A májusi upfrontsot megelőző tesztvetítéseken az Once Upon a Time hangvételét többen a Lost-hoz, kinézetét pedig a Pushing Daisis-hez hasonlították. Mondani sem kell, hogy ezek komoly dicséretnek számítanak, bár az igazságtartalmuk kapcsán azért erősen szkeptikus voltam. A pilot megnézést követően ugyan el kell ismernem, hogy az összehasonlításnak volt némi valóságalapja, de az gondolom senkit nem lep meg, hogy összességében nézve az újonc minősége azért bőven elmarad a fent említett két sorozatétól.

A történet szerint egy fiatal srác bekopog a soha nem látott édesanyjához, majd közli vele, hogy egy olyan világba fogja őt elvinni, melyben a tündérmesék nem a képzelet szüleményei, hanem a valóság részei. A pilot történései két szinten zajlanak, az egyik a mesék világa, ahol Hófehérkétől a hét törpén át Geppetto-ig és a birodalom nyugalmát megzavaró gonosz királynőig rengeteg ismerős karaktert láthatunk megelevenedni, a másik pedig az általunk ismert valóság. A sztori párhuzamosan halad, a mesék világában zajló cselekmény egyfajta előzménynek tekinthető, így itt nem is a végkimenetel, sokkal inkább az egyedi, magával ragadó világ tartott minket izgalomban.

Az ABC nem sajnálta a pénzt, sorozatszinten jónak mondható CGI-t láthattunk, melynek köszönhetően nem éreztük művinek az elénk táruló mesefigurákat, illetve az ő birodalmukat. A technikai megvalósítás kapcsán tehát pozitívan nyilatkozhatunk, az Edward Kitsis és Adam Horowitz (Lost, Birds of Pray, Tron: Legacy) által papírra vetett forgatókönyv esetében viszont felemás eredményt kaptunk. A karakterek többsége elnagyoltnak tűnik és végig úgy éreztem, hogy a szereplők a történetnek voltak alárendelve, azt is mondhatnám, hogy eszközként használták őket. Remélhetőleg mindez csak a kissé sűrű pilot és a nagy ívű, egyébként kifejezetten érdekes történet bevezetése miatt történt így és a későbbiekben nagyobb hangsúlyt kap a jellemábrázolás. 

A színészek, legyen szó Jennifer Morrison-ról, Ginnifer Goodwin-ról, vagy éppen Robert Carlyle-ról korrekt teljesítményt tettek le az asztalra, hozzátéve, hogy egyiküknél sem láthattunk kiemelkedő produkciót, ami azért részben összefügg a jellemábrázolásban vétett hiányosságokkal is. Összességében, az említett hibák ellenére kellemes benyomást tett rám az Once Upon a Time, néhány részre még biztosan maradok, a kérdés csupán az, hogy vajon nem fogok-e idő előtt, ahogy az a többi országos újonc esetében történt, beleunni. Az ABC a pilot nézettsége alapján biztosan nem fog, a vasárnap bemutatott epizód egészen kiváló 12 milliós nézettséget és 3.9-es demót produkált.

Értékelés: