Louis C. K. ismét megpróbálja. A stand-up komikus 2006-ban már nekifutott egyszer, akkor a Lucky Louie főszerepében láthattuk. A prosztó humort előtérbe helyező sitcom mindössze 13 részt ért meg, a korrektnek tekinthető nézettség ellenére nem kért belőle második évadot az HBO. Ezúttal az FX-nél próbálkozott és járt sikerrel, a a részben önéletrajzi ihletésű Louie-t a múlt hét folyamán a (Rescue Me-t követően) mutatta be a csatorna.

Az apai ágon magyar felmenőkkel rendelkező Louis Szekely kicsit egyszerűsített a nevén, a keresztnév megmaradt, míg az amerikaiak számára nehezen ejthető Székely rövidítésére a C. K.-t találta ki. Minderre már az általános iskolában sor került, a jelenleg a 40-es évei elején járó komikus pedig komoly sikereket könyvelhetett el a köztes időszakban. Az i-re a pontot az tenné fel, ha ezúttal sikerre tudna vinni egy saját maga által írt és főszerepelt (a rendezői és vágói feladatokat is ő végzi) sorozatot. A nézettségről ezúttal nem érkezett információ, az amerikai kritikusok viszont kifejezetten kedvező fogadtatásban részesítették a produkciót.

Louis C. K. önmagát alakítja a sitcom-ban, vagyis egy két gyerekes, frissen elvált apukát, aki nem könnyen birkózik meg az életében bekövetkezett változásokkal. A 20 perces játékidő nagy részében különböző szkeccseket láthatunk, így félresikerült osztálykirándulás, a hogyan lehet teljesen elrontani egy első randi címmel ellátott történet, haverokkal való póker, vagy éppen egy gyerekkori flashback kerül terítékre. Emellett kapunk még részleteket a fellépéseiből, melyek természetesen az elmesélt sztorikkal függnek össze.

A koncepció ígéretesnek tűnt, akárcsak a sorozat, a végeredmény látva azonban Louis C. K. humora korántsem fekszik nekem. A kezdésként leadott két részt végigszenvedtem, sem a bemutatott helyzetek, sem a fellépéseikor elhangzott poénok nem találtak célba. Általában a saját keserűge a fő humorforrás, bár arra is volt példa, hogy a kocsim miatt minden nap halnak meg emberek résznél kezdett el nevetni a közönség... A felhozott témák sem tudtak igazán lázba hozni, egyrészt távol áll tőlem ez a miliő, másrészt a lehangoló élethelyzetekből szőtt, szakarzmussal átitatott történeteken képtelen voltam vigyorogni.

Ezúttal viszonylag rövidre vettem a szubjektív részt és az írás viszonylag hosszúra nyúlt bevezető része sem volt véletlen, minél több objektívnak tekinthető információt szerettem volna megosztani az olvasóval. A Louie ugyanis az a sorozat, aminél nagyon nehéz előre meghatározni, hogy bejön-e a humora, így mindenkinek, aki csak egy kis késztetést érez arra, hogy bepróbálja, azt javaslom adjon neki egy esélyt. Abszolút rétegsorozat és könnyen lehet, hogy ugyanarra, a szinte csak negatívumokat tartalmazó véleményre jut majd mint én, de az is benne van a pakliban, hogy egy poénokban gazdag, kellemes 20 percet biztosító sitcommal lesz gazdagabb.

Értékelés: