Az idei év egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó sorozata a Game of Thrones volt, melynek kapcsán egyértelműen kijelenthetjük, hogy képes volt megfelelni a hatalmas elvárásoknak, erről bővebben az első évadot összegző bejegyzésben írtam. Gaines kollégával úgy döntöttünk, hogy az eheti összeállításban a fantasy sorozat első szezonjáról emlékezünk meg, méghozzá úgy, hogy felidézzük a tíz epizód legemlékezetesebb jeleneteit. Természetesen spoileres tartalomról van szó, így akinek még elmaradása van, az ne folytassa tovább a poszt olvasását. A toplista végén, egyfajta bónuszként az általunk legrosszabbnak ítélt jelenetsort is feltüntettük.

10. Ned és Cersei párbeszéde (7. epizód)

Egy kíméletlenül őszinte párbeszéd, mely előrevetítette Ned sorsát és nem mellesleg elhangzott a könyv egyik legtöbbet idézett mondata is. Ned a szokásoknak megfelelően az erkölcsösséget és a jóindulatot képviseli, mely főként annak tükrében elismerésre méltó, ha számba vesszük, hogy a Lannisterek mennyi keserűséget okoztak a családjának. Természetes, hogy vele tudunk a legkönnyebben azonosulni, de közben érezzük, hogy a Cersei által elmondottaknak legalább akkora súlyuk van és bármennyire is ódzkodunk ellene, sok igazság van a szavaiban. "Ha a trónok harcában veszel részt, győzöl, vagy meghalsz. Nincsen középút."

9. Tyrion arcul csapja Joffrey-t (2. epizód)

Ha csak a mondanivalóját néznénk, akkor Tyrion és Joffrey második részben látott kakaskodásának nem lenne helye a top 10-ben, de azt nem vitathatjuk el, hogy emlékezetes és sokat emlegetett jelenetről van szó, melyre főként az évad második felében gondoltunk vissza szívesen. Az elkényeztetett, pökhendi Joffrey-t neveletlensége miatt három alkalommal is arcon vágta Tyrion, nem csoda, ha kis növésű barátunk egyből belopta magát a szívünkbe. És ne feledjük, Tyrion jövőre King's Landing-be érkezik és minden bizonnyal akkor sem bánik majd kesztyűs kézzel a már királyi címet birtokló unokaöccsével.

8. Jaime és Ned csetepatéja (5. epizód)

Kezdettől sokan várták, vajon mikor fog összecsapni a két ősellenségnek beállított harcos, Ned Stark és Jaime Lannister, de talán kevesen számítottak rá, hogy már az ötödik részben kardot ragadnak. Az egyenlőtlen utcai harc viszonylag hirtelen alakul ki, és felocsúdni sincs időnk, de már véget is ér: a Stark-őrök és Jory Cassel halála után (talán ő az egyetlen a Starkok háza népe közül, aki nem lándzsával a gyomrában végzi) Nedék párbaját egy túlbuzgó Lannister katona zárja rövidre. Nikolaj Coster-Waldau remekel a jelenetben, maga a megtestesült pimaszság, és a tény, hogy életben hagyja Nedet, újabb adalékul szolgál sajátos erkölcsi kódexéhez.

7. Tyrion vallomása (9. epizód)

Az első évad során jó néhány olyan párbeszédet, adott esetben monológot hallhattunk, mely a múltban történt eseményeket hivatott bemutatni, közben pedig ezek az elbeszélések az íróknak és a színészek erőteljes alakításának köszönhetően szinte megelevenedtek előttünk. Ezek közül az egyik legmegrendítőbb történet Tyrion-hoz kötődik, aki szüzességének elvesztését, rövid házasságát, valamint megszégyenítését meséli el két főből álló hallgatóságának. A mindig jókedvű és a bolondozást gyakran előnyben részesítő, de mindeközben rendkívül agyafúrt Tyrion most először nyílt meg igazán előttünk, Peter Dinklage pedig ezúttal is remekelt a szerepben.

6. Az első táncóra (3. epizód)

Számos drámai jelenetet emlegethetünk fel a Trónok harca első évadjából, Arya első táncórája azonban olyan örömteli és felvillanyozó volt, hogy ujjongani támadt kedvünk tőle. Syrio Forel, az Inigo Montoyára hajazó braavosi vívómester a sorozat egyik legjobb belépőjét tudhatja magáénak (mint ahogy a búcsújelenetében is badass lehetett), Maisie Williamst pedig nem lehet eleget dicsérni, a lelkesedése szinte tapintható volt. Arya lendületes kameramozgással és vérpezsdítő zenével megfűszerezett szárnypróbálgatása ráadásul egy vészjósló csavarral ért véget, a büszke apa, Ned Stark nyugtalanító sejdítése már az évad végi sorscsapásokat vetítette elő.

5. Joffrey és Sansa (10. epizód)

A helyenként bicskanyitogatóan naiv Sansa karaktere finoman fogalmazva nem tartozik a nézők kedvencei közé, főleg ha a vadóc, csibészes Arya mellé állítjuk. Ned halála után azonban nem lehet nem együttérezni vele. Ha jól belegondolunk, az életben maradt szereplők közül ő került a legszörnyűbb helyzetbe, az eddig a lovagi énekek álomvilágban élő kamaszlány ellenségektől körülvéve, igazi rémálomba csöppent. A kijózanodás pillanatai ezek, ahogy azt Sansa reakciója is mutatja. A gyerekszereplők dicsőítésekor Sophie Turner és Jack Gleeson nevét ritkábban hallani, de ebben a jelenetben bizonyítják, hogy nem véletlenül esett rájuk a választás (plusz, tegye fel a kezét, aki szerette volna látni, ha Sansa megröpteti a gyerekkirályt).

4. Viserys koronázása (6. epizód)

Természetesen Khal Drogo sem maradhatott ki az összeállításból, ugyan sajnálatos módon ő is azok között volt, akiktől már egy évad után búcsút kellett vennünk, de Jason Momoa karizmatikus alakításának köszönhetően bőven van mire emlékeznünk vele kapcsolatban. A dothraki törzs vezetője szavatartó ember, koronát ígért Viserys Targaryen-nek, amit aztán a hatodik rész utolsó perceiben át is nyújtott neki. A gőgös, önfejű Viserys saját magának kereste a bajt, alapvetően a táborba való visszatérése is elhibázott lépés volt, de miután megfenyegette Dany-t, valamint a gyermeket, nem volt kérdés, hogy milyen sorsot szán neki a khal. Az őrült királyt, Aerys Targaryen-t ugyan csak elbeszélésekből ismerjük, de a viselkedése alapján Viserys minden bizonnyal méltó utódja lehetett volna...

3. Dany és a sárkánybébik (10. epizód)

Nem volt egyszerű dolgunk a dobogós helyek elosztásakor, nüansznyi különbségek döntöttek az egyes jelenetek között. Bizonyára az olvasók között is lesznek jó páran, akik az első helyre rakták volna az évadzáró jelenetet, mely tökéletes megkoronázása volt az addig látottaknak. A sárkánybébik kikelését is nem a váratlan fordulat miatt kell kiemelni, hiszen az évad folyamán több jel utalt arra, hogy Martin-nak komoly tervei vannak a tojásokkal, sokkal inkább a bravúros megvalósítást kell dicsérnünk. Egy gyönyörűen megkomponált jelenetnek lehettünk szemtanúi, a speciális effektekért felelős csapat igencsak kitett magáért, de a kis sárkányok megszületése mellett még azt is konstatálhattuk, hogy Dany karaktere bizony hatalmas változáson esett át a pilot óta.

2. Robert és Cersei párbeszéde (5. epizód)

David Benioff és Dan Weiss eszközölt néhány megkérdőjelezhető változtatást, de elmondhatjuk, hogy a sorozathoz írt új jelenetek túlnyomó többsége nagyszerűre sikeredett, a regény szellemiségében született, tovább árnyalva a karaktereket. Robert és Cersei. A király és a királyné. Két megkeseredett ember, akik egy kanál vízben megfojtanák egymást, s mégis az ő házasságuk tartja egyben a birodalmat. Párbeszédük, mint már oly sokszor, macska-egér játéknak indul, ám egyszer csak meghitt beszélgetésbe fordul át, ahol 17 év óta először nyílnak meg egymás előtt, inkább szomorúan, mintsem gyűlölködve tárják fel érzéseiket. Nehéz eldönteni, mi a megrázóbb: hogy Robert már nem is emlékszik felmagasztalt szerelmének arcára, vagy a kegyetlenül őszinte válasz, miszerint soha nem volt esélyük a boldogságra.

1. Ned lefejezése (9. epizód)

Azt mondanunk sem kell, hogy a kilencedik rész - és az egész sorozat - csúcspontja, ha az új nézőknek sikerült valahogy megúszniuk a spoilereket, hatalmas meglepetés és sokkoló pillanat. Elvégre egy sorozat nem szokta az első évad végén megölni a főszereplőjét. A jelenet azonban attól igazán zseniális, hogy ugyanolyan hatásos (sőt, talán még felkavaróbb) akkor is, ha valaki előre tudja, mi fog történni. Az írók és Sean Bean tökéletesen érzékeltették Ned bukásának tragikumát (a sorozat legbecsületesebb embere feladja elveit, hogy megmentse szeretteit, és mégis meghal), és hatalmas dicséret illeti Alan Taylor rendezőt, a vágókat és Ramin Djawadi zeneszerzőt, akik biztos kézzel koreografáltak meg egy nehéz tömegjelenetet, a nézőpontok közti váltásokat, az események végzetes kisiklását, és az utolsó pillanatok költői, hátborzongató csendjét.

Az első évad legrosszabb jelenete:

Kisujj, a strici monológja (7. epizód)

A legjobb jelenetek összeállítása során sokat kellett tanakodni, mi kerüljön a top 10-be, volt választék bőven. A legrosszabb esetében egyértelmű volt a választás. Kisujj és az ujjgyakorlatot végző kurtizánjelöltek közös jelenete minden szempontból borzalmas. Nem elég, hogy a szex felesleges, kínos és öncélúan explicit, még rémesen hosszúra is nyúlik, fontos perceket rabolva a játékidőből. Kisujj monológja jól van megírva, és Aidan Gillen sem rossz a jelenetben, de a nyögdécselő szajhák végig az előtérbe tolakodnak, és elvonják a figyelmet a lényegtől. Arról nem is beszélve, hogy ezzel lényegében előre ellövik Kisujj epizód végi árulását (a motivációi e nélkül a jelenet nélkül is érthetőek lettek volna). A kritikusok által csak sexpositionnek elkeresztelt megoldást később is előszeretettel alkalmazták a készítők, remélhetőleg a a második évadban már hanyagolni fogják. Ja, és Rostól kurva gyorsan tessék megszabadulni!