Én és a sitcomok

A poszt eredeti írásának időpontja: 2008.10.01. 23:32 

Nem kevés sorozatot nézek, mégis a sitcomok ennek csak egy kis  hányadát teszik ki. Magam sem tudom miért alakult ez így, hiszen kedvelem a műfajt. Jó párat bepróbáltam, de csak kettőt követek jelenleg: How I Met your Mother és 30 Rock (update: Gary Unmarried pilotja korrekt volt, folytatom) Nézzük, hogy a jelenlegi felhozatalból melyik és miért esett ki.

A My name is Earl az első évad közepéig húzta nálam. Pedig milyen jól indult, remek alapszitu, jó karakterek, Jason Lee... sajnos azonban egyre inkább elszürkült számomra a sorozat, és bizony a nevetésfaktor is csak redukálódott részről részre. A Scrubs-ot az utóbbi évek egyik legminőségibb sitcomjának tartják. Négy részt láttam belőle és rendben is volt, ültek a poénok, de már hét évad lement belőle, és nem éreztem rá késztetést, hogy ezt mind bepótoljam. Részben köszönhető ez a karaktereknek is, pedig látom bennük a potenciált, de még sem tudtak engem "megvenni".

Az Office (US version) kapcsán azt szokták mondani, hogy vagy nagyon imádod, vagy egy poénon sem nevetsz majd. Nekem sikerült a két kategória közé bekerülnöm, az első évadot, majd a második évadból még pár részt láttam. A furcsa az, hogy érezhetően a második etap jobban is sikerült, de mégsem folytattam, ugyan volt pár remek pillanata, de végig éreztem, hogy ez nem az én sorozatom.

A Two and a Half Men kapcsán nem volt nehéz a döntés, egyszerűen nem volt vicces. Na jó, miután magyarul is adták, pár értékelhető poént elkaptam, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy az érdeklődésemet felkeltse. Tavaly mutatkozott be a Samantha Who, mely ugyan nem mondható rossznak, csak erősen középszerűnek.

Ugyancsak tavalyi termés a The Big Bang Theory, mely szintén nem volt nyerő, pedig geek témák és Kaley Cuoco... A régebbiek közül a kult státuszban lévő Arrested Development-et is bepróbáltam, azonban sem a karakterek, sem ez a fajta humor nem nyerte el a tetszésemet. És, hogy egy ellenpélda is legyen, a fájóan rövid életű Kitchen Confidential viszont nagyon bejött, gyorsan a kedvenc sitcomjaim közé került.

Ha kicsit kitekintünk az USA-ból, akkor elsősorban Angliát érdemes vizsgálnunk. Itt óvatosan próbálkoztam, hiszen az angol humor csak ritkán tud megfogni. A Coupling bár még nem néztem meg végig remekül sikerült, nagyon jó karakterekkel és remek humorral fűszerezve. A Little Britain viszont csak pár percet kapott, fájóan gyengének, vagy inkább úgy fogalmazok, az én humoromtól nagyon messzinek tűnt.

Ricky Gervais többszörös díjnyertes sitcom-ja az Extras kapott pár részt, és bár voltak remek jelenetek, de itt is áll, hogy ez a fajta humor nem az én világom (hozzáteszem klasszisokkal jobb, mint a Little Britain) A közelmúlt sitcom felhozatala az én szemszögemből így nézne ki.

Ha viszont azt nézem, hogy hány olyan sorozatot nézek, ahol a nevetés faktor fontos összetevője a sorozatnak, akkor már más a helyzet. Entourage, Boston Legal, Weeds, Californication, Rescue Me, Chuck említhető példaként, melyek közül a legtöbb műfajuk alapján dramedy-nek mondható, a BL pedig dráma. És persze ott vannak az animációs sorozatok is (általában random nézem őket, bár egy Family Guy dara tervben van egy ideje) melyek természetesen a vígjátéki elemekre vannak kihegyezve, műfajukat tekintve azonban nem tekinthetőek sitcom-nak.

A mostani felhozatalból egyelőre a Worst Week kiesett számomra, viszont a Gary Unmarried bejött és ahogy fentebb írtam is folytatom. A többi újonc sitcomot még meglátjuk. Egy régebbit viszont még a napokban bepróbálok, It's always sunny in Philadelphia, nagyon jó híre van, így bízok benne, hogy újabb taggal bővülhet a sitcomjaim száma.