csak Turtle-nek jött ki rosszabbul a lépés. És persze Vince, akinek Matt Damon-nal gyűlt meg a baja, utóbbi záró kreditet követő jelenete pedig feltette az i-re a pontot.

Végezetül, a már bejáratott szokás szerint összegezzük egy kicsit az adott évadban felépő vendégsztárok listáját: Jay Leno, 50 Cent, David Schwimmer, Edward Burns, Mark Wahlberg, Tom Brady, Jeffrey Tambor, Steve Nash, Bob Saget, Aaron Sorkin, Zac Efron, Frank Darabont, David Faustino, Dean Cain, Bono, Matt Damon, Lebron James, és Peter Stormare, William Fichtner, valamint a showrunner Doug Ellin is feltűnt, az utolsó három nem önmagát, hanem fikciós karaktert alakított. Az évad pontszerű értékelése nem könnyű, hiszen jól indultunk, az utolsó részek, főleg a finálé kiválóan sikerült, de a köztes hibákat is bele kell számítani.

Értékelés: