Top 10 - a legjobb bottle epizódok
A szomorú mostohagyerek, aki nem kap ajándékot, mindezt pedig azért, hogy a bátyjának teljen új cipőre.
Így írta le a bottle epizód fogalmát Scott Brazil, a The Shield öt évvel ezelőtt elhunyt producere és rendezője. Találó megfogalmazás, de nézzük meg egy kicsit részletesebben, hogy miről is van szó. Előfordul, hogy egy sorozat az évad első felében túlhaladta az előzetesen megállapított költségvetését, így a producerek a pénzügyi egyensúly megteremtése miatt kénytelenek egy az átlagosnál jóval olcsóbb epizódot elkészíteni. Hozzá kell tenni, hogy természetesen olyan helyzetre is találunk példát, amikor ezt a részt már az évad elején betervezték.
Mivel tudnak spórolni? - már meglévő díszletekben játszódik a sztori, kevés helyszínt alkalmaznak, kis számú szereplőgárdával forgatják, újra felhasznosított trükköket használnak, magyarul, ahol csak lehet minimalizálják a költségeket. A bottle epizód tehát egy szükségszerű megoldás, de nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy semmiképp nem jelent rosszat, amit úgy gondolom hűen szemléltet a Gaines-szel közösen összeállított listánk is. Az írók számára hatalmas kihívás egy ilyen rész, a kevés szereplő és a nem túl mozgalmas cselekmény miatt a szokásosnál is nagyobb szerepe van a párbeszédeknek, valamint a karakterizációnak.
Amennyiben tehetséges íróval van dolgunk és ez persze csapatmunka révén kivetíthető a stáb többi tagjára (rendezőtől, operatőrökön át a színészekig és a sor még folytatható), akkor különleges élményben lehet részünk. Az alábbi listában megpróbáltuk összeszedni a legjobb bottle epizódokat, melyek többsége egyébként önmagában is fogyasztható, így bátran ajánlom őket megtekintésre.
10. 24: 5x13 - 7pm-8pm (2006)
A 24 az ötödik évadja ugyan már a leszállóághoz tartozott, de az ütős kezdésnek és elsősorban Charles Logan elnök karakterének köszönhetően még a jobb évadok közül való. Az évad csúcspontja ezúttal majdnem a kellős közepére esett, amikor is a CTU-t ideggázzal árasztják el, ezért az ott tartózkodó főszereplők néhány szobába zárva kényszerülnek megoldani a krízist, s egyben egymás közti konfliktusaikat. Jack Bauer levegővisszatartó attrakciója megmosolyogtató, és a sokkoló végefordulat is veszít erejéből a későbbiek ismeretében, de az epizód ettől függetlenül végig rendkívül feszült, a szűk helyszínek és a halálfélelem pedig klausztrofób hangulatot teremt.
9. The X-Files: 1x08 - Ice (1993)
Számomra mai napig az egyik legemlékezetesebb X-Akták epizód, gyerekfejjel rendkívül félelmetes volt és bizony okozott néhány álmatlan éjszakát. A David Nutter által rendezett rész egy alaszkai bázison játszódik, ahol az ott dolgozó tudósok rejtélyes oknál fogva végeztek egymással. Mulder és Scully a helyszínen döbben rá, hogy a tragédia egy rejtélyes féreg miatt következett be, a Földön eddig ismeretlennek számító élőlény az ember szervezetébe bekerülve agresszívvá teszi a gazdatestet. Chris Carter a sorozat készítője szerint az epizód ihletője John Carpenter klasszikusa, a The Thing volt. Ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy az 'Ice'-on ugyanaz a díszlettervező, Graeme Murray dolgozott, mint az 1982-es filmen. A bottle epizód címkét azért kaphatta meg, mert az első néhány epizód során Carter-ék átlépték a tervezett költségvetést, így ezen a végig egy helyszínen játszódó részen próbáltak meg spórolni.
8. Babylon 5: 4x18 - Intersections in Real Time (1997) és Star Trek: Deep Space Nine: 1x19 - Duet (1993)
A bottle epizódok célja alapvetően a költségkímélés, de a kevés szereplőre és helyszínre való redukálás kifejezetten izgalmas kamaradrámákat eredményezhet. A kilencvenes évek két legjobb sci-fi sorozata, a Babylon 5 és a Star Trek: Deep Space Nine bottle epizódjai nagyon hasonló megoldáshoz nyúlnak, egymás inverzei – egy vallatás történetét beszélik el, csak egyik esetben a vallató, a másikban a vallatott az általunk ismert főszereplő –, ezért megosztva kapnak helyet a listán. Az alapkoncepcióból a DS9 hozott ki többet, ahol is Kira őrnagy saját előítéleteivel kénytelen szembesülni, amikor – a holokauszt nem titkolt parabolájában – egy bajori kardassziai háborús bűnös kerül a kezei közé, de a B5 pszichológiai játéka is kellőképpen idegőrlő.
7. The West Wing: 2x18 - 17 People (2001)
A legkevesebb vendégszereplőt felvonultató The West Wing epizód, amely végig az állandó díszletek között játszódott, ráadásul a a sorozat története során először nem láthattuk az Allison Janney által alakított CJ-t. Vajon mennyire lehetett nehéz Aaron Sorkin-nak összehoznia ezt a részt? - természetesen költői kérdésről van szó, a rendkívül pörgős és egyúttal intelligens párbeszédek mesterének tartott Sorkin számára ajándék az ilyen 40 perc. Két nagyobb történetszállal dolgozott, az első néhány perc során Toby szembesül az elnök betegségével, majd a kettejük közötti konfrontációt láthatjuk, emellett egy vacsora beszéd átírása történik meg többek között Josh, Donna és Sam részvételével. Kiváló alakításokat láthattunk, külön kiemelve Martin Sheen és Richard Schiff teljesítményét, Josh és Donna esetében pedig szépen végigvitt jellemrajznak lehettünk szemtanúi.
6. Homicide: Life on the Street: 1x05 - Three Men and Adena (1993)
A David Simon dokumentumregényéből készült Homicide az amerikai televíziózás egyik úttörő jelentőségű sorozata, amely sokkal realistább képet festett a nyomozók mindennapjairól, mint a korábbi proceduralok. A sorozat rögtön az ötödik epizódban megmutatta, hogy ne várjunk minden héten üldözős jeleneteket: Pembleton (Andre Braugher) és Bayliss (Kyle Secor) nyomozók 12 órát kapnak, hogy vallomásra bírjanak egy kislány meggyilkolásával vádolt öregembert. A kihallgatószobában játszódó epizód pattanásig feszült, a nyomozók tehetetlensége, profizmusa és elkeseredése kézzelfogható, de a történet azért üt igazán, mert bizonytalanságban mer hagyni minket.
5. Community: 2x08 - Cooperative Calligraphy (2010)
"I hate bottle episodes. They're wall-to-wall facial expressions and emotional nuance. I might as well sit in the corner with a bucket on my head." - Abed
"Gweniffer, yeah, it's me. I can't make it. Well, tell your disappointment to suck it. I'm doing a bottle episode!" - Jeff
Elérkeztünk a bottle epizód iskolapéldájához, amiben a negyedik fal leomlásának köszönhetően a szereplők a közönséggel is tudatják, hogy most egy a hagyományostól eltérő, költségkímélő, egy helyszínen játszódó részt látnak majd. Mi már semmin sem lepődünk meg, Dan Harmon és az írógárda folyamatosan a határokat feszegeti és mindig valami különlegessel áll elő, a Community legfőbb erénye azonban abban rejlik, hogy mindez nem megy a jellemábrázolás, vagy a poénok kárára, képesek az ötleteiket úgy megvalósítani, hogy azok a történet szerves részévé váljanak. Annie tollának eltűnése nem várt bonyodalmakhoz vezet, a tanulócsoport addig nem nyugszik, míg a tettest meg nem találják, mindez pedig gyanúsítgatáshoz, sértegetéshez, vetkőzéshez és pop kulturális utalások tömkelegéhez vezet, amire végül egy remekbeszabott befejezés teszi fel a pontot.
4. Battlestar Galactica: 3x09 - Unfinished Business (2006)
Sokáig vívódtunk azon, hogy a filler, vagy a bottle kategóriába soroljuk-e az epizódot, mivel azonban költségkímélő szerepet is betöltött, úgy gondoltuk, hogy mindenképp jogosult az indulásra. Ronald D. Moore személyes kedvencéről van szó, amin nincs is mit csodálkozni, a 42 percben, illetve a később a DVD kiadásra felkerült hosszabb változatban tulajdonképpen benne van a sorozat egész esszenciája. Michael Taylor Nebula-díjra jelölt forgatókönyvében a narratíva háttérbe szorult, az író végig a karakterekre helyezte a hangsúlyt. A Galactica legénysége egy boksz mérkőzés során levezeti az elmúlt hónapokban felgyülemlett feszültséget, eközben pedig flashback formájában szembesülünk azzal, hogy milyen volt az Új-Caprica-i élet a cylon megszállás előtt. Taylor karaktertanulmányában a gyorsan tovatűnő boldogság pillanatait láthatjuk, ami erőteljes kontrasztot mutat a jelennel, közben pedig a veterán Robert M. Young tökéletes beállításaiban gyönyörködhetünk.
3. Firefly: 1x08 - Out Of Gas (2002)
Tim Minear a flashback-es epizódok koronázatlan királya, nincs még egy olyan forgatókönyvíró, aki ennyi és ami ennél jóval fontosabb, ilyen minőségű 'visszaemlékezős' részt adott volna ki a kezéből. Ezek közül is kiemelkedik a Joss Whedon kultsorozatának nyolcadik epizódjához írt szkriptje, amiben tökéletesen egyesítette az izgalmas történetszövést, a humorral átszőtt párbeszédeket, a megható, de giccsbe egyszer sem forduló jeleneteket és az elsőrangú jellemábrázolást. Három idővonalat követhetünk figyelemmel, a jelen mellett az azokhoz vezető, pár órával korábbi történéseket, valamint a régmúltat, a Serenity legénységének nem mindennapi összeverbuválását. Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy egy a sorozat átlagos költségvetéséhez képest olcsó részt láttunk, de ez főként Whedon és Minear érdemének tudható be, kevés díszletet (majdnem végig a hajón tartózkodunk) és szép, de költségkímélő CGI-t alkalmaztak, amik a nagyszerű forgatókönyvnek köszönhetően szinte fel sem tűntek.
A sorozat már a második évadban is próbálkozott egy bottle epizóddal, a 4 Days Out-ban Jesse és Walt meth főzés céljából nekiindult a sivatagnak, az autó aksijának lemerülése miatt azonban napokra ott ragadtak. A minőségre nem lehetett panasz, a producerek viszont csóválták a fejüket, ugyanis amit költségkímélő résznek szántak, az az elhúzódó forgatás miatt a szezon egyik legdrágább epizódja lett. Tavaly semmiképp sem szerettek volna ugyanebbe a hibába esni, ezért belső helyszínen forgattak, a történet kiinduló sztorija pedig egy a meth laborba beszemtelenkedő légy elkapása volt. Igen, Vince Gilligan, valamint az írógárda ebből a sztoriból alkotott valami egészen különlegeset, sőt, úgy vélem nem túlzás a zseniális jelző használata sem. Mindehhez azt teremtette meg az alapot, hogy a korábbi aprólékos jellemrajznak köszönhetően összetett karaktereket alkottak, akik a Fly alatt rendkívül érdekes és sok mindenre rávilágító párbeszédet folytattak, mindehhez pedig hozzájöttek még a feszültséggel teli szituációk, valamint Aaron Paul és Bryan Cranston parádés alakítása.
1. Mad Men: 4x07 - The Suitcase (2010)
A Mad Men nem egy könnyen emészthető sorozat. De mondhatjuk úgy is, helyenként unalmas. Az első évadok lassú tempója, látszólagos eseménytelensége azonban maximálisan kifizetődik a sorozat – és egyben az utóbbi évek egyik – legjobb epizódjában. A sorozat gerincét kezdettől Don Draper és Peggy Olson kapcsolata alkotja, és kettejük furcsa, eszméletlenül fordulatos, érzelmi hullámvasút-szerű estéje messze nem gyakorolna ránk ekkora hatást, ha nem állna mögötte az éveken át megalapozott múlt. A párbeszédek briliánsak, Jon Hamm és Elizabeth Moss élete alakítását nyújtja, a The Suitcase pedig bizonyítja, hogy lényegében két szereplő és egyetlen helyszín is elég egy mesterműhöz.
