A Deadwood 2004-es kaszáját követően csak elvétve találkozhattunk western sorozattal, de az elmúlt egy év hírei, valamint berendelései alapján biztonsággal kijelenthetjük, hogy a műfaj végre kezd felébredni tetszhalott állapotából. A western szériák hamarosan a reneszánszukat fogják élni, a közeljövőben bemutatásra kerülő, illetve előkészületben lévő alkotásokról még augusztusban készítettem egy összefoglaló bejegyzést. Az első fecske a Hell on Wheels, melyet a lehengerlő kezdést produkáló, de az utóbbi időben egyre több megkérdőjelezhető döntést produkáló AMC hozott el nekünk.  

Mondhatjuk azt is, hogy az AMC visszatért a gyökereihez, hiszen a csatorna egyik első saját gyártású alkotása a 2006-os, kiváló kritikai és nézői visszajelzéseket kapó, Robert Duvall és Thomas Haden Church fémjelezte Broken Tail című minisorozat volt. A csatorna már jó ideje szeretett volna tető alá hozni egy újabb vadnyugaton játszódó szériát, de a Hell on Wheels pilotjának megnézését követően azt kell mondjam, hogy talán jobb lett volna ha még várnak ezzel egy kicsit és tovább keresik a megfelelő alapanyagot.

A Joe és Tony Gayton (The Salton Sea, Faster) által megálmodott sorozat az amerikai polgárháború után (1865) játszódik és a történet alapját az első transzkontinentális vasútvonal építése adja. Megismerkedhetünk a felesége gyilkosait felkutatni próbáló egykori konföderációs katonával, a vasúttársaság korrupt, mindenen és mindenkin átgázoló vezetőjével, egy a férjét elvesztő fiatal nővel, de a társadalmi feszültségek, mint a feketék korszakbeli megítélése is terítékre kerülnek. A pilot rendkívül ambiciózus, de sajnálatos módon nem sikerült kihasználni az egyes történetszálakban rejlő lehetőségeket, az írók túl sokat markoltak, a végeredményt pedig leginkább az összecsapott és kusza jelzőkkel lehetne körülírni.

A történetvezetésen kívül komoly gondok voltak a karakterizációval is, érdektelen, könnyen kiismerhető, egydimenziós figurákat kaptunk. A jellemábrázolás során az eredetiségnek még csak a nyomát sem találtuk, ráadásul mindehhez száraz és ötlettelen párbeszédek társultak. Nem szabad azonban mindent a Gayton testvérek nyakába varrni, az írók mellett a pocsék rendezés, valamint a halovány színészi teljesítmény is szükségeltetett ahhoz, hogy a Hell on Wheels-re rásüthessük a leggyengébb AMC-s pilot címkét. Anson Mount innen-onnan (főként Clint Eastwood-tól) összelopkodott manírokkal próbálkozott, de a mélypontot Common, valamint a szerepét végig túljátszó Colm Meaney teljesítménye jelentette. 

Egyedül a fiatal ír színésznő, Dominique McElligott dicsérhető, jól alakítást nyújtott a férje mellett végig kitartó feleség szerepében. A pozitívumok közé kell sorolnunk a sorozat képi világát is, persze hozzá kell tenni, hogy az AMC esetében ez már elvártnak mondható. A sorozat berendelésekor többen egy Deadwood minőségét megközelítő sorozatot vártak, sajnálatos módon ez nem realizálódott, a Hell on Wheels fényévekkel elmarad Milch alkotásától. Azon persze már meg sem lepődünk, hogy a nézettség fordítottan arányos a produkció színvonalával... a Hell on Wheels nagyszerűen használta ki a The Walking Dead felvezetését és a 4.3 milliós össznézettség, valamint az 1.9-es demó a csatorna történetének második legerősebb premierjét jelentette.

Értékelés: