Nem volt könnyű helyzetben a Caprica, a Battlestar Galactica spinoffjaként nagy elvárásoknak kellett, illetve most már hozzátehetjük, kellett volna megfelelnie. Az ugyanis egy pillanatig sem lehet kérdéses, hogy nem tudott a nagy előd nyomába érni, ami pedig ennél nagyobb baj, hogy az összehasonlításokat elvetve, csupán önmagában vizsgálva sem lehettünk vele igazán elégedettek. Pénteken a sorozat letudta az első félévadát, a kép alatt már spoilerek társaságában folytatom.

A Caprica koncepciója, Ron Moore korábbi nyilatkozatából idézve 'egy politikai háttérrel megtámogatott karakterdráma, számos vallási kérdéssel vegyítve', mindezt két család, valamint a hozzájuk közelállók életén keresztül bemutatva. Ehhez többségében tartották magukat, azonban a színvonal rendkívül egyenetlen volt, a nagyszerű pilot után hullámvölgybe kerültünk, amit a Michael Nankin által rendezett (1x05 és 1x06) epizódok részben feledtetni tudtak, majd ezt követően két, legalábbis az én szemszögemből vegyes megítélésű rész következett, végül egy jól sikerült félévadzáróval zártak.

A minőség ingadozása mellett leginkább a több esetben is mesterkéltnek tűnő megoldások zavartak, egyrészt itt bizonyos karakterek - Amanda, illetve az Adama család (elsősorban a félévad második felében) történetszálára, másrészt az idegen világ megjelenítésére gondolok. Utóbbiban természetesen a költségvetésnek is nagy szerepe volt, de emellett elkövettek néhány sport nyelven szólva ki nem kényszerített hibát is. Nem tudták közel hozni a caprica-i világot, egyrészt elhibázottnak tartom a 60-as évekre hajazó öltözködési divat behozatalát, de ami lényegesebb, a sorozat egyik alappillérének számító vallási kérdést sem sikerült kiaknázni.

Nem éreztem át a hitvita jelentőségét és itt nem az empatikus képességek hiányáról van szó, a terrorcselekmények természetesen hatottak rám, viszont az STO (Az egy katonái) és a többistenhívők közötti konfliktus mögöttes tényezőit képtelenek voltak megfelelően érzékeltetni. Mégis mi áll a nagy ügy hátterében, mi az ami ennyire elkülöníti ezeket az embereket, mert ugyan az emberiség történelme alapján bőven lenne ötletünk rá, de ez még nem jelenti azt, hogy egy viszonylag újnak mondható világkép esetében parlagon és magyarázat nélkül kell hagyni a kérdést.

A jellemábrázolás kapcsán már több pozitívumról tudok beszámolni, ami elsősorban Daniel Greystone karakterének, valamint az őt alakító Eric Stoltz-nak köszönhető. Kezdetektől fogva hitelesnek érezzük a benne lejátszódó folyamatokat, a lánya elvesztése, majd azt követően a céghez fűződő problémák - a chip ellopása, és a gyilkosságokban való részvétel, valamint természetesen Zoe/robot szálakat szépen végigvitték. Stoltz nagyszerű alakítást hozott, legyen szó a bizonytalan férjről, családapáról, vagy a magabiztos, sőt adott esetben kíméletlen tudósról. A feleségét játszó Paula Malcomson-t szintén dicséret illeti, a karakter viszont felemás érzéseket hagyott bennem.

Az első néhány rész során a gyászoló anya szerepében, valamint a Daniel-el folytatott párbeszédekben kifejezetten jól ábrázolták, azonban idegileg összeroppant nőként már erőltetetté vált a karakter. Az írók nem tudtak vele mit kezdeni és sajnos csak egy sablonos drámai szálra futotta tőlük. Hasonlót éreztem Joseph Adama esetében, szintén az utolsó négy rész során jöttek elő a problémák, ami egyébként egybeesett Esai Morales teljesítményének visszaesésével. A pilot után még egy szintre helyeztem Stoltz-ot és Morales-t, azonban utóbbi később csalódást okozott és már az elején látott kelléktárát ismételte csak. A két fiatal színésznőnk, Alessandra Torresani és Magda Apanowicz alakítását nem érheti kritika, ugyan nem kiemelkedő, de végig megbízható teljesítménnyel rukkoltak ki.

Ugyan a karakter finoman szólva sem nyerte el a tetszésemet, de Clarice szerepében Polly Walker jó alakítást hozott, a később beugró James Marsters (Barnabas) és John Pyper-Ferguson (Thomas Vergil) behozataláért pedig egyértelműen jár a piros pont. A virtuális világ nagy lehetőségeket rejt magában, az eddigiekhez említettekhez hasonlóan itt is vegyes kép alakult ki bennem. Zoe esetében a kommunikáció alapvető eszköze, és nem panaszkodhattunk rá, az 1x04-es There is Another Sky-ban pedig, melyben főként Tamara útkeresését láthattuk, kifejezetten jól ábrázolták ezt a világot. Negatívumként Joseph érkezését említeném, sokkal több potenciál volt ebben a történetszálban, valamint a virtuális világot bevezető képsorokat és dallamot is elfelejthetnék, épp az ellentétét érik el vele, kizökkent a sorozatból.

A korábban már dicsért Michael Nankin-ról külön is megemlékeznék, vizualitása sokat hozzátett az általa rendezett részekhez, így például a V World megjelenítésekor, de hasonlóképp emlékezetes az 1x06-ban (Know Thy Enemy), Vergil-el folytatott párbeszédek beállításai, illetve azon jelenete, melyben a vacsorakészítés közben látott Daniel-nek a gyilkosság képei elevenednek fel. A rendezőkre amúgy sem lehetett panaszunk, a pilotnál tevékenykedő Jeffrey Reiner, a Nankin-hoz hasonlóan két részt jegyző, Wayne Rose, vagy éppen Ron Moore munkáját is dicséret illeti.

Bear McCreary teljesítménye mellett sem mehetünk el szó nélkül, emlékezetes és az adott jelenetekhez tökéletesen odaillő dallamokkal ajándékozott meg minket, a félévadzáróban hallott produkcióját - azon belül is a Daniel és Amanda beszélgetésekor hallott szerzeményét pedig külön ki kell emelnem. Az 1x09 azonban nem csak az ő munkássága miatt marad emlékezetes, egy végig feszült hangulatú, cliffhangerekkel telerakott zárást kaptunk, melynek a feloldását csak ősszel láthatjuk majd. Érdekes lesz majd abból a szempontból is figyelni a sorozatot, hogy az évad közepétől Jane Espenson-tól Kevin Murphy vette át a showrunneri posztot (Espenson írói, valamint Moore és Eick mellett produceri státusza megmaradt), kíváncsi vagyok, hogy számíthatunk-e és ha igen, akkor milyen változtatásokra.

A Caprica nézettsége finoman szólva sem váltotta be a Syfy előzetes várakozásait, mondom ezt annak ellenére, hogy Mark Stern a csatorna alelnöke nemrégiben pozitív hangvételű nyilatkozatot tett a sorozat jövőjét illetően. Ne felejtsük el azonban, hogy ebben erősen benne volt a védeni kell a mundér becsületét elv is. Az első kilenc rész összegzésekor azt lehet elmondani, hogy a nagy potenciállal rendelkező történetet egyelőre csak részben sikerült kiaknázni, és a jellemábrázolás kapcsán is vegyes kép alakult ki bennem, az viszont nem lehet kérdéses, hogy ott leszek a folytatásnál.

Értékelés: