Archer - a második évad kezdéséről
I can't be alone. That's when she strikes like a slutty little Ninja.
Visszatért Sterling Archer, az egocentrikus, nőket és a veszélyeket nagyjából ugyanolyan mértékben vonzó kém, aki társaival együtt tavaly alaposan megdolgoztatta a rekeszizmainkat. Szerencsénkre a gyenge nézettség dacára az FX berendelte az animációs sorozat második évadját, Matt Thompson és Adam Reed (a Frisky Dingo alkotópárosa) pedig élt a felkínált lehetőséggel és egy kiváló szezonkezdést hoztak tető alá.
Az évadnyitóban az ISIS csapata Gstaad-ba utazik, Malory a pénzügyeket tekintve kissé instabil lábakon álló ügynökséghez ugyanis egy német befektetőt szeretne megnyerni. Természetesen a helyzet közel sem ilyen egyszerű, a szerződését cserébe meg kell akadályozni Herr Schlotz 16 éves lányának az elrablását, akinek feltűnési viszketegsége és/vagy nimfomániája több gondot okoz, mint maguk a terroristák. Az írók nem fogták vissza magukat, persze a politikailag inkorrekt jelző minden eddigi részre igaz volt.
Are you going to throw that in my face the rest of my life?
Yeah, all four minutes of it.
Az Archer erősségét azonban nem is a kényes témák feszegetése, hanem a zseniális párbeszédek adják, melyek gyakran olyan pörgősek, hogy egy második nézést is be kell iktatni ahhoz, hogy az összes poén átjöjjön. Ennek kapcsán ki kell emelni a nagyszerű hangokat, (H. Jon Benjamin, Jessica Walter, Chris Parnell, Aisha Tyler, Judy Greer, etc.) a színészek jellegzetes hangorgánumukkal rengeteget hozzátesznek az élményhez. A sorozat egyik érdekessége, hogy egyesíti az 1960-as éveket és a modern kultúrát, az öltözködési stílus, az autók és Szovjetunió, mint legfőbb ellenségkép a 60-as évek világát juttatja eszünkbe, ezzel szemben a technológiai háttér - mobiltelefonok, számítógépek, valamint a fegyverek a jelenkorra utalnak. Összességében elmondható, hogy a két korszak vegyítését elsőrangúan megoldották.
A remek poénokkal fűszerezett évadnyitó hozta az elvárásaimat és bizony egyet kell értenünk Adam Reed-del, aki James Bond és az Arrested Development találkozásaként írta le a saját sorozatát. Negatívumként legfeljebb Carol hiányát tudnám felhozni, de ezt feledtette az, hogy Ray Gillette a megszokottnál több játékpercet kapott. A premier nézettsége szintén elégedettséggel tölthet el minket, az 1.5 milliós össznézettség, valamint a 18-49-es korosztályban elért 0.7-es rating felülmúlta az előzetes várakozásaimat.
Értékelés: