A pilot tulajdonképpen nem más, mint az utolsó lépcsőfok a sorozatberendelés felé vezető úton, a csatornák többsége ez alapján dönti el (hacsak nem a Starz-ról beszélünk), hogy bekérik-e az első évadot. A pilot szó magyarul próbát (is) jelent, ami ugyebár egybecseng az elmondottakkal. Hozzáteszem, egyik jóbarátom sokáig nem volt tisztában a fogalommal és ha meglátta a 'sorozat címét', akkor arra asszociált, hogy egy repülőgéppel, konkrétan egy pilótával kapcsolatos részt lát majd.

Az országos csatornák éves szinten 70-80 pilotot rendelnek be a gyártóktól, az elmúlt két év adatai: 2010-ben 83 pilot készült el és ebből 36-ot kértek be, míg idén 82/42 az arány. Természetesen ehhez még hozzá kell venni a kábeles pilotokat, melyekből évről-évre több készül (pontos adat itt nem áll rendelkezésre). Gaines kollégával ezúttal az általunk legjobbnak tartott pilotokat szedtük össze, a top 10-es bejegyzés végén a szokásoknak megfelelően az épphogy kimaradottak listája, vagyis a honorable mentions található meg.

10. The Walking Dead (AMC, 2010)

Nagy fába vágta a fejszéjét az AMC, amikor az utóbbi évek egyik legjobb ongoing (folytatásos) képregénysorozata, a The Walking Dead kis képernyős adaptálására vállalkoztak. A kezdő rész teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket (az első évad már kevésbé), Frank Darabont a főszereplő Rick szemén keresztül elsőrangúan mutatta be a zombi apokalipszis utáni, depresszív, kilátástalannak tűnő világot. A kevés párbeszédnek, a csöndnek és a kihalt városképnek köszönhetően olyan feszült légkör uralkodott, mely pillanatok alatt a székhez szegezte a nézőt. Mindehhez elsőrangú képi világ társult, ami azonban csak másodlagos tényező volt a hiteles emberi dráma mögött. 

9. Lone Star (Fox, 2010)

A tavalyi év legjobb országos pilotja, melyre sajnos azonban nem talált rá a nagyközönség. A kettős életét élő szélhámos figurája elsőre talán ellenérzést kelt bennünk, de Kyle Killen kiváló forgatókönyvének és James Wolk hasonló jelzővel illethető alakításának köszönhetően sikerült megkedvelnünk a lelkiismeretfurdalásossal küzdő svindlert. Elismerés illeti a rendező Marc Webb-et, aki egy független film érzését keltő, egyedi pilottal ajándékozott meg minket minket, de dicséret illeti még a nagyszerű zenei betéteket, illetve azok elhelyezését is.

8. The Black Donnellys (NBC, 2007)

Paul Haggis 2007-es, hamar elkaszált bűnügyi sorozata a kétezres évek egyik legerősebb pilotjával kezdte meg rövid életű pályafutását, és még ha a későbbi epizódok nem is váltották be a kezdeti reményeket, ez nem von le az első rész teljesítményéből. Egy óra alatt lényegében egy kerek kriminovellát kapunk négy testvérről, egy fiatalember bűnös útra sodródásáról, remek ritmusú, ügyes vágásokkal, eltalált zenei betétekkel, egy megbízhatatlan narrátorral és filmes megoldásokkal. A színészek (köztük egy felfedezés előtt álló Olivia Wilde) kiválóak, a fordulatok meglepőek, az epizód végi nagyjelenet pedig sokadik nézésre is lúdbőrhatást vált ki.

7. The West Wing (NBC, 1999)

Az elnök emberei pilotját elsősorban Aaron Sorkin pimasz, de maximálisan kifizetődő megoldása teszi emlékezetessé: a drámai késleltetés eszközével az utolsó percekig kivárt a sorozat címszereplője, Jed Bartlet elnök bemutatásával. Az ilyesmi persze csak akkor működik, ha a belépő emlékezetesre sikerül, de a keresztény szélsőségeseket zseniális retorikai és vitakészséggel helyretévő elnök nem okoz csalódást. Nem mintha az érkezéséig unatkoznunk kellene, hiszen olyan életteli karakterek vezetnek be a politika világába, mint Toby Ziegler, Josh Lyman vagy CJ Cregg, mialatt belerázódnunk a gyorstüzelő párbeszédekbe és a védjeggyé váló "walk and talk" stílusba.

6. 24 (Fox, 2001)

Nyolc évad és tíz év távlatából talán már nem tűnik annyira nagy mérföldkőnek, de a 24 első epizódja sok szempontból forradalminak számít, és alapjaiban változtatta meg a sorozatkészítők szokásait. Bizonyította, hogy országos tévén is lehet erősen átívelő szálú - mi több, akció - sorozatot sikerre vinni, prezentálta nekünk az azóta popkulturális ikonná vált Jack Bauert, és a maga módján még az akkori politikai helyzetre is reflektált. A terrorizmus időszerű témáját feldobó szériát Stephen Hopkins brutális iramú, lélegzetvételnyi szünetet sem hagyó tempója, a valós idejűség látszatával való feszültségkeltés, valamint az osztott képernyő technikája emelte ki a mezőnyből, és tette hivatkozási alappá.

5. Pushing Daisies (ABC, 2007)

Egy újabb 2007-es sorozat, ahol már az is csoda, hogy a pilot adásba került, hát még, hogy utána két évad követte. Bryan Fuller készítőtől nem szokatlan, hogy a valóságtól némileg elrugaszkodott, erős képi világgal és fantáziával bíró sorozatot tesz le az asztalra, de a Pushing Daisies giccsel határos meséje még így is olyasmi, amihez foghatót ritkán látni a televízióban. A Tim Burtont idéző, egy pitekészítő, egy halott turistalány és egy kötögető magánnyomozó körül forgó történet a narrációnak köszönhetően egyszerre ironikus és őszinte, a szellemes humor magával ragadó, a beteljesületlen szerelmi szálat pedig a Lee Pace és Anna Friel közötti kémia teszi igazán üdítővé.

4. Lost (ABC, 2004)

A J. J. Abrams által rendezett dupla részes pilot 10 és 14 millió dollár közötti összeget emésztett fel, amivel akkoriban csúcstartónak számított a Lost. A pénz nagy részét a sorozatban Oceanic Flight 815-ként emlegetett repülőgép megvétele, szállítása és a rajta elvégzett rongálások/robbantások vitték el. Az ABC nagy kockázatot vállalt vele, de kifizetődött a bátorságuk, a kezdő rész kiváló 18 milliós nézettséget tudott felmutatni, emellett pedig a szakmai és nézői visszajelzések is rendkívül biztatóak voltak. A nyitány a repülőgép szerencsétlenség grandiózus bemutatásával egyből odaszegezi a nézőt a képernyő elé, majd a flashback-es történetkezelés, az ebből adódó elsőrangú karakterizáció és a sziget kapcsán felmerülő kérdések miatt a nézők többségében egy pillanatra sem merült fel, hogy kihagyja a következő részt. A többi pedig már történelem...

3. Freaks and Geeks (NBC, 1999)

Az esetek többségében egy sorozat még a 4-5. résznél is a világ alapjait rendezgeti, és igyekszik bemutatni, meghatározni a karaktereket. A Freaks and Geeks mindezt a pilot cold openjének öt perce alatt maradéktalanul véghezvitte, s egyben azt is a tudtunkra adta, hogy ez nem a megszokott, 90210-es irányítószámú, szenvelgős tinisorozat lesz. A nyitóepizód mintaszerűen vázolta fel a sorozat viszonyhálóját, fő konfliktusait, témáit, megszerettette a szereplőket, megnevettetett és meghatott. Nem állítom, hogy nem akadt néhány fals hang is - jelesül, a "full retard" Eli -, de aki nem érzékenyült el  az iskolai bálon, annak kőből van a szíve.

2. The Shield (FX, 2002)

Az FX első saját gyártású sorozata, mely egyből a kábelcsatornák élmezőnyébe repítette őket. Shawn Ryan a farmington-i rendőrség és azon belül is a kezüket gyakran bemocskoló strike team munkájának bemutatásával egy megalkuvást nem ismerő, az erkölcsi határokat folyamatosan feszegető, többdimenziós karaktereket felvonultató szériát tett le az asztalra, aminek egyértelműen helye van a sorozatok panteonjában. Ryan a pilot során végig kétségek között hagyta a nézőt, rendkívül nehéz volt ugyanis azonosulni a karakterekkel, legyen az korrupt, de adott helyzetekben mégis szimpatikus zsaru, politikai babérokra törő rendőrfőnök, vagy éppen különc nyomozó. Az utolsó öt perc pedig egy adrenalinlökettel ért fel, Ryan elmondása szerint a jelenet írása közben végig Kid Rock Bawitdaba cím számát hallgatta, amit aztán fel is használt a megdöbbentő fordulattal záruló pilot végén.

(a megszokottól eltérő kép, mely a pilot után hat évvel, a sorozat utolsó epizódjának vetítését követően készült a főszereplőkkel)

1. Friday Night Lights (NBC, 2006)

A dillon-i naplemente, a stadion fényei, a helyi rádió fociidényt felvezető műsora és végül Taylor edző a Dillon Panthers melegítőjében... én már itt elvesztem, a Friday Nights Lights első képsorai különleges, semmivel sem összehasonlítható atmoszférát teremtenek és egyből berántják a nézőt. A showrunner Jason Katims és az első részt jegyző Peter Berg az ismerős, bejáratott formulákat rendkívül életszerűen tudják elénk tárni és jól megírt/eljátszott karaktereknek köszönhetően valódi, emberi drámát láthatunk a képernyőn. Olyan érzésünk van, mintha mi is Dillon-ban élnénk és egy levegőt szívnánk a szereplőkkel, hatalmas bravúr a sorozat stábjától, legyen szó rendezőről, színészekről, íróról, hogy ilyen közel tudták hozni ezt a számunkra teljesen ismeretlen miliőt. 

Honorable mentions: Twin Peaks, Alias, Carnivále, The Sopranos, Veronica Mars, Damages.