Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.11.13.

A 2x05 is bizonyította - részről részre erősebb és jobb a második évad. A színvonal folymatosan emelkedik, pedig már az első részre sem lehetett panaszunk. Egy biztos, Dexter-t még nem láthattuk ilyennek mint ebben a részben - és amit mondtam anno - sok minden rejtve van Dex lelkében, és sokáig fog tartani, amíg igazán megismerjük őt.

Valójában még magát sem ismeri, legalábbis a folyamat, ami az évad elejétől megfigyelhető, miszerint egyre kevésbé tudja, hogy ki is ő saját maga, most is folytatódott. Ebben sok minden közrejátszik - a bátyja megölése, Harry-ben való kételkedés, majd az új csaj Lila feltűnése - igazán ez az a pont, amely komoly fordulópontot eredményez, és még inkább fog majd Dex életében. 

A rész kétségkívül legerősebb jelenetei azok voltak, amikor Dex átalált az édesanyját meggyilkoló emberre, és az azt követő jelenetek, amelyikben végezni akar vele, és a Lila-val való beszélgetése. Érdekes volt az is, hogy jutott el a gyilkoshoz, illetve mikkel kellett szembesülnie. Bár már volt rá példa, hogy Harry nem mondott igazat Dexter-nek, de talán a mostani volt a leginkább csalódást okozó Dex számára - ennek a későbbiek folyamán még nagy hatása lehet rá pl. a Harry-féle kódex be nem tartása (ami már most is jelentkezik) és így tovább.

Továbbra is azt tudom mondani, hogy Lila behozatala nagyon jó húzás volt. Dex és Lila mellett a többiek kicsit háttérbe szorultak ebben a részben, bár azért Debra is ott volt a színen: most a fiújával van elfoglalva és egyre jobb a kapcsolata az FBI-os barátunkkal. Doakes-nak Maria akart egy kis szent beszédet tartani, de feka barátunk leépítette, mivel tud róla, hogy milyen módszerrel sikerült ismét kapitánnyá kineveztetnie magát. Amúgy lehet, hogy összejönnek. Rita anyukája fog még kavarni, annak köszönhetően, hogy itt marad Miami-ban, ráadásul Rita házában.

A képregényes utalás nagyon jó volt, Dexter mint Dark Defender :) Dex szarkasztikus humora azért megint a helyén volt: "á, Miamiban túl meleg van ennyi bőrcucchoz." A rész vége pedig egy stílusos kis csattanóval zárul, egy csöppet figyelmetlen volt Dex, erre még ráfizethet.

Dexter 2x05  The Dark Defender 9/10 

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.11.10.

Az első évad is nagyon jól sikerült, azonban az általam most megtekintett másodiknak  sikerült ezt is felülmúlnia. Mi is ennek a kiváló sorozatnak a sikerreceptje: most persze erre nyugodtan rá lehetne vágni, hogy Alan Shore és Denny Crane, de azért nem ilyen egyszerű a helyzet. 

Már az első évad kapcsán beszéltem a készítőről, David E. Kelley-ről, akinek a neve már önmagában garancia lehet a minőségre, hozzáteszem nekem messze ez a sorozata jön be a leginkább. A BL szinte minden részében előkerülnek úgymond "komoly témák", ez általában politika, legyen az kül vagy belpolitika, egészségügy, környezetvédelem és még lehetne sorolni. Általában ezek a kérdések a tárgyalásokon kerülnek képbe - én imádom ezen részeit is a sorozatnak, mivel engem érdekelnek ezek a kérdések és egyáltalán nem túlzóak és szerencsére nem is csak egy szemszögből vizsgálják meg őket.

Természetesen ezen ügyek mellett kapunk vicces, olykor eléggé abszurd eseteket is, hogy csak egy példát mondjak a sok közül: feleség azért akarja a házasságát semmissé tenni, mert férje huzamosabb ideje viszonyt folytat egy tehénnel, mellesleg szerelmes is belé és nevet is adott neki of course.

Folytassuk, akkor, hogy mik azok, amik még ilyen kiemelkedővé teszik a BL-t: hangulata, már az elejétől kezdve, a főcímen keresztül a Denny és Alan az iroda teraszánál lezaljó beszélgetéséig. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a párbeszédek jelentik a sorozat legnagyobb erejét:  legutóbb a Pushing Daisies-nél emglegettem ezt - nagyon oda kell figyelni minden egyes szóra, mondatra, ugyanis soha nem tudhatod, hogy mikor jön egy újabb zseniális párbeszéd, kiszólás vagy poén.

És itt jön a következő pont: a sorozat humora - igényes és nagyon egyedi humora van a BL-nek, és ezeknél a poénoknál nincs az, hogy már előre tudjuk, hogy itt valami vicces fog következni, hanem váratlanul jönnek és fakasztanak minket mosolyra (bár úgyis mondhattam volna, hogy dőlünk a röhögéstől, mert jópár esetben valóban ez a helyzet). Persze ezekben a vicces jelenetekben is elsősorban Denny és Alan járnak az élen.

Ez az utánozhataltan humor már önmagában is elvinné a sorozatot, de mint azt fentebb már kifejtettem számos erőssége van a BL-nek. És akkor még vmit mindenképpen ki kell emelni: a kiszólások, amik már-már olyan szintűek, hogy legalább háromszor-négyszer nézem vissza, mert az ember már nem hiszi el, hogy igen ezt ők tényleg meg merték csinálni.

Van itt minden: klingonok, Enterprise felemlegetése vagy olyan beszólások, hogy te csak mellékszereplő vagy, aztán Alan kiszólása egy rész végén: Danny a mai epizódban nagyon keveset szerepeltél (lol pont én is ezt gondoltam amikor megláttam a terasznál álló Denny-t és ekkor jött Alan mondata), vagy amikor találkozik egymással Wlliam Shatner (Denny Crane) és Tom Selleck (Ivan) és a következő párbeszéd zajlik le:

 - Te és Shirley...ezzel van valami közös bennünk.

- Micsoda? - Mindketten...főszereplők vagyunk. Mindketten sztárok vagyunk a saját műsorunkban. Csak éppen a sztároknak nem egy nőjük van. Persze néha, valamelyik rész végén, úgy tűnik, megállapodnak valaki mellett, de a következő héten a nő eltűnik, és valaki más jön. Így tartjuk fenn a nézettséget.

- Furcsa ember vagy Denny.

És azok az arcok, amiket vágnak ezeknél a beszélgetéseknél - kiszólásoknál felejthetetlen. Nézzük akkor, hogy mi változott a második évadban: a BL szokás szerint azért cserélt pár ügyvédet, így szerencsénkre eltűnt a szöszi csaj (Monica Potter), pár része erejéig még volt ugyan, de aztán ágyő, sajnálatomra azonban Rhona Mitra is távozott. Jött viszont Denise, aki szintén aranyos (bár Rhona-t ilyen téren nem veri), és a karaktere is jó volt. Két fiatal gyakornok is bejött a második évadra,azonban őket ki is írták viszonylag hamar a sorozatból, jó lépés volt ez az írók részéről. Számos ismert színész/rendező ugrott mellékszereplőnek, akár több rész erejéig is adott esetben: Michael  J. Fox, Tom Selleck, Jeri Ryan, Wes Craven.

Természetesen visszatérő szereplőkkel is találkozhattunk: Alan régebbi, idős titkárnője Catherine aki egy csöppet feltűnési viszketeségben szenvedett, miket művelt ... :), az új titkárnő, a fiatal helyes szöszi, akinek legtöbbször az adóhatósággal gyűlt meg a baja és az Alan-nel való kapcsolata is elég érdekes. Aztán meg lehetne még említeni Denny mostohagyermekét Donny Crane-t is, Freddie Prinze jr. alakításában.

Schirley Schmidt szerencsére állandó szereplő lett, ez mindenképpen jó húzás volt - mivel nagyon jó a karakter. Odo barátunk is kapott egy kis plusz mellékszálat, Brad Chase is jó figura, nem gondoltam volna még az első évad elején, de mostanra már abszolút megkedveltem az arcot.Természetesen azonban a két legnagyobb: Denny Crane és Alan ShoreLehetne hosszasan dicsérni őket, de röviden csak annyit, hogy zseniálisak. A két színész minden elismerést megérdemel. Olyan karaktereket keltettek életre, amelyek valóban utánozhatatlanok.

Az epizódok zárásaként szinte mindig, ahogy azt már említettem korábban kiülnek Denny irodájának teraszára és beszélgetnek az adott napról, ügyről, nőkről, politikáról Danny fegyver mániájáról :) és legfőképpen a barátságukról: kiváló keretet és zárást adva az adott résznek. A második szezon utolsó jelenete tökéletes befejezése volt az évadnak: Denny és Alan koccintanak a következő évadra - hatalmas figurák egy egészen kiváló sorozatban.

Boston Legal  2. évad  8\10

A poszt írásának eredeti időpontja: 2007.11.08.

A sorozat tavaly tudta le az első évadját, és az emlékezetes mogyoróküldés kapcsán hozta vissza a CBS a cancel-ből.

Kellemes meglepetés ért a Jericho kapcsán. Miért is mondom ezt?  Elég sok kritikát, véleményt olvastam a sorozat kapcsán, és bár a kiinduló helyzetet (atomtámadás ér több amerikai nagyvárost) érdekesnek tartottam, mégis úgy tűnt számomra, hogy ez nem az én sorozatom. Aztán mégis adtam neki egy esélyt. A pilot nagyjából azt hozta amit vártam - jó alapszitu és megvannak a lehetőségek is, amikkel félig-meddig élnek is meg nem is - mindenesetre azért bíztam a folytatásban. Majd részről részre kezdtem megszeretni a sorozatot. A szezon második fele pedig még ütősebbre sikerült.

Azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy heti adagokban egy kicsit másképp viszonyultam volna a sorozathoz, de darálva kimondottan élvezetes volt. Kétségtelen ehhez az is kellett, hogy a karaktereket megkedveljem. Jake - Skeet Ulrich alakításában, bár voltak aggályaim, hogy mennyire tudom elfogadni ebben a szerepben, de gyorsan sikerült neki ezeket eloszlatni, jól hozta a karaktert - Hawkins mellett a legjobb volt. Ott van a bátyja, aki szintén hozta a szerepét, azért néha háttérbe szorult Jake mellett. A szülők, akik közül az anyja engem eléggé idegesített, a sokáig polgármesteri tisztséget betöltő apa viszont jó volt. 

A szöszi Emily-t nem lehet nem szeretni, és persze Stanely és Mimi is nagyon jó volt. Hawkins telitalálat, emelett az ő szerepe biztosította a legnagyobb rejtélyt végig, és a befejezésnek köszönhetően a második évadban még inkább megnő az eddig is elég fontos szerepe. És még lehetne sorolni, mert jópár szereplőt belezsúfoltak a sorozatba, talán a tiniszál nem tetszett még, de a többiek rendben voltak. 

Az alapszitu ígéretes volt, a készítőknek több lehetőségük is volt, melyik irányba induljanak el. Szerintem nem választottak rosszul, kétségtelen, hogy sok a magánéleti szál, azonban mint mondtam, ha a karakterket megkedveled, nem fogod ezt bánni. Persze, lehetett volna még sötétebb is ez a lehetséges jövőkép, de egy országos adótól, pláne a CBS-től ezt nem lehetett várni.

A már említett magánéleti szálak mellett folyamatos problémákkal kellett megküzdeni, legyen az az élelmiszerhiány, villamos energia, belső ellentétek, és számos enemy: legyen szó állítólagos katonákról, vagy a Ravenwood-ról, illetve az utolsó részekben pedig a szomszéd várossal vívott háborúról. A sorozatot megnézve, rájöttem, hogy miért válhatott fanfavorit sorozattá, amit ugye legfőképpen a mogyoróküldés bizonyított. 

Bele lehetne kötni pár ponton, azonban ezekkel együtt is nagyon jó szórakozást nyújott, és bár rajongója ugyan nem lettem a sorozatnak, de meg tudom érteni azokat az embereket, akik követelték a sorozat visszahozatalát. Várom a második évadot és bízom benne, hogy nem csak 7 részes lesz, mondjuk már ez is nagy szó a cancel után. 

Jericho 1. évad  6/10

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.11.02.

Olyan kult sorozatok, mint a Buffy, Angel és a Firefly alkotója (muszáj megjegyezni a nevéhez fűződő képregényeket is: Astonoshing X-Men - nagyon jó!, valamint egy általam nem olvasott képregény a Runaways is tőle van, illetve a Buffy és a Sunny Dale-i eseményektől 200 évre játszódó Fray) visszatér a TV-be.

A Fox úgy dönött, hogy Whedon új sorozattervéből azonnal berendel 7 epizódot. Dollhouse lesz a címe és a főszerepet az az Eliza Dushku alakítja majd, + kapott egy kis produceri állást is, aki tulajdonképpen rávette egy ebéd alkalmával Whedon-t az újbóli tévézésre. Eliza Echo-t alakítja, akit több társával együtt egy laborban képeznek ki, az újabb küldetésekre pedig kitörlik az emélkeiket.

Bár sem a Buffy sem az Angel körüli kult nem szippantott be engem, azért mindekttőből láttam jópár részt és a Buffy vs. Angel harcot nálam egyértelműen az utóbbi nyeri.

Whedon művei közül a Firefly még viszonylag közeli élmény nekem, ugyanis mintegy fél évvel ezelőtt néztem végig a 13 részt (a filmet még nem). Bár nálam nem lett belőle kedvenc, de pár rész után ráéreztem az utánozhatatlan hangulatára, és jó volt végignézni ezt az egyedi sorozatot.

Filóztam, hogy Whedon TV-be való visszatérését milyen videóval ünnepeljük meg. Választásom végül egy Lost/Firefly crossover-re esett.

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.10.30.

Még a nyár elején néztem meg a Dexter első évadát.

Darálva, de ez azt jelentette, hogy max. napi két rész, mivel minél jobban el akartam nyújtani az élményt. Az alapkoncepció több mint biztató és mindenekelőtt figyelemfelkeltő, de szerencsére a megvalósítás is az.

Ráadásul tökéletes színészt találtak Dexter szerepére Michael C. Hall személyében.

Sok helyütt merült már fel a kérdés, vajon mi az ami miatt érdekes ill. szimpatikus lehet Dexter karaktere. Egy gyilkost látunk, de mivel maga is gyilkosokat öl, ezért úgymond a "jó oldalon" áll - mindazonáltal ha csak ennyiben maradtak volna akkor egy egyszerű bosszúálló vagy igazságtevő szerepkörben láttuk volna a főszereplőt.

Dexter jelleme szerencsére összetettebb - az ölési vágy, amit nagyon jól tudnak a flashback-ek bemutatásával még életszerűbbé és árnyaltabbá tenni teszi különlegessé a karaktert.

Dex ölni szeretne, késztetést, vágyat érez iránta, elvileg nem képes érzelmekre, és egy borzalmas családi tragédia is áll a háttérben, nevelőapja, aki megpróbálja ezt az ölési vágyat helyes irányba terelni - ezek mind-mind olyan vonások, amellyek sikerült elmélyíteni Dexter jellemét, és az egyik legjobb és legérdekesebb karakter akit az utóbbi években láthattunk.

Számos jól eltalált összetevő járul még hozzá a Dexter sikeréhez, a már említett flashback-ek, a belső dialógusok használata, a zseniális zene és Miami varázsa - valójában nem ott forgatták, de ettől még gyönyörű, és nemcsak a táj, hanem maga az ábrázolás is.

A karaktereről néhány szót: Dexterről már esett szó, a szabadszájú húga Debra mintegy Dexter ellentéte, de mégis jól sikerültek a közös jelenetek.

Az őrsön dolgozó kollégákra sem lehet panasz, közülük Stoakes a kedvencem, de Dex kubai cimbije Angel is jó arc. Masuka-t és a Debra-nak címzett szexista beszólásait már nem is említem. Sikerült Dexter mellé is érdekes karaktereket rakni, így nemcsak a azokat a pillanatokat élvezzük, amikor Dex van a középpontban. Talán Rita karaktere nem jött be annyira, bár még az első szezonban rendben is volt, de a hamarosan taglalásra kerülő második évad kezdeténél már nehezebb elviselni.

Egy kiválóan megírt első évad, melynek a lezárása is jól sikerült - talán nem volt akkora döbbenet vagy cliffhanger, de ez nem is baj, méltó lezárását adták Dexter barátunk első évados gyilkolászásának.

Dexter első évad értékelése: 9\10

És most következzen a második évad, annak is az első része. Ami a leglényegesebb a Dexter hangulat ismét megvolt, illetve hatalmába kerített. Maga a rész kétségkívül kicsit lassabban csordogált, de nagyjából erre számítottam. Fel kell építeni a második évadot, felesleges kapkodni. Amint az várható volt Dexter jellemét egy csöppet kikezdte az első évad végén történt utolsó gyilkolás.

Egyedül a Rita szállal lesznek problémáim, de remélem a készítők azért okosan megoldják ezt is. De legalább a volt férjének annyi, felesleges lett volna húzni azt a szálat - legalábbis ezt arra értem, hogy gyerekek mennek be a börtönbe, kijön az arc, Dexter enemy-je lesz hasonlók - örülök, hogy ettől megkíméltek minket.

Azért az megnyugató, hogy a hugica történetét nem intézték el csak annyival, hog kilábalt a lelki traumából és kész-itt is egy jó pont. Doakes szerepét pedig remélem azért nem korlátozzák ennyire.

 A végén megvolt a jó kis csattanó, amely valószínűleg az egész évadon vagy legalábbis jó ideig végig fog húzódni.

Dexter 2x01 - It's Alive!  7/10

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.10.28

lérkeztünk az első helyezetthez. Nálam egyértelműen győzedelmeskedett, jópár éve láttam a sorozatot (be kellene majd ütemezni egy újranézést), de a főcím zenéje, a képek - a táj még mindig bennem van.

David Lynch remekműve méltán érdemli meg a minden idők egyik legjobbja címet. A sorozat  még mai is az egyik leghátborozngatóbb élmyént nyújtja.

A főcím mint ahogy a Band of Brothers esetében is nem éppen rövid, de ez egyáltalán nem baj, olyan zseniális, hogy muszáj végignézni és hallgatni minden alkalommal. Mint azt már számtalanszor írtam, a legfontosabb a főcím esetében az, hogy ráhangoljon a sorozatra és annak hangulatát átadja. Mondanom sem kell, hogy a Twin Peaks introja ennek maradéktalanul eleget tesz.

Jöjjön akkor az általam legjobbnak tartott főcím.

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.10.25.

Tegnap fejeztem be a Star Trek Enterprise-t, és ennek valamint minden idők egyik legjobb sci-fijének tiszteletére megemlékezek a sorozatokról és bízok benne, hogy eljön az idő, amikor egy új ST sorozatnak örülhetünk majd. A Gene Roddenberry által megalkotott Star Trek világával az eredeti Kirk féle sorozat kapcsán ismerkedtem meg. A TOS természetesen mai szemmel nézve eleve nem nyújthat akkora élményt mint saját korában, de mindig jó rá visszagondolni nosztalgiából és egy-két részt megnézni.

Bár láttam jó pár részt a Next Generation-ból is, de igazán a Voyager miatt lett nagy kedvencem a Star Trek. Azóta mindegyik filmet megnéztem,  amiben először a Kirk-féle legénység majd az őt váltó következő generáció Picard-al, Deta-val, ... és a többiekkel szerepelt.

Mi az ami az egyik legjobb (csak a BSG előzi meg nálam) sci-fi sorozattá teszi? - Az öt sorozat és a 10 film, egy kiváló egységet alkot, a ST világa kiválóan van megszerkesztve, egy egységes, kerek egésznek érezzük. Megvannak azok az állandó jellemzői, amik utánozhatatlanná teszik: a föderáció alapszabályai, filozófiai vagy morális kérdések, új világok felfedezése - az emberiség jövőjének egy több mint pozitív, de ezzel együtt hihető de méginkább remélhető utópiája. 

Visszatérve a sorozatokra, A Next Generation nagy népszerűségre tett szert a rajongók körében. Mint már mondtam én is szerettem, de igazán a moziflmek voltak azok, amelyekben a Picard-féle legénység a szívemhez nőtt. A Voyager a kedvenc ST sorozatom. Hozzáteszem nem sokban marad el tőle a DS9 és az Enterprise sem.

A Voyager alapszituációja, hogy egy anomáliának köszönhetően a delta kvadránsban ragadnak, több millió fényévre az általuk ismert tarotománytól. Egyetlen föderációs hajóként kell több mint 7 évig életben maradni, szövetségeket kötni, a föderáció alapelveihez ragaszkodni vagy azt egy kicsit átalakítani a szükség kedvéért, harcolni a legfontosabb cél érdekében, hazajutni. A legjobb legénység itt jött össze, a holografikus doktor nagy kedvencem, az első női kapitány a sorozatok világában több mint meggyőző, Hetes-őt ki ne ismerné, aztán Tom Paris, Tuvok,  vagy éppen Chakotey is remek karakter.

Számos új ellenség tűnt fel, természetesen a borg-ot kell elsőként kiemelni, de a 8472-es faj vagy a haroginok és még számos faj volt, amelyek közel jutottak a csillaghajó megsemmisítéséhez. Mint az első sorozat vagy a Next Generation esetében tulajdonképpen itt is új fajokkal ismerkedünk meg, egy teljesen új világgal, bár a Deep Space 9 kapcsán is beszélhetünk erről. A DS9 egy időben játszódik a Voyager-rel, mely egy eleinte még jelentéktelennek tűnő űrállomáson játszódik, de amikor kiderül, hogy egy stabil féregjárat van a közelében, ami átjáró a gamma kvadránshoz, akkor a rendszer talán legfontosabb helyévé teszi.

Olyan fajok, mint a bajoriak vagy a ferengik is középpontba kerülnek akikről eddig kevesebbet hallhattunk a sorozatokban (szerepeltek ugyan, de itt jóval nagyobb jelentőségük van). Itt sem panaszkodhatunk a legénység összetételére, a karizmatikus, fekete kapitány Sisco, a jó fej egyik kedvenc karakter doktor, a kiismerhetetlen kardassziai barátja Garak, az alakváltó Odo, akinek a gamma kvadránsban lévő fajával konfliktus majd háború alakul ki és Odo-nak döntenie kell..., Worf, akit a Next Generation-ból már ismerünk, később kapcsolódott a sorozathoz, és a többiek(nem sorolok fel mindenkit, mert még hosszabra nyúlna a bejegyzés).

A sorozat legjobb részei a Domínium ellen vívott háborúhoz kapcsolódnak, az azt megelőző történések és a háború lefolyása. Mindenképpen ki kell emelni a remek karakterizációt is, ebből a szempontból talán a legerősebb ST sorozattal van dolgunk. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet az a túlságosan is erőltetett vallási szál volt. Ezzel együtt is egy egészen kiváló széria a DS9, mely szorosan a Voyager mögött van a kedvenc ST sorozataim listájában.

A legújabb sorozat(ami a ST világot tekintve a legkorábban játszódik), és úgy tűnik, hogy jó ideig az utolsó is, a Star Trek: Enterprise. Hogy őszinte legyek, nehéz volt a legénységet megszoknom, és még most is azt kell, hogy mondjam, bármelyik sorozatot nézzük is, mindegyik felülmúlja ebben az Enterprise-ot. Persze azért nagyon komoly panaszra itt sem lehet okunk. Archer kapitány, valahogy így képzelte el az ember az első Enterprise kapitányt és a Föderáció egyik nagy letéteményesét.

Nagyon megkedveltem sőt talán a kedvenc karakterem lett Trip parancsnok, a főgépész, a vulkáni T-Pol aki Hetes-hez fogható tulajdonságokkal bír, a doki, aki mindegyik ST sorozatban jól lett eltalálva, és of course Porthos. Sajnos Mayweather vagy Reed, illetve Hoshi karakterei lehettek volna jobbak is, voltak jó pillanataik, de összeségében sablonosak maradtak, pedig Reed-nél láthatóan igyekeztek a készítők, de nem jártak komoly sikerrel. 

Az első évad így visszanézve valóban alapozásnak tűnik. Már a második évadban is észrevehető a felerősödés, ami végül harmadikban csúcsosodnak ki, a Xindi konfliktusban, hihetetlen tempó, kiváló részek egymás után, végig tele feszültséggel. A negyedik is jól sikerült, mégha nem is érte el az ezt megelőző szintjét, itt blokkokban próbálkoztak, 3-4 rész egyben alkotott egy story-t. 

Érdekes, hogy ebben a sorozatban van a legtöbb idő utazással, vagy idő anomáliával kacsplatos történet, így szerették volna a készítők a prequel csapdáját kikerülni - részben siekrült is, bár volt egy-két olyan időutazásos sztori, ami már nem kellett volna és sok volt. A végkifejlet: a lezárás ami a Voyager kapcsán egy kis űrt hagyott mag után, itt is megvolt: Trip halála felesleges volt, főként annak fényében, hogy T'Pol-lal való kapcsolatukat jó ideie alapozták már a készítők, valamint meghallgattam volna a föderációs beszédet is, és hát az sem volt egy nagy ötlet, hogy tulajdonképpen Ryker a holo fedélzeten nézte vissza a történéseket. De legalább az utolsó képsorok és a zene kárpótolt valamelyest. 

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.10.25.

Az HBO-s Spielberg és Tom Hanks nevéhez fűződő 10 részes sorozat az egyik legjobb háborús film/sorozat amit láttam.

Szinte tökéletes, és a szinte jelzőt talán el is hagyhatnám, ugyanis nem tudok negatívumot mondani róla. Ez a tökéletesség a főcímre is vonatkozi. A leghosszabb főcím a listámon, és majdnem a legjobb is, csak egyvalami tudta megelőzni.

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.10.23.

Az idei újoncok közül három is besorolható a geek-es "műfajba" - kicsit szerencsétlen főhős, vicces szituációkra építő sorozat/film, mely általában nem veszi komolyan magát.

A The Big Bang Theory-ból csak trailert láttam, és nem győzött meg, már az alapsztori sem tetszett, az előzetes pedig abszolút elvette a kedvemet. Talán valamikor majd belenézek, de nem sok reményt látok arra, hogy kövessem a sorozatot A Reaper-ben komoly lehetőségek voltak, amit bizony nem tudott kihasználni.

Egyedül Ray Wise az, aki megéri a pénzét. Idegesítő a sidekick is, a főszereplő pedig olyan semmilyen... a pilot, mint ahogy a kritikámban is lehetett olvasni nem volt rossz, és a második részre is igaz ez, de semmi olyan pluszt nem tud nyújtani, ami miatt leülnék elé folyamatosan nézni. És a probléma az, hogy ahogy én elnézem a koncepciót, nem is fog változni a mostani menetrend. Részemről cancel. Reaper 1x02 Charged 5\10

És elérkeztünk a Chuck-hoz, ami viszont abszolút bejön. A pilot frissességét tudta hozni a következő két rész is. A sorozat nem veszi komolyan magát és ez illik is hozzá, az ügyek annyira komolyak mint amennyire a sorozat szeretné láttatni. 

Már a pilotban is kiemeltem, hogy nagyon jól össze van rakva, és ez igaz a 2. és 3. részre is. Jól felépített a Chuck, ráadásul az akciók kivitelezése is nagyon profi. Ugyan ez volt jellemző a pilotra is, de elismerésem a készítőknek, ugyanis az akció jelenetek színvonala továbbra is kimondottan jó. A szereposztás tökéletesen sikerült - Chuck karakterét jól hozza Zach Levi, a szöszi eyecandy nagyon ott van és a karaktere is jól el lett találva, Adam Baldwin természetesen hozza a kemény csávót, és ami fontos, hogy bármilyen helyszín is van, nem unatkozunk.

Ha otthon van Chuck akkor általában húga Sarah Lancaster és Awesome kapitány van ott -Sarah elég ha csak mosolyog :D, awesome kapitány pedig ritkán szólal meg, de a rövid szerepei mindig jók.

A munkahelyén szintén jó arcokat találunk, a sidekick bár nem a legjobb karakter, de összeségében korrekt, a munkahelyi kollégák pedig szintén jók A harmadik résztől főcímet is kapott a sorozat, A Mad Men-es srácok jó munkát végeztek, hangulatos, a sorozathoz illő főcím született.

Amíg a Reaper-nél folymatosan azt éreztem, hogy erőltetett, mesterkélt, addig a Chuck lazán veszi az akadályokat, az elejétől  kezdve leköt és 40 percnyi felhőtlen kikapcolódást biztosít.

Chuck 1x02 Chuck versus the helikopter 7\10

Chuck 1x03 Chuck versus the tango      7\10

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.10.19.

Legendary or awesome, ez a két szó szinte a sorozat védjegyévé vált, mint ahogy az is, hogy  garantáltan 20 percnyi kellemes kikapcsolódást biztosít.

A jelenlegi kedvenc sitcom-om, melyben nem lehet csalódni. Legalábbis az eddigi 2 évad ezt bizonyítja. Remélem a nemrég indult harmadikat még jópár követni fgoja, és ennek még akkor is örülök, ha ez azt jelentené, hogy még később tudjuk meg azt, hogy ki lesz Ted felesége és gyermekeinek anyja. A történet szerint ugyanis Ted Mosby 2030-ban meséli gyerekeinek a történetet, mely során megismerte az anyjukat. Természetesen a történet 2005-ben veszi kezdetét, tehát nem sci-firől van szó :D.

 Legtöbbször a Jóbarátokhoz szokták hasonlítani, van is benne valami. Mondjuk amíg a Friends esetében a 6 főszereplő között volt számomra unszimpatikus is (Phoebe, és Monica sem volt a kedvencem...), addig a HIMYM esetében erről nem beszélhetünk. Persze Barney a kedvenc, mint a rajnogók többségénél, de Ted, Robin, Marshall és Lilly is nagyon el lett találva.

Mint mondtam jellemző a sorozatra, hogy nem nagyon van színvonalbeli hullámzás, és persze  vannak már most klasszikus részek, mint pl. az 1. évadból a diszkós rész, a 2.-ból a Super Bowl-os vagy a Robin titkos múltját bemutató epizód (plázás), de még lehetne sorolni.

Elég sok külső helyszínt használ, ami szintén bejött. Gyakran használ flashback-eket is, amik szintén nagy erényei - szereztek pár emlékezetes pillanatot, és felejthetetlen poént:).

A sorozat garantálja, hogy a megnézését követően jobb kedvre derülj, szerencsére itthon is már jópáran felfedezték ezt a kiváló sitcom-ot.

1. évad értékelése: 8\10

2. évad értékelése: 8\10

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.10.14.

Elérkeztünk a dobogósokhoz. A harmadik helyen a Roswell főcíme áll. Anno a Viasaton láttam az első évadát, nagy kedvencem lett, de sajnos a csatorna nem adta le a következő kettőt.

Természetesen azóta beszereztem, de még nem álltam neki, pedig mint mondtam, az első évad nagyon bejött.

A főcímet Dido énekli, egyszerűen tökéletes. Sajnos csak a második évad főcímére leltem rá, a zene szerencsére változatlan.
 

Poszt írásának eredeti időpontja: 2007.10.13.

Legutóbbi évadával a Lost nagyot alkotott. Addig is nagyon szerettem a sorozatot, de a harmadik évad minden addigit felülmúlt. Sajnos a negyedikig még februárig várni kell, így talán a harmadik évad bakiparádéi egy kicsit enyhítik a Lost hiányt.