Új és egyúttal véglegesített forma, öt hete tartó győzelmi széria vége, előretörő sorozatok és nagy visszaesők, többek között ezt kínálja a múlt hét sorozatfelhozatalát összegző power rankings.

Nem volt kérdés a heti győztes személye, a Homeland ezúttal magasan a mezőny fölé nőtt. A The Weekend címre hallgató epizód három történetszálat mutatott be, melyek ugyan nem voltak hatással egymásra, de közös vonásuk, hogy mindegyikben kiemelt szerepet kapott a lélektani játék. Carrie és Brody együtt, a világtól elzárva töltött hétvégéje fantasztikus karaktermomentumokkal és Damian Lewis elsőrangú színészi játékával ajándékozott meg minket, mint ahogy Saul és Aileen érzelemgazdag, de egy pillanatra sem giccses párbeszédei kapcsán is felsőfokban beszélhetünk. Kevesebb időt töltöttünk náluk, de a Brody család, különösen a tinédzser lány története is meggyőzőre sikeredett. Egy lassú folyású, rengeteg feszültséget magában hordozó, kiválóan felépített epizódot kaptunk, eddig is dicsértük a Homeland-et, de most nyugodtan mondhatjuk, hogy szintet lépett.

A harmadik évad során eddig egy kiemelkedő epizódot kaptunk, Troy és Abed különböző idősíkok segítségével bemutatott lakásavató buliját, a Remedial Chaos Theory-t. Szerencsére ez most már kettőre bővült, a múlt heti felvonás ugyanis ismételten telitalálatnak bizonyult. Érdemes kiemelni, hogy az Apokalipszis most paródiát is magában foglaló részt Megan Ganz írta, aki tavalyhoz hasonlóan megint egy dokumentarista stílusban forgatott epizód szkriptjét jegyezte. Pelton dékán iskolát népszerűsítő reklámfilmje egy keseredés, a drámát és a humort tökéletesen vegyítő részt hozott, mely nem mellesleg remek karakterrajzzal és egy ügyesen 'felhasznált' neves mellékszereplővel bírt.

Nem elég, hogy megszakadt a győzelmi sorozatuk, motorosaink egészen a dobogó legalsó fokáig csúsztak le. A jellemábrázolást tekintve továbbra is kiválóan teljesít a sorozat, a mostani epizód inkább a történetvezetése miatt okozott csalódást. Wendy visszahozatalát teljesen feleslegesnek éreztem, az időzítésről nem is beszélve, de emellett Tig kissé elhamarkodottnak tűnő döntése sem nyerte el a tetszésemet. Szerencsére azért az egy órás epizód során tudtak mivel kárpótolni, legyen szó Juice tovább gyűrűző sztorijáról, Gemma és Jax közös jelenetéről, vagy éppen a záró aktusról, melyben Ryan Hurst lehengerlő alakítást tett le az asztalra, tekintetében egyaránt kivehető volt a gyűlölet, szomorúság és a bosszú.

Öt hetes pályafutása során az eddigi legjobb helyezését érte el a Starz újonca. Tom Kane feje felett összecsapnak a hullámok, a legnagyobb problémát a mérgezés kapcsán kirobbant botrány és annak kezelése okozza, de ezt még tovább nehezíti az egyre inkább elhatalmasodó betegsége, valamint a (nem ok nélküli) paranoia. Mindig is kedveltem a politikai intrikákat hitelesen bemutató alkotásokat, a Boss szerencsére kiválóan műveli ezt a műfajt, és nagy értéke, hogy közben a karakterizációnak is legalább ekkora teret biztosít.

Amíg tavaly több alkalommal is az unalmas jelzővel illettem a Boardwalk Empire egyes részeit, addig idén végig leköti a figyelmemet a sorozat. A tempó pedig mit sem változott, ugyanaz a lassú folyású sorozat, viszont ezúttal jóval érdekesebb a hatalmi harc, valamint az ehhez kapcsolódó politikai machinációk.

Múlt héten megkongattam a vészharangot, de egyelőre úgy tűnik, hogy csak pillanatnyi kisiklásról volt szó. Félreértés ne essék, közel sem nevezném kiemelkedőnek a múlt heti epizódot, de legalább visszataláltunk az évad elején látott minőséghez. Mindez elsősorban Daryl sztorijának köszönhető, aki egy szerencsétlen baleset következtében kerül szorult helyzetbe. Nem elsősorban azon volt a hangsúly, hogy miként menekül meg ebből, az írók okosan a karakterben (az első évad óta) végbement változásokat mutatták be. Természetesen a cliffhanger sem maradhatott el, a 'farm titkával' kapcsolatban egyelőre vegyes érzéseim vannak, kíváncsi vagyok, hogy Kirkman-ék melyik utat választják majd.

Korábban is láthattunk már olyan részt, melyben az ügy középpontjában egy halálraítélt volt, de a The Good Wife nem szokta ismételni önmagát, így ezúttal másképp közelítették meg a témát. A heti ügy megoldása viszonylag egyszerű volt, most inkább a mondanivalóra helyezték a hangsúly. Nem sikerült felülmúlni a múlt heti részt, ennek ellenére nem panaszkodhatunk, örültem, hogy ezúttal szántak egy kis időt Cary-re, valamint külön piros pont jár a Jackie-féle grimaszokért.

Az a szép ebben a három alakban, hogy mindenféle tudatmódosító szer nélkül is elég lököttek ahhoz, hogy agyament dolgokat vigyenek véghez, képzeljük el, hogy mi történik, ha ehhez némi marihuána is társul. Az évad hatodik részében egy szexmániás csaj és egy biztosítási csalás játszotta a főszerepet, emellett foglalkoztunk kicsit a főszállal, de természetesen a fő attrakció a Jonathan, Ray és George közötti interakciók voltak. A nézettség sajnos a béka segge alatt van, így elképzelhető, hogy már csak két rész maradt hátra a sorozatból... persze mivel az HBO-ról beszélünk, ne temessük még a sorozatot.

Azt kell mondjam ez már törvényszerű volt, eddig szinte hibátlan volta Michael Schur sorozatának negyedik évadja, előbb-utóbb be kellett csúsznia egy gyengébb résznek is. Az Andy egyetemre jelentkezik szálat kifejezetten élveztem és még a Tom és Jerry-féle közös munka is tartogatott néhány jól elhelyezett poént, a legfőbb probléma a Leslie és Ben 'akarlak, de nem lehetsz az enyém' címkével bíró kapcsolattal volt. Ezt a témát szépen körüljártuk már a korábbi epizódokban, sajnos mostanra már túlnyújtották és nem igazán érdekelt a végeredmény. 

A hatodik évad során még soha nem volt ilyen rossz pozícióban a Dexter, a nebraskai kiruccanás nem nyerte el a tetszésemet. Azt elismerem, hogy a címszereplő karakterfejlődése miatt szükség volt erre az útra, de sajnos mindezt egy unalmas és kiszámítható köntösben kaptuk meg.

A hét idézete:

Luis Guzman: I loved my time here. I got laid like crazy. That was before Boogie Nights too! (Community)

A hét jelenete: