Negyedik, egyben záró évadához érkezett a VIII. Henrik uralkodását feldolgozó The Tudors, ezúttal az anglikán egyház megalapítójának utolsó hét évét bemutatva. Henrik élete során hat feleséget fogyasztott el, az utolsó etapra két hitvesének bemutatása maradt, természetesen a már megszokott udvari intrikák prezentálása mellett. Az első két rész (tegnap volt ugyan a premier, de a két epizód már korábban kiszivárgott) azonban, főként a harmadik évadhoz viszonyítva csalódást jelentett. A kép alatt már spoilerek társaságában folytatom.

 

 

A király ezúttal a 17 éves Katherine Howard-ot (Tamzin Merchant alakításában) vette el, aki finoman szólva sem viselkedik királynőhöz méltóan. Szeleburdi, az etikettet még hallomásból sem ismeri, és nem meglepő módon többekkel, így a király legidősebb lányával, a későbbi uralkodó Máriával is összetűzésbe kerül. A fő bűne azonban, hogy megcsalja az uralkodót, mely egyben sorsát is előrevetíti nekünk... sokkal kisebb vétségekért is hullottak már fejek a királyságban.

 

Megismerkedünk a király új környezetével, valamint láthatunk néhány régi szereplőt, így például gyermekkori barátját Brandon-t is, de az elmúlt évadokhoz hasonló felépítettség ellenére súlytalannak éreztem a látottakat. Sem az udvari játszmák, sem a behozott karakterek nem tudtak megfogni, de a legnagyobb problémát az imént jellemzett új feleség jelentette. Túlságosan is nagy teret biztosítottak a királynőnek, mely egy Boleyn Anna esetében teljesen érthető volt - mind a karakter, mind az őt alakító Natalia Dormer miatt, de Katherine Howard-nál, ahol már egy az elejétől kiszámítható és unalmas párbeszédeket folytató fruskát láthatunk, elhibázott lépésnek tartom.

 

A Tudors esetében és ez sajátosságuk miatt a történelmi sorozatok mindegyikére igaz, a végeredmény kevésbé fontos, hiszen azt már pontosan ismerjük, a legfontosabb, hogy a köztes utat minél érdekesebben tudják tálalni és ehhez elsősorban jól megírt karakterek szükségeltetnek. Az első három évad ezen a téren remek munkát végzett, hiszen a teljesség igénye nélkül Wolsey bíboros, a már említett Boleyn Anna, Sir Thomas More (Morus Tamás), vagy éppen Thomas Cromwell végig érdekes karakternek bizonyultak, mely a nyilvánvaló történelmi szerepük mellett az írók összetett ábrázolásmódjának is köszönhető.

 

 

A negyedik évad első két részéből hiányoltam ezt a jól kimunkált jellemrajzot, és mindemellett sajnos önismétlő és volt rá példa, hogy unalmas történetszálakat kaptunk. Mindenesetre a királyt alakító Jonathan Rhys Meyers játékát továbbra is csak dicsérni lehet, mint, ahogy Sarah Bolger (Mary hercegnő) is kitesz magáért. Érdekesség, hogy utóbbi két féltestvérét, a fiatalon elhunyt VI. Eduárd-ot, valamint Anglia történetének egyik kiemelkedő uralkodóját, a későbbi I. Erzsébetet is láthattuk a mostani epizódokban.

 

Az utolsó feleség egyébként  Catherine Parr volt, aki Joely Richardson alakításában tűnik majd fel, bízom benne, hogy legkésőbb az ő érkezésétől fogva feljavul a Tudors és méltóképp ér véget a sorozat. 

 

Értékelés: