Kiegyensúlyozatlan teljesítmény nyújtott idén a Community, ami abban nyilvánult meg, hogy második évad epizódjait három különböző jelzővel tudom illetni: jó, kiváló és zseniális. Azt hiszem ebből pontosan kitűnik, hogy egészen pazar szezont tudhat maga mögött a jelenlegi mezőny legjobb sitcomja, ami elsősorban Dan Harmon és az írógárda kreativitásának köszönhető. Minden héten megleptek minket valami újjal és ami az igazán lényeges, a kísérletezéseik szinte kivétel nélkül eredményesen zárultak.

Felsorolni is nehéz a Community váratlan húzásait, emlékezzünk csak a harmadik epizód alatti Abed-kisfilmre, majd nem sokkal később az Apollo 13 előtt tisztelegtünk, a nyolcadik rész pedig (Annie tollának keresése) egy zseniálisan kivitelezett bottle epizódot eredményezett. A 2010-es évtől egy stop-motion technikával készült animációs résszel búcsúztunk, mely egyszerre volt abszurd és megható, mindezt úgy, hogy a történet egy pillanatra sem vált giccsessé és ennek köszönhetően egy sablonokat nélkülöző, valódi tanulsággal szolgáló karácsonyi epizódot kaptunk.

Leültünk Dungeons & Dragons-t játszani, melynél az írók ismételten bizonyították rátermettségüket, úgy sikerült egy remek dialógokkal telerakott, emlékezetes jelenetek sorát hozó részt produkálniuk, hogy a történet szinte végig egy szobában játszódott és a szereplők alig mozdultak el a 20 perc alatt. A dokumentarista stílusban felvett epizódunk Pierce bosszúját és a tanulócsoport erre adott reakcióját mutatta be nekünk, majd Troy és Abed egyedi tudósításával a diákönkormányzat választást izgulhattuk végig.

Vártuk a Ponyvaregényes tematikájú részt, de végül nem Tarantino kultfilmje volt a középpontban, helyette egy közel 30 évvel ezelőtti mozi, a My Dinner with Andre előtt tisztelegtünk. A személyes kedvencemnek is tekinthető Critical Film Studies kapcsán külön kiemelendő Abed nagyszerű Cougar Town monológja, melyre leginkább a groteszk humor jelzőt tudnám ráaggatni. Egy fiatal, két évadot megélt sorozatnál nem szokás klip-show készítése, de ez természetesen nem zavarta a készítőket, a szezonra pedig a két részes, Sergio Leone-s stílusjegyeket felvonultató paintball csata tette fel a koronát.

A Community erősségét sokan a film paródiákban, illetve az ehhez köthető popkulturális utalásokban látják, ez azonban önmagában kevés lenne az üdvözüléshez. Szükség van arra, hogy ezeket megfelelően beillesszük a történetbe, méghozzá úgy, hogy a sorozatnak mindig legyen egy fő váza. Harmon-ék kiválóan megoldották mindezt, a második évad egyik visszatérő témája Pierce tanulócsoporton belüli helye volt, amire nagyon okosan reflektáltak az írók az évadzáró alkalmával is. Pierce mellett Jeff jellemábrázolását is kiemelhetjük, aki egy szépen felépített folyamat eredményeként megkedvelte a társait.

Összességében elmondható, hogy a nagyszerű poénok mellett mindegyik szereplő esetében markáns karakterizációt kaptunk, és sokatmondó, hogy Shirley kivételével bármelyikükkel megnéznék egy spinoff-ot. Harmon-ék a mellékszereplőket is jól eltalálták, talán csak Chang-et érzem néha soknak, de 'pop pop' Magnitude, Starburns, Fat Neil, Vicki, Leonard, Duncan professzor, valamint a főiskola vezetésére tökéletesen alkalmatlan Pelton dékán számos remek jelenettel ajándékozott meg minket.

A sorozat nézettsége sajnos nem volt egyenes arányosságban a minőséggel, ugyan kétségtelen, hogy a csütörtök 8 órás időpontban komoly konkurenciával kell szembenéznie, de a 2.0 alatti demó ezzel együtt is aggodalomra adott okot. Az NBC szerencsére kitartott a sorozat mellett, így szeptembertől ismét becsengetnek majd a Greendale főiskolán, mi pedig bízunk benne, hogy a következő tanév is hasonlóan emlékezetes lesz.

Értékelés: