Egy hét kihagyást követően visszatért a power rankings, mely az április 18-a és 24-e között bemutatott sorozatokat veszi lajstromba. Kiváló epizódokat láthattunk a múlt hét során, így minden eddiginél nehezebb volt az erősorrend összeállítása.

Erős volt ugyan a konkurencia, de a Justified-ot nem sikerült letaszítani a trónról és egymás után harmadszor végzett a power rankings élén. A Full Commitment mindegyik jelenete élményszámba ment, a sorozattól megszokott fanyar humor, a zseniális párbeszédek, az okos történetvezetés és persze könnyed, de rendkívül elegáns stílus jellemezte. Utóbbira példának hozható, hogy Raylan miként fegyverezte le a ház előtt ólálkodó embert, illetve az ezt követő, érdekes hangvételű tárgyalása Duffy-val, míg a humor többek között néhány jól elhelyezett és természetesnek ható popkulturális utalás (Több, mint testőr, Wyatt Earp és A nagy borzongás) formájában volt jelen. Miközben Raylan a bérgyilkosokat oktatta jó modorra, addig Harlan-ben pattanásig feszültek az indulatok. Boyd Crowder és csapata, valamint a kettészakadt Bennett klán összecsapása még sok érdekességet tartogat számunkra, melyből a cliffhanger-ből kiindulva hamarosan Raylan is kiveszi a részét.

Raylan: What are you doing? You don't piss on someone's lawn.

Tim: I feel like I'm in The Big Chill.
Raylan: Except no one's dead...
Tim: Yet.
Rachel: And the music sucks.

Megérte a várakozást. Nem olvastam ugyan a könyveket, de tisztában voltam vele, mekkora potenciál rejlik az adaptációban, melyet egy elkötelezett, tehetséges stáb ültet kis képernyőre, egy olyan csatornával a hátuk mögött, akik financiális és kreatív szempontból is az egyik (ha nem egyenesen a legjobbnak) számítanak. A Winter Is Coming tulajdonképpen bevezetőnek tekinthető, David Benioff és D. B. Weiss Westeros világát, illetve a karaktereket, azok múltját, a családi viszonyokat és az intrikáikat mutatja be nekünk. Prológus mivolta ellenére gyorsan elrepült az egy óra, és a visszajelzések alapján nagy többségében a könyvet már olvasók és a Martin művét nem ismerők is elégedettek volt a látottakkal. Az első két részről szucsitg fejtette ki a véleményét, az írását ide kattintva lehet elolvasni, míg én a pilotról itt fejtettem ki a benyomásaimat.

Tyrion: Let me give you some advice bastard. Never forget what you are. The rest of the world will not. Wear it like armor, and it can never be used to hurt you.
Jon: What the hell do you know about being a bastard?
Tyrion: All dwarfs are bastards in their father's eyes.

A The Killing továbbra is nyomasztó, depresszív atmoszférával bír, így minden alkalommal körültekintően kell megválasztani az időpontot az egyes epizódok megnézésére. Amint azonban elkezdődik, pillanatok alatt a sorozat hatása alá kerülünk, a lassú tempó pedig tökéletesen illik ehhez a fajta történetmeséléshez, mely egyébként az AMC szériák mindegyikére igaz. A három főszál közül eddig a nyomozás és a családi gyász bemutatása bizonyult a legerőteljesebbnek, míg a politikai csatározások kissé háttérbe szorultak. A Soundless Echo-ban ez utóbbi is hangsúlyosabb szerepet kapott és az írók bizonyították, hogy a sorozat ezen aspektusát is képesek jól kezelni.

Linden: Tell her that. Tell her you didn't kill her.

A Community a héten egy flashback-ekkel tarkított clip show-val jelentkezett, mellyel Dan Harmon-ék a 80-as, 90-s évek sitcomjait parodizálták ki. Számos múltbéli, de számunkra újnak ható jelenetnek lehettünk szemtanúi, érdekes volt látni többek között a karácsonyi epizódot a többiek szemszögéből, ahogy a tanulócsoport Szent Patrik napi, vagy éppen vadnyugati élményeit is. Kétségkívül a jelenlegi sorozatok közül a Community, vagyis Dan Harmon és az íróstábja rendelkeznek a leggazdagabb ötlettárral és szerencsénkre az NBC is áldását adja az elborult, de az esetek többségében zseniálisan kivitelezett történetekre. A Paradigms of Human Memory kapcsán ugyan nem használnám az utóbbi jelzőt, de ezzel együtt is egy remek epizódot kaptunk.

Jeff: It's called chemistry. I have it with everybody.
Shirley: Everybody? I haven't felt any of that chemistry coming my way. I don't know if it's because your racist or because I intimidate you sexually, but I know it's one of those two.

A Parks and Recreation az évad eleji (önmagához képest) gyengébb kezdés után most már jó pár része a régi fényében tündököl. Andy és April vicces és egyben megható esküvőjét követően visszatérünk a dolgos hétköznapokhoz, ami a városfejlesztői osztály esetében egy hamburger készítő versenyben, valamint az online randi oldalhoz kapcsolódó félreértésekben mutatkozik meg. Előbbinél természetesen mindannyiunk példaképe Ron Swanson szállította a poénokat, az April-lal közös jeleneteiket élmény volt nézni, de közben azért Chris, Andy is besegített a maga módján. Tom és Leslie eközben megpróbálja jobban megismerni egymást, ami természetesen beláthatatlan következményekkel jár.

Ron: Listen, I've eaten a commissary hamburger for lunch every day for twelve years. I just wanted to make sure this pointless health crusade won't affect the only part of my job that I like.

Múlt héten véget ért az Archer második évada, mellyel kapcsolatban szinte csak dicsérő jelzőket lehet használni. A végére egy újabb - legutóbb Archer betegségénél volt rá példa, két részes összefüggő sztorit kaptunk, mely során az Isis öntelt ügynöke végre rátalált az igaz szerelemre. Persze a helyzet közel sem ilyen egyszerű, a szerelmespárt a KGB, a kissé átalakított Barry és még az Isis is el szeretné kapni, mi közben pedig kiválóan szórakozunk az ötletes párbeszédeken és a politikailag inkorrekt beszólásokon. A második évad legemlékezetesebb idézeteit ide kattintva lehet elolvasni.

Archer: If I stop drinking all at once, I'm afraid the cumulative hangover will kill me.

Múlt héten egy olyan epizódot láthattunk, amely közben valószínűleg mindannyiunk fejében megfordult a gondolat, hogy ezt az írók csak LSD hatása alatt hozhatták össze. A részben animációs részt vegyes érzésekkel fogadtam, ötletes megoldások mellett kiszámítható, sablonos történetszálak is jelen voltak a 40 perc során. A héten szerencsére ilyenről szó sem volt, egy feszültséggel teli, igencsak vészjóslóra sikerült epizódot kaptunk, melyben mindkét világ szerepet kapott. A cliffhanger okán, illetve a függőben maradt kérdések, így például Peter sorsa miatt pedig legszívesebben azonnal elindítottuk volna a következő részt...

Peter: If this works, and I save both universes, I want you to consider me officially retired.

Több, mint egy hónapos szünet után tért vissza a Raising Hope, mely az utóbbi négy-öt rész során folyamatosan a power ranking élmezőnyében foglalt helyet. Ezúttal meg kellett elégednie a nyolcadik hellyel, amely az erős konkurencia mellett az önmagához képest visszafogottabb epizódnak köszönhető. Maw Maw történetszála ötletes volt ugyan, de a Jimmy-Sabrina vonal egy-két jól eltalált poént leszámítva nem igazán működött. Sabrina karakterében egyébként komoly potenciál van és ezt az íróknak már több alkalommal sikerült is felszínre hozniuk, viszont az is egyértelmű, hogy a szerelmi szál behozatalakor ez nem, vagy legalábbis csak részben tud érvényesülni.

Virginia: Seniors in love, man. It's a goat rodeo.

Útközben valami elveszett... Shawn Ryan zsarusorozata kiválóan indított, ügyesen egyensúlyozott az átívelő szál és az egy részes esetek között, szinte kivétel nélkül érdekes karaktereket kaptunk és emellett jól megírt párbeszédek jellemezték. Az elmondottak ugyan nem vesztek el, de tény, hogy most már árnyalnunk kell a képet, a főszál sajnos háttérbe szorult, a behozott bűnesetek pedig nem mindig tudják felkelteni a figyelmünket, míg a karakterek közül a Vonda-Isaac kettős, valamint bizonyos esetekben a rendőrfőnök Terese Colvin kapcsán vannak fenntartásaim. A The Chicago Code még így is ott van a legjobb országos drámák élmezőnyében, bár hozzáteszem, hogy ez manapság már nem olyan nagy kunszt.

Wysocki: Ok, let's kick him to the curb, and see who he pitches a fit too.
Colvin: Sounds like a Jarek Wysocki plan!

A Breaking In első két része összecsapottnak tűnt és a popkulturális utalásokat is rosszul időzítették, önmagában talán jónak tűntek, de nem tudták a forgatókönyv szerves részévé tenni őket, így szinte kivétel nélkül idegenül hatottak. Ezzel együtt láttam lehetőséget a sorozatban és bíztam benne, hogy kinövi majd a gyerekbetegségeit. A harmadik epizód már jóval biztatóbb képet mutatott, az írók okosan felépítették a mostani 20 percet és ezúttal a poénok elhelyezése is rendben volt. Remélhetőleg ezen az úton halad tovább a Fox sitcomja.

Jimmie Johnson: So, um, how much do you know about NASCAR?:
Cameron: You mean the one where the guys with the mullets drive around in a circle and call it a sport? Not a fan. Why do you ask?