Az egyértelmű volt, hogy január utolsó (teljes) hetében mely három sorozat emelkedett ki a mezőnyből, csupán a sorrend volt kérdéses. Végül két komédia került az élre, de a dobogó alsó fokát elfoglaló Southland-nek sem lehet oka panaszra, valóban csak nüanszok döntöttek. Érdekesség, hogy a Fox adja a legtöbb sorozatot az erősorrendbe, az már más kérdés, hogy az alkotásaik kivétel nélkül a lista második felében foglalnak helyet.

Nem okozott meglepetést, hogy ismételten Leslie kampánya játszotta a főszerepet, a csapat ezúttal két részre oszlott, telefonos adománygyűjtés és bowling szerepelt az étlapon. Mindkettő emlékezetesre sikerült, emlékezzünk csak April utánozhatatlan gesztusaira a párbaj közben, Chris tenyérbemászó, de mégis vicces megmozdulásaira, illetve a bowling pályán folyó öldöklő küzdelemre, mely alapjaiban rengette meg Ron Swanson férfiasságról alkotott elképzelését. Kiváló epizód, mely a hatalmas nevetések mellett szép karaktermomentumokat is tartalmazott.

Ron: Straight down the middle, no hook, no spin, no fuss. Anything more and this becomes figure skating.

Cyril éles bevetésen Archer-rel és Lana-val, mindez a dél-amerikai dzsungel kellős közepén, egy drogbáró és egy tigris - utóbbi kiemelten fontos szereppel bírt, társaságában, eközben pedig otthon Krieger kísérletezett egy kicsit az alkalmazottakkal. A leírás alapján a 'milyen volt az epizód?' egyértelműen a költői kérdések közé sorolandó, kedvenc titkosügynökünk a remek rajtot követően sem vett vissza a tempóból.

Lana: You're looking for Predator aren't you? A, he's invisible.
Archer: Not totally, he has a tall tell shimmer.

Bukósisakot fel és hadd szóljon! Nagyjából ez a használati utasítás Southland nézés előtt, elképesztő, hogy a sorozat milyen adrenalin adagot biztosít minden héten. Szerencsére Wells-ék azért odafigyelnek az arányokra, a Los Angeles déli körzetében járőröző rendőrök esetében nem csak az egyébként rendkívül változatos ügyekre, hanem a jellemábrázolásra is odafigyelnek.

Graham Yost-ék ugyan nem használhatták a Karen Sisco nevet - ügyesen rá is játszottak a helyzetre, de egyértelmű volt, hogy az ő karaktere tűnt fel a mostani epizódban. A Carla Gugino alakításában megjelenő rendőrbíró üde színfolt volt, a heti ügy azonban vele együtt sem nyerte el a tetszésemet, sokkal inkább lekötötte a figyelmemet Boyd börtönbeli ügyeskedése, valamint Mykelti Williamson hátborzongató bemutatkozása (utolsó jelenetsor). 

 
Ne ítéljünk elsőre! Ez volt az első évad egyik legfontosabb tanulsága, a gyenge kezdést követően folyamatos fejlődésen ment keresztül a sorozat, a végére pedig néhány alkalommal a zseniális jelzőt is elő kellett vennünk. Nem véletlenül idéztem fel a közel két évvel ezelőtti történéseket, a második felvonás sem kezdett valami fényesen, de türelmesnek kell lennünk, mind az új főszereplő, mind az írók kapcsán. Ezúttal közepesnél valamivel jobb nyitást láthattunk, de a későbbiek folyamán ennél többet várunk majd a vér és szex tekintetében már 'szinten lévő' sorozattól.    

Azt hiszem kifogytam a jelzőkből... Frank-kel kapcsolatban legalábbis, aki elveszítette a maradék szimpátiámat is. Tudjuk, hogy mire számíthatunk a Shameless-től, de azért van egy határ, amit semmiképp sem szabadna átlépni. A többiekre most sem panaszkodhattunk, Frank szála miatt került (egymást követő második alkalommal) a toplista második felébe a sorozat. 

Múlt héten a negyedik évad legjobb epizódját láthattuk, de már akkor sejthető volt, hogy a főszál erőltetése után standalone epizódban lesz részünk. Nem szabad azonban egyből rosszra gondolni, a jövő megjósolására képes tini története érdekes volt, főként annak köszönhetően, hogy a nyomozás helyett ezúttal az egyéni drámára került a hangsúly. Nem szabad elfelejtkeznünk Walter és Elizabeth közös jelenetéről sem, amiért dicséret illeti a John Noble-Orla Brady kettőst.

Még szerencse, hogy a Fox már hónapokkal a premier előtt felkészített bennünket arra, hogy epizodikus lesz az Alcatraz, így lejjebb rakhattuk az elvárásainkat. A harmadik epizód ezen a téren nem is okozott meglepetést, a heti ügy sajnos kiszámítható volt, viszont a karakterek közötti interakciók valamint a nagyszerűen sikerültek flashbackek részben kompenzálták a negatívumokat.

Sajnos nem nagyon van mit hozzátenni a múlt heti íráshoz, eddig csalódás a Californication ötödik évadja és egyelőre nem is látom, hogy mi tudná kimozdítani a holtpontról. 

A Fox a márciusi premier előtt elővetítést tartott Kiefer Sutherland drámájából, a pilotról szóló írást ide kattintva lehet elolvasni.

A hét idézete - Parks and Recreation

April: Oh I don't know Jerry, it's Sunday night, I'm making phone calls to strangers, and you're in my house. My life couldn't be worse.  
 

A hét jelenete: