És nem rontották el... el kell ismernem, hogy ugyan legtöbbször nem vagyok negatív beállítottságú, de ezúttal volt bennem egy kis félsz az évadzárót illetően. Elsősorban amiatt, mert senki nem számolt velük, de kilenc részen keresztül egy okosan felépített, minőségi drámát - közben némi humorral átitatva - tettek le elénk, és tartottam tőle, hogy pont a végén veszik majd el a varázs. Igen, ebben a fajta gondolkodásban nagy szerepe van a már említett meglepetés faktornak is, álmomban sem gondoltam volna, hogy a TNT és a Romano-Mike Royce páros szállítja majd az évad legjobb újoncát.

Szerencsére alaptalannak bizonyultak a félelmeim, egyrészt a sajátos hangulat, a kiváló párbeszédek, valamint az emberközeli, természetes dráma jellemezte ezúttal is a MoCA-t. A baráti hármas mindegyik tagja fontos elhatározásra jutott, új szakasz köszöntött be az életükben, és ami még fontosabb, hogy mindezt hitelesen tudták elénk tárni. Az évadzáró legemlékezetesebb pillanata a Joe és fia közti "autós" párbeszéd volt, mely során Ray Romano feltette a koronát az addig látott teljesítményére. Braugher és Bakula szintén megérdemel minden dicséretet, utóbbi egyébként akkor tudta igazán megmutatni magát, amikor az évad második felében Royce-ék elmélyítették a karakterét.

A hosszabb elemzés ezúttal elmarad, hiszen mintegy másfél héttel ezelőtt követtem el egy nagyobb lélegzetű írást, azonban most is készültem néhány aprósággal. Alan Sepinwall egy kimerítő interjút készített Mike Royce-al, melyben többek között megismerkedhetünk a sorozat születésének körülményeivel, a készítés folyamatával és néhány a jövőre vonatkozó kérdés is szóba kerül. Mindenképp érdemes időt szánni rá és elolvasni. A tovább után még két videót ágyaztam be, az elsőn a MoCA rendkívül hangulatos főcíme, a másodikon pedig egy színfalak mögötti felvétel látható.