Veena Sud showrunner többször is kihangsúlyozta, hogy a céljuk egy a hagyományos nyomozós szériáktól eltérő sorozat megalkotása volt, ami nem használja a procedurális krimik többségében felelhető jegyeket. Ezúton is gratulálok a korábban a Cold Case írógárdájában dolgozó Sud-nak, sikerült megvalósítania az előzetes elképzeléseit, de sajnos ez nem jelenti azt, hogy minőségi sorozatot tett volna le az asztalra...Pedig milyen ígéretesen indult a The Killing, a kép után spoilerek társaságában megnézzük, hogy mi romlott el útközben és természetesen a nagy visszhangot kiváltó évadzáróról is szót ejtünk.

A pilot megnézését követően elképzelni sem tudtam, hogy az évad végén egy negatív kicsengésű írással jelentkezek majd. Rendkívül meggyőző volt ugyanis a The Killing kezdése, három sok potenciált magában hordozó történetszál, erőteljes alakítások sora, egyből ránk telepedő, nyomasztó atmoszféra és mindezt érdekesnek tűnő karakterek tették még vonzóbbá. A lelkesedésem lassan, de fokozatosan csökkent, a sorozat önismétlővé vált és egyre kevésbé tudta lekötni a figyelmemet. A politikai machinációk során ezerszer látott klisék kerültek elő, a nyomozás vontatottá vált és a fordulatok, melyek kissé kiszámítható módon a rész végén, ugyanarra a zenei motívumra épültek, csak szemfényvesztésre voltak jók.

A Larsen család tagjainak a drámája az első néhány rész során komoly emocionális hatást gyakorolt rám, de ezt nem lehetett 13 részen keresztül fenntartani, a férj börtönbe jutását követően pedig érdektelenné vált, ellaposodott számomra a szál. Hozzá kell tenni, hogy azért akadt néhány kivétel, mint Brent Sexton kórházas jelenete, de ez elsősorban a karizmatikus színészi alakításnak és nem az íróknak köszönhetően vált emlékezetessé. A jellemábrázolás kapcsán sem tudok sok pozitívumról beszámolni, ugyan megismertük a karaktereinket, de ezzel együtt távolságtartó maradtam velük szemben, ráadásul többségük, Holder és talán még Stan kivételével antipatikus volt számomra.

Talán, ha kicsit előrébb hozták volna a 11. részt, a két nyomozó kapcsolatát elmélyítő, a karakterizáció szempontjából legjobbnak tekinthető epizódot... de a finálé ezt is lerombolta, az a rész, mely után a nézők jelentős része és személy szerint e bejegyzés írója is becsapva érezte magát. Sud-ék túl sokat markoltak és a végeredmény kiábrándító lett, a az utolsó percekben bemutatott fordulat átgondolatlan és buta volt, nem túlzás azt állítani, hogy 'cápa ugrással' ért fel. Szerettünk volna választ kapni az AMC promóiban gyakran használt Who Killed Rosie Larsen? (Ki ölte meg Rosie Larsen-t?) kérdésre, de helyette egy logikai bakiktól hemzsegő fordulatot kínáltak nekünk az írók, ráadásul Holder pálfordulásával a legszimpatikusabb szereplőnek is 'búcsút inthettünk'.

Nagy kár a The Killing-ért, a jó kezdést követően folyamatosan esett a színvonal és sajnos pont az évadzáróra érte el a mélypontot. Láthattunk néhány kiváló színészi alakítást, külön kiemelve a Joel Kinnaman, Brent Sexton, Michelle Forbes hármast, dicsérhető a sorozat képi világa is, de sajnos ez kevés, Veena Sud és az írógárda nem tudott felnőni a feladathoz. Az AMC az elmúlt pár év során nagyon magasra tette a lécet, a The Killing-gel azonban mellényúltak, ami így az eddigi leggyengébb alkotása lett a csatornának. A második évad ugyan berendelve, de jövőre már nélkülem folytatódik a sorozat.

Értékelés: