Nehéz általános véleményt megfogalmaznom a Luther második évadával kapcsolatban...ha a pozitív oldalt nézzük, elmondható, hogy a rövidke évad alatt számos emlékezetes jelenetben és emellett remek színészi játékban lehetett részünk, viszont a másik oldalon egy feleslegesen behozott, sablonoktól hemzsegő történetszál, nem eléggé konzekvens karakterizáció és néhány logikai bukfenc rontotta az összképet. A kép alatt spoilerek társaságában folytatom.

A második évad nyitójelenete után dörzsöltem a tenyeremet, gondoltam ismét egy nyomasztó, sötét tónusú évad elé nézhetünk, melyben kiemelt szerepe lesz a Luther és Alice-féle abszurd, de ezzel együtt rendkívül érdekes kapcsolatnak. A remekül megvágott cold open Alice vallomásával és Luther orosz rulettjével mesteri volt és az ezt követő jelenetek sem okoztak csalódást. Szépen visszahozták a történetbe az első évad egyik emlékezetes mellékszereplőjét Schenk-et és Luther korábbi társát Ripley-t, a 21. századi Spring-heeled Jack, vagyis Cameron utáni nyomozás pedig, főként a belevitt pszichológiai játék miatt végig lekötötte a figyelmemet.

A csúcspont természetesen John Alice-szal folytatott párbeszéde volt, mely a jól megírt karakterek mellett nagyban köszönhető a két színész (idris Elba és Ruth Wilson) közötti chemistry-nek. Ekkor még úgy tűnt, hogy jó irányba halad a második évad, azonban nem sikerült kiaknázni a történetben és a karakterekben rejlő potenciált, amiért nagyban hibáztatható a sorozat leggyengébb epizódjának tekinthető második epizód. Az írók kicsit elszakadtak a realitástól, gondoljunk csak Luther gyorsan rendbe tett kezére, de ezen még túl lehetett lépni. Az már nagyobb probléma, hogy Cameron lépései, főként az első részben látottakhoz képest, kissé megalapozatlannak tűntek, ráadásul az elkapása is hagyott kívánnivalót maga után.

A legnagyobb gondom azonban a pornó maffiás történetszállal volt, mely egyrészt felborította a rész egyensúlyát, másrészt hiteltelennek is hatott. Luther karaktere kapcsán sem voltak következetesek az írók, nem ilyennek, megalkuvónak és mondjuk ki, puhánynak, ismertük őt. Mindennek tetejébe Alice és ezáltal a tavalyi szezon legkiismerhetetlenebb karaktere távozott, így nem csoda, ha kissé kedvetlenül vágtam neki a hátralevő két epizódnak. A röhejes pornósaink átívelő szál formájában sajnos továbbra is velünk voltak, de pozitívumként könyvelhettük el, hogy az írók jól kezelik Luther Jenny-vel való kapcsolatát.

Az új ügy kifejezetten érdekesnek tűnt, az ikrek által kitalált játék és természetesen ezzel párhuzamosan a tetteik hátborzongatóak voltak. A szufla ezúttal a következő részre is kitartott, sőt Luther magánakciója még a korábban dicsért cold open-t is felülmúlta. Feszültséggel teli, elsőrangúan kidolgozott jelenet volt, amelybe az írók olyan ügyesen beleszőtték Luther problémáit, hogy a kitárulkozása teljesen természetesnek hatott.

Mindez tökéletes befejezés lett volna, de még volt néhány percünk a részből és ahogy az várható volt, az írók ezt a függőben maradt szálak lezárására használták. A nagyival való dialógust egész egyszerűen nem tudtam komolyan venni, szerencsénkre viszont nem ez, hanem Luther és Jenny közös fagyizása voltak az utolsó képsorok. Felemás érzéseket hagyott bennem a második évad, összességében ugyan pozitív az összkép, de az első évadhoz képest egyértelmű a visszalépés.

Értékelés: