Smallville - 9. évad

Az már önmagában figyelemreméltó, ha egy sorozat kilenc éven keresztül a képernyőn tud maradni, az pedig tényleg ritkaságszámba megy, ha épp ilyenkor képes az egyik legjobb évadát produkálni. Persze a Smallville esetében hozzá kell tenni, hogy a guilty pleasure kategóriába esik, bizonyos logikai, adott esetben színészi bakikat el kell nézni neki, így azért önmagához viszonyítva beszélhetünk nagyszerű évadról. A kép után már spoilerek társaságában folytatom.

Két évvel ezelőtt, a Smallville-t elindító showrunnerek (Alfred Gough és Miles Millar) távozásakor többen is a megkongatták a vészharangot, gyors kaszát jósolva a sorozatnak. Ez nem következett be, a nagy túlélőt - szinte már minden napon bepróbálta a Warner, majd a későbbi CW - azóta már kétszer is meghosszabbították és szeptembertől a tizedik szezonjára készülhet. Brian Peterson és Kelly Souders showrunnerek ráadásul új lendületet adtak, elődeikhez képest átgondoltabb, okosan felépített évadokat kaptunk.

Tavaly Doomsday köré épült a történet, idén pedig Zod tábornokat kaptuk meg főgonosz gyanánt, és egyúttal a készítők minden eddiginél nagyobb hangsúlyt helyeztek a főszálra. Néhány standalone részt természetesen ezúttal is közbeiktattak, de még ezekben is elhelyeztek kisebb utalásokat Zod-ra, valamint a kandoriakra vonatkozóan. Az évad felénél egy event jellegű, Absolute Justice címre hallgató résszel is megleptek minket, melyet az elismert képregényíró Geoff Johns-al követett el.

A történetszálak közül egyedül a Checkmate-hez köthető részeknél húztam a számat, Pam Grier és az egész szervezet komolytalannak bizonyult. A vörös királynő kilétét pedig jobb lett volna nem felfedni.... örülünk ugyan Martha visszatérésének, de ez finoman szólva is erőltetett húzás volt az íróktól. A karakterekről is ejtsünk szót, végre nem játszadoztak a nézőkkel és új szintre helyezték Clark és Lois kapcsolatát, melyet egész évadon keresztül remekül kezeltek.

Clark esetében azonban nem csak ezt kell kiemelni, a kandoriak iránt érzett felelősségtudatát megfelelően ábrázolták és végre valahára egy majdnem végig konzisztens, magabiztos főhőst láthattunk. Pozitívumként kell felhoznunk, hogy a blur (maszat) identitásához kapcsolódó lapokat szintén ügyesen játszották ki. Oliver és Chloe összejöttek, ami miatt ismételten nem érheti szó a ház elejét, a főszereplők közül egyedül Tess karakterével nem tudtak mit kezdeni. Próbálkoztak ugyan sok mindennel, talán épp ez volt a baj, szinte mindenben érintve volt, és a karakter elvesztette a hitelét.

A fináléról külön is szólnék, melyet az a Greg Beeman rendezett, akinek nevéhez a Smallville korai időszakában több évadnyitó, valamint és évadzáró fűződött. Nagyszerű munkát végzett, mint ahogy az írók is meg tudtak felelni annak a kritériumnak, hogy végig feszült, pörgős, de nem túlzsúfolt zárást hozzanak össze. A rész eleji látomással megadták az alaphangot, többek között Lex és a 2013-as elnöki választások, Lois, mint befutott riporter, valamint Superman feltűnését tartalmazta ez a rövid kitekintő.

Ezt követően sem adták lejjebb, így Tess halála (nem hinném, hogy végleges), majd a kandori szál lezárása és a Zod-dal való párharc - Clark önfeláldozása egyaránt jól lett bemutatva. Néhány jövőre utaló szálat is kaptunk, így a már említett Tess, valamint az Ollie-val történtek, amik kapcsán többen is Darkseid behozatalát látják. De ez még a jövő zenéje, pontosabban a tizedik, vélhetően utolsó évadé, mely remélhetőleg képes lesz a mostanihoz hasonló szint elérésére.

Értékelés:

Címkék: smallville