Mikor mondhatod biztosra, hogy az adott sorozat már nem érdemel meg egy újabb esélyt és itt az idő végleg búcsút venni tőle? Ez természetesen egyénenként különböző, de azért találunk általánosnak tekinthető választ is: amennyiben a karakterek többsége kifullad és úgy érzed, hogy egyikük sorsa sem tud érdekelni, kaphatnak bármilyen történetszálat, legszívesebben áttekernéd a jeleneteiket.

Nem véletlenül hoztam fel ezt a témát pont a True Blood-nál, a negyedik évad kezdése ugyanis rávilágított arra, hogy épp a fent említett oknál fogva nincs értelme több időt pazarolnom Alan Ball vámpírokkal, boszorkányokkal, alakváltókkal és egyéb természetfeletti lényekkel benépesített világára. A kép alatt, már spoilerek társaságában, bővebben is kifejtem a kasza okait.

Nem egy hirtelen meghozott döntésről van szó, hiszen a True Blood a kiváló második évadot követően tavaly hatalmas minőségi visszaesést könyvelhetett el. A hatásvadász jeleneteken már meg sem lepődtem, ez már a kezdetektől a sorozat velejárója volt, inkább ezek mennyisége volt zavaró. Ez azonban még belefért volna, a kapkodó és több esetben kiszámítható történetvezetés, valamint gyenge karakterizáció viszont nem, melynek eredményeképpen egy vontatott és sokszor unalmas jelenetekkel teli harmadik évadban lehetett részünk.

Elsősorban Alan Ball (Six Feet Under, American Beauty) személye miatt azonban adtam még egy utolsó esélyt a sorozatnak, bízva abban, hogy csupán egy évadnyi kisiklásról van szó. Sajnálatos módon a negyedik évad nyitánya nem erről árulkodik... Miközben Sookie pár percet tündérországban kóborolt, addig az általunk ismert világban egy év telt el, ami azt is jelentette, hogy a szereplők többségét új helyzetben/pozícióban találtuk. Kellett is a vérfrissítés a sorozatnak, az ötlet tehát jó, a probléma ott van, hogy a kivitelezéssel már komoly gondok voltak.

Volt olyan történetszál, ami parodisztikusnak hatott, így Tara újabb útkeresése, ezúttal a változatosság kedvéért a ketrecharc és a nők iránti vonzalma szerepelt az étlapon, Arlene minden bizonnyal teljesen megalapozott félelme a kisfiával kapcsolatban, de a tündéres história szintén, még a fordulattal együtt is inkább megmosolyogtató volt. Volt, ami érdektelennek bizonyult, Lafayette boszorkányos sztoriját, Andy drogproblémáit, vagy éppen Sam önmarcangolását lehetne itt megemlíteni. Sookie és Bill, akiből egyébként Louisana királya lett továbbra is antipatikusak számomra, de lassan Jessica is csatlakozik hozzájuk, az írók láthatóan nem tudnak mit kezdeni az identitás zavaros hölgyeménnyel.

Egyedül Eric és Pam kettősét tudom kiemelni, bennük még érezni a potenciált, de ez érthető módon kevésnek bizonyul. Az HBO másfél héttel ezelőtt véget ért sorozata a Game of Thrones kapcsán említettem, hogy az egy órás játékidő olyan gyorsan elrepült, mintha csak 30 percről lett volna szó, ezzel szemben a True Blood-nál ez közel másfél órának tűnt. Sajnos a sorozatot már nem tudom komolyan venni, ráadásul a behozott szálak és a karakterek nagy része is érdektelen a számomra, így a negyedik évad elején búcsút veszek a vérszívóktól.

Értékelés: