Ambivalens érzéseim vannak a Fringe harmadik évada kapcsán, örömteli, hogy az előző évekhez képest nagyobb hangsúlyt kapott a főszál és most már egy erősen szerializált sorozatról beszélhetünk, viszont a történetvezetéssel több alkalommal is elégedetlen voltam. Az látszik, hogy Jeff Pinker showrunnerben, valamint az írógárdában bőven van kurázsi, sajnálatos módon azonban a behozott ötletek csak fele-fele arányban működtek. A kép alatt spoilerek társaságában folytatom.

Az évad eleje kiválóan indult, kifejezetten tetszett az a formula, miszerint az egyik rész a saját, majd a következő már a párhuzamos világban játszódik. Olyan kiváló epizódokat kaptunk így, mint az alakváltókat egy új szemszögből bemutató 'Do Shapeshifters Dream of Electric Sheep?', vagy a másik oldalon a hátborzongatóra sikerült 'The Abducted'. A párhuzamos világ talán még több izgalmat tartogatott, mint a mienk, ez elsősorban a jól összeválogatott Fringe csapatnak, itt főként Charlie és Lincoln kettősét kell kiemelnem, valamint az ott rekedt Olivia sztorijának volt köszönhető. Erős átívelő szál és ötletes standalone részek, jó irányba haladt a sorozat, 2010 decemberében még úgy tűnt, hogy a legjobb Fringe évaddal van dolgunk.

Az idén bemutatott részek miatt azonban ez az állítás most már nem állja meg a helyét. Nézzük, mik voltak a problémák: a Peter-Olivia románccal önmagában nincs bajom, viszont a kettejük kapcsolatát globális, két világ sorsát eldöntő kérdéssé tenni súlyos hiba volt. Hozzáteszem a romantikát amúgy sem tudták jól kezelni az írók, emlékezzünk csak a 6B-re, egy rendkívül érdekes alaphelyzet - a Rosencrantz épületben történek azt mutatják, hogy a mi univerzumunkban is létrejönnek az úgynevezett gyenge pontok, melyet aztán egy banális megoldással sikerült tönkretenni.

Szintén nem mindennapi bravúr, hogy egy évadon belül legalább három alkalommal jutott eszembe a jumping the shark, vagyis a cápaugrás kifejezés. Ilyen, a sorozatba vetett hitemelet megingató momentum volt a soul magnet és ehhez kapcsolódóan William Bell visszatérése, ugyan a Fringe-nek már többször elnéztünk néhány a természet törvényeinek ellentmondó áltudományos dolgot, de ez túlment egy bizonyos határon. Az LSD-s, félig animációs epizód, melyben egy kis Inception hatást is felfedezni véltünk szinten bátor húzás volt az íróktól, de itt összességében azért pozitív volt az összkép. Az utolsó néhány rész során egyre csak emelkedtek a tétek és bár bizakodó voltam a zárást illetően, sajnos hoppon maradtam.

A 'The Last Sam Weiss' felé az előzmények ismeretében nagyobbak voltak az elvárásaim, ráadásul  kissé kapkodóra sikerült az epizód, csupán a cliffhanger tudott némileg szépíteni a helyzeten. A 15 évvel későbbi jövőt bemutató 'The Day We Died' amellett, hogy nem sikerült benne megfelelően a szereplők öregítése, tele volt logikai bukfencekkel, melyre a befejezés tette fel a koronát. Az kétségtelen, hogy nagyot szólt, de nekem személy szerint cseppet sem tetszett és ezzel egyúttal komoly feladat elé állították magukat az írók.

Mindenesetre a Fox áldott jó szívének - ezt sem írtam le még sokszor - hála lehetőségük lesz bemutatni, hogy mihez kezdenek az új felállással, a csatorna a gyenge pénteki eredmények ellenére berendelte a 22 epizódból álló negyedik évadot. Bízzunk benne, hogy a harmadik évad eleji minőséget látjuk majd viszont, hozzáteszem, csak emiatt kapott a közepesnél valamivel jobb osztályzatot az idei felvonás.

Értékelés: