A nyolcadik hét, vagyis a február 21-27. közötti időszak erősorrendjében főként az egyes sorozatok pozícióját illetően történtek változások, a listára újként egyedül az Archer fért be. Az első négy közötti sorrendet ezúttal is nehéz volt meghatározni, végül, ahogy arra a Community kapcsán külön kitértem, nüanszok döntöttek közöttük. Zárójelben a múlt heti helyezést tüntettem fel.

1.

Spartacus: Gods of the Arena (Starz)

1. évad / 6. epizód The Bitter End

Epikus. Ezzel a jelzővel lehetne a legjobban körülírni a Gods of the Arena fináléját, tulajdonképpen minden benne volt, amiért szeretjük ezt a sorozatot. A második évadban nem, vagy csak minimális mennyiségű gladiátor viadalt láthatunk majd, így DeKnight úgy gondolta, hogy az előzménysorozat utolsó részében egy nagyszabású küzdelemsorozatot mutat be nekünk, de emellett a remek karakterizáció, a cselszövések és váratlan fordulatok is jelen voltak. John Hannah kiváló alakítással búcsúzott el a szériától, vele ellentétben Gannicus szerepében Dustin Clare a második évadban is feltűnik majd. A bemutatót megelőzően ugyan voltak félelmeim a minisorozattal kapcsolatban, de ez a hat részt vizsgálva teljesen alaptalannak bizonyultak, az előzménysorozat minden tekintetben méltó volt a Blood and Sand-hez.
 

2.

The Chicago Code (Fox)

1. évad / 3. epizód Gillis, Chase & Babyface

A eddigi két résszel magasra tette a mércét a The Chicago Code, a harmadik epizód kapcsán a legfőbb kérdés az volt, hogy képes lesz-e megfelelni a magas elvárásoknak. A válasz egyértelműen igen, minden egyes percét élmény volt nézni, az egy részes esetünk, illetve a hozzá kapcsolódó Wysocki-féle történetszál remekül volt bemutatva, de emellett az átívelő szálat is elsőrangúan fűzték tovább. Ez Gibbons képviselő és vele együtt az őt remekül megformáló Delroy Lindo része volt, az intrikái és ügyeskedései segítségével jobban megismerhettük a karaktert. Nem kérdés, hogy a The Good Wife (itt pár résszel le vagyok maradva, ezért nem szerepel a listán) mellett a The Chicago Code a jelenlegi legjobb országos dráma.

3.

Justified (FX)

2. évad / 3. epizód The I of the Storm

 
Egy régi ismerőst köszönthettünk a legutóbbi epizódban, a nem túl magas intelligencia hányadossal megáldott Dewey Crowe tért vissza mindannyiunk örömére. A hozzá kapcsolódó bűnügy tartogatott ugyan pár érdekességet, a rész erőssége azonban most is az egyes karakterek párbeszédeihez köthető. Raylan beszélgetése Art-tal a rész elején egyből mosolyt csalt az arcunkra és megteremtette az alaphangulatot, majd az Ava-val és Boyd-dal történő szóváltás is az írók kreativitását dicsérik. Utóbbit külön is ki kell emelnem, a második évad során most kapta a legtöbb játékidőt, melyet aztán minden egyes jelenetével alaposan megszolgált. Boyd egy rendkívül érdekesen megrajzolt karakter, sok lehetőség van benne, Walton Goggins alakítását pedig nem tudjuk elégszer méltatni.

4.

Community (NBC)

2. évad / 17. epizód Intro to Political Science

A második helyről a negyedikre csúszott a Community, azonban ez legfeljebb az élmezőny szorosságát, a nüansznyi különbségeket mutatja és nem a legutóbbi részhez való visszaesést. A diákönkormányzat választásra fókuszáló epizód ugyanis kiváló 20 percet biztosított, élmény volt végignézni Jeff és Annie párharcát, melyben ezúttal a szokásoktól eltérően utóbbi volt a sértett fél, de legalább ilyen jó volt látni azt, ahogy Harmon-ék most már sokadszorra vonják be sikeresen a főiskolai többi hallgatóját a történetbe. Pierce az elmúlt részekhez képest kissé háttérbe szorult, de persze a rövid jelenlétében sem hazudtolta meg önmagát, Abed és Troy választási közvetítése pedig, külön kiemelve a jelöltek bemutatását egészen kitűnőre sikeredett.

5.

Raising Hope (Fox)

1. évad / 14. epizód What Up, Cuz?

A Raising Hope ígéretesen indult, majd stabil teljesítményével mutatta, hogy nem csak egy rövid fellángolásáról van szó, míg az utóbbi két hét során a Community mögötti legjobb sitcom címet érdemelte ki. A Parks and Recreation folyamatos javulása folytán ugyan ez bármikor változhat, de ez nem kisebbíti Greg Garcia sorozatának érdemeit. A múlt heti epizódban egy rokon látogatta meg a Chance családot, aki alaposan felforgatta az amúgy is kissé egyedi életstílussal bíró família életét. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy most láthattuk Maw Waw eddigi legemlékezetesebb jeleneteit, mellette még a szokásoknak megfelelően Garret Dillahunt és Martha Plimpton remekelt.

6.

Parks and Recreation (NBC)

3. évad / 6. epizód: Indianapolis

Úgy tűnik kezd kijönni a hullámvölgyből a sitcom, az önmagához képest harmatos kezdést követően egyre jobb részeket kapunk. Persze mondhatnánk, hogy amikor Ron Swanson étkezési szokásiról van szó, nehéz bármit is elrontani. A Ron és a steak kettős egyedi kapcsolatát bemutató történet mellett a többi karakterre is jutott idő, így remekül sikerült Andy és April melyikünk tud több mindent ingyen megkapni vetélkedése, Ann bájos és egyúttal vicces nem tudtam, hogy szakítottak velem sztorija, illetve a Tom egyedi illatú parfümjéhez tartozó részek is. Egyelőre csak óvatosan, mint egy lekopogva merem hozzátenni, hogy az írók kezdenek ráérezni Ben karakterére is.

7.

Shameless US (Showtime)

1. évad / 7. epizód Frank Gallagher: Loving Husband, Devoted Father

A Shameless ott folytatja ahol abbahagyta, jól keveri a dráma és a sitcom műfajokat és azon kevés remake közé sorolhatjuk, mely felér az eredeti minőségével. Ezúttal Frank megrendezett halálát nézhettük végig, melyet a család és a barátok segítségével tökéletesen sikerült prezentálni. William H. Macy ezúttal is remekelt, de Emmy Rossum kapcsán is használhatjuk ezt a jelzőt, sajnálatos módon a külföldi lapok elsősorban a pucérkodásait emelik ki, pedig a játéka legalább ennyire figyelemre méltó. Jó döntésnek tartom, hogy az írók továbbléptek a Sheila betegségéhez kapcsolódó történetszálban, egyelőre úgy tűnik, hogy ügyesen megoldják a feladatot.

8.

Fringe (Fox)

3. évad / 15. epizód Subject 13

A második évad, sőt nyugodtan mondhatom, hogy a sorozat történetének egyik legjobb része volt a tavalyi Peter, Walter első látogatását a párhuzamos világba egy remek karakterdrámán keresztül mutatták be. A pozitív visszajelzések arra bátorították Pinkner-éket, hogy idén is készítsenek egy múltban játszódó epizódot. Mit kaptunk? Nyomasztó atmoszféra, jól végigvitt jellemrajz és érdekes adalékok a Fringe univerzumhoz, mindezt megspékelve John Noble és Orla Brady kiváló alakításával. Utóbbi már a Peter-ben is kitett magáért, a mostani teljesítménye, a hazugságok között élő, kívülről magabiztosnak tűnő, de belül megtört nő szerepében felülmúlta az akkorit is. A Subject 13-nak azonban meg kell elégednie a nyolcadik hellyel, elsősorban azért, mert nem volt különösebb oka az ismételt múltba látogatásnak, így kissé kényszeredettnek érzem a mostani epizódot.

9.

Archer (FX)

2. évad / 5. epizód The Double Deuce

A második évad remekül indított, a harmadik, Archer apasági tesztje körül forgó epizód azonban komoly csalódást okozott, azon is elgondolkodtam, hogy félreteszem egy időre a sorozatot. Végül elvetettem az ötletet és a múlt héten letudott két rész alapján örülök, hogy a folytatás mellett döntöttem. A dzsungelben játszódó, Archer és Lana közti parázs és rendkívül szórakoztató párbeszédekkel teli Pipeline Fever az évad legjobbja volt. A listában azonban csak a legutóbbi epizód kaphatott helyet, a The Double Deuce főként a Woodhouse flashback-ek miatt volt emlékezetes, a valós idejű történések közül pedig leginkább Archer és a hogyan ne neveljünk gyereket jelenetsorokat lehet kiemelni. Úgy tűnik a harmadik rész valóban csak egy kisiklás volt, amennyiben így folytatja, akkor minden idők legegoistább ügynöke idővel még feljebb kapaszkodhat a listán.

10.

Lights Out  (FX)

1. évad / 7. epizód Crossroads

Patrick 'Lights' Leary végre visszatért oda ahova való, a kötelek közé. Könnyen kitalálható volt a kezdés, a cold open az ütközet elejét mutatta be, majd visszaugrottunk az időben és csak a rész végén láthattuk a mérkőzést. Szó se róla, nem bántuk meg, érdekes volt a felvezetés, a családi rész továbbra is jól működik, sajnálatos módon azonban maga a mérkőzés kissé rövidre sikerült. Mindenesetre ideje volt, hogy valami örömteli is történjen a Leary családdal. A Crossroads vége viszont nem tetszett, egyrészt kiszámítható volt az apa korábbi viselkedéséből, másrészt mesterkéltnek éreztem, mintha csak muszáj lett volna egy újabb konfliktust belevinni a történetbe, hogy az továbbhaladhasson.