Az AMC ismét megcsinálta, a Mad Men és a Breaking Bad után a Rubicon-nal is nyerőt húztak. Ezt egyébként már a pilot megnézése után lehetett érezni, két résszel az évad vége előtt pedig már egyértelműen kijelenthető, hogy a csatorna egy újabb, minden téren elsőrangúnak mondható sorozattal ajándékozott meg minket. A tovább után már spoilerek társaságában folytatom.

A készítők szerint sorozatuk a 70-es évek paranoid thrillerjeire hajaz és ezzel kapcsolatban egy kicsit sem túloztak. A Rubicon egészen egyedi atmoszférával rendelkezik, az állandó megfigyelést, a titokzatosságot és a valami nagy dolog van a háttérben érzést remekül adja át a sorozat. Ebben az írók és a rendezők mellett, rájuk később külön is kitérek majd, nagy szerepe van Michael Slovis operatőrnek. A Breaking Bad-hez képest ezúttal egy teljesen más megközelítésre volt szükség és ezt Slovis pontosan tudta. A Rubicon-ban főként a hideg színek uralkodnak, ezek, valamint a beállítások segítségével a bezártság érzést sikerül átadnia, emellett pedig a történet színhelyét New York-ot, egy szokatlan, de a sorozat hangulatához abszolút illő ábrázolásmóddal tárja elénk.

A történetvezetés során nagyon helyesen a lassú víz partot mos megoldást választották, fokozatosan bontották ki a központi rejtélyt, valamint a Kateb ügyet, de ugyanez igaz a jellemábrázolásra is. Nagyon szépen felépítették az összeesküvés szálat, részről-részre több információnk volt, majd az utóbbi néhány rész során egyre több választ kapunk, melyek az előzmények fényében ütöttek igazán. Egy rendkívül intelligens sorozatról van szó, a megoldások során, legyen az az Atlas McDowall, az API-hoz köthető egyéb ügyek, vagy a karakterek történetben betöltött valódi szerepe, ügyesen kikerülték a kliséseket és egy türelmes, a rejtélyeknél a mozaik kirakásához hasonlítható játékot mutattak be nekünk.

A karakterek közül elsőként Truxton Spangler-re térnék ki, akit Michael Cristofer kiváló alakításában láthatunk. Az API vezetőjéről van szó, aki egyben az összeesküvés egyik központi alakja, a jellegzetes hangorgánummal rendelkező, kissé önimádó karakter jelenetei eddig egytől-egyig emlékezetesnek bizonyultak. A hétfői részben a Will-el való beszélgetése és a David Hadas párhuzam alatt szó szerint libabőrös lettem. Az Arliss Howard által játszott Kale Ingram kapcsán szintén csak felsőfokban tudok beszélni, egy titokzatos - sokáig nem tudtuk, hogy melyik oldalon áll, mindig kimért, karizmatikus figuráról van szó.

James Badge Dale a Pacific után ismét bizonyítja a tehetségét, ezúttal a Rubicon központi karakterének, a tragédiák sorát megélő, senkiben sem bízó Will Travels alakításával. Az írók dicsérete, hogy ugyan viszonylag kevés időnk van az E-csoport többi tagjára, de ettől függetlenül mindegyiküket sikerült megismernünk. Gondoljunk csak Tanya drogfüggőségére és arra, hogy a rendelkezésre álló játékidő ellenére ezt milyen hatásosan sikerült bemutatniuk. Grant komoly változásokon ment keresztül a pilot után, szerencsére elhagyták a minden csoportba kell egy széthúzó karakter klisét és idővel nagyon jó kapcsolatot alakított ki a többiekkel.

Az önbizalomhiánnyal küszködő Miles úgy tűnik végre boldogságra lel Julia oldalán, míg Maggie esetében elsőre kissé kényszeredettnek tűnt a volt férjhez kapcsolódó történetszál, de a lehetőségekhez képest egyelőre jól kezelik. Miranda Richardson nem volt könnyű helyzetben, ugyanis az általa alakított Katherine Rhumor-nak rengeteg egyszereplős jelenete volt, de az Oscar-jelölt színésznő jól helytállt ebben a nehéz szituációban is.

A showrunner-csere sosem jó előjel, de a Rubicon esetében kijelenthetjük, hogy jól sült el. A pilotot követően kreatív okokra hivatkozva távozott a showrunner Jason Horwitch, a helyére érkező Henry Bromell (Homicide: Life on the Street, Chicago Hope, Brotherhood) pedig nagyon jó irányba terelte tovább a sorozatot. Nagy segítségére van a kiváló irói gárda is, a teljessség igánye nélkül Blake Masters (Brotherhood), Nichole Beattie (Sons of Anarchy, John from Cincinnati) és Zack Whedon (Deadwood, John from Cincinnati, Fringe), míg a rendezők közül a veterán Ed Bianchi (The Wire, Deadwood) és Brad Anderson (The Machinist, Fringe, Treme) teljesítményét lehet kiemelni.

Az évadból még két rész van hátra, a második évad sorsa azonban egyelőre igencsak kérdéses. Az 1 milliós, sőt akár az alatti nézettség és a 0.2-es demó könnyen azt jelentheti majd, hogy búcsút kell vennünk a sorozattól, de én azért továbbra is bízom abban, hogy az AMC presztízsből megtartja a Rubicon-t.

Értékelés: