A Parks and Recreation belépett azon sorozataim, teszem hozzá egyre növekvő táborába, melyek második nekifutásra tudtak igazán meggyőzni. A probléma természetesen itt is a lagymatag kezdéssel volt, a pilot, illetve az azt követő két rész alapján nem láttam benne elég potenciált. Idén nyáron újfent nekiveselkedtem és már a rövid, mindössze hat részes első évad végén láttam biztató jeleket, a második etap pedig minden képzeletemet felülmúlta.

A Parks and Recreation-re, főleg a kezdeti időszakban gyakran hivatkoztak Office-spinoffként, és ugyan ez a jelző nem állja meg teljesen a helyét, tény, hogy sok hasonlóság van a két sorozat között. Egyrészt a két készítő, Greg Daniels és Michael Schur okán, akik az Office készítésében is tevékenyen részt vettek, másrészt a dokumentarista stílus és a sajátos, úgy is mondhatnánk furcsa személyiséggel rendelkező főszereplő miatt. Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy a Pyrex-ben jóval több szabadtéri jelenetet láthatunk és a sorozat idővel kialakította saját, egyedi humorát.

Az egykamerás sitcom egy Indianai kisváros, a fikciós Pawnee polgármesteri hivatalában játszódik, annak is a városfejlesztési osztályán. A középpontban a kissé naiv és feminista nézeteit gyakran hangoztató Leslie Knope (Amy Poehler alakításában) áll, aki közvetlen főnökével ellentétben a bürokrácia feltétlen híve. Az első évad legfőbb hibája éppen az ő karaktere volt, a fent említett jellemvonásait eltúlozták és így kissé erőltetetté vált, ráadásul a többi szereplőre nem jutott elég játékidő. Ezeket Schur-ék is észrevették, levonták a tanulságokat, ennek eredményeképpen pedig a második évadban egy jóval szimpatikusabb és ami igazán fontos, vicces főszereplőt láthattunk.

Komoly fejlődésen ment keresztül a Pyrex, bár ebben a helyzetben talán helyesebb az a megfogalmazás, hogy rátalált a saját hangjára. A második évad már az elejétől magas színvonalat hozott, melyben nagy szerepe volt a mellékszereplőknek, akik ezúttal jóval nagyobb szerephez jutottak. Ki mással is kezdhetnénk, mint a zseniális Ron "Fucking" Swanson-nal. A Nick Offerman alakításában megelevenedő karakter majd minden mondatát kőbe kellene vésni, bár néha az arcjátéka is elég volt a rekeszizmok megtornáztatásához. A városfejlesztési osztály vezetője Leslie-vel ellentétben gyűlöli a hivatali rendszert és szinte mindenről megvan a saját, igencsak egyedinek mondható véleménye.

A tökéletes kormányzati rendszerről:

My idea of a perfect government is one guy who sits in a small room at a desk, and the only thing he’s allowed to decide is who to nuke. The man is chosen based on some kind of IQ test, and maybe also a physical tournament, like a decathlon. And women are brought to him, maybe ... when he desires them.

Volt feleségéről, Tammy-ről:

Ron: Every time she laughs, an angel dies. Even telemarketers avoid her. Her birth was payback for the sins of man. But you know the worst thing about her? Leslie: She works for the library.
Ron: She works for the library.

Leslie: Does she have any weaknesses?
Ron: No.
Leslie: What do you mean no? Everybody has a weakness.
Ron: Not machines. I honestly believe that she was programmed by someone from the future to come back and destroy all happiness.

Ron mellett azonban bőven találunk még humorforrásokat, így például Tom Haverford-ot, aki a szarkazmust kifejezetten kedvelő, léha figura. A bulizást mindig előtérbe helyező karaktert Aziz Ansari alakítja, aki a Pyrex-el ismételten bizonyította, hogy milyen remek komikus. Aubrey Plaza a gyakornok April szerepében tűnik fel, a munkaundor nála is erősen jelen van, a grimaszai pedig megunhatatlanok. A lassan már nyugdíjba vonuló Jerry-ből szinte mindenki viccet csinál, bár tegyük hozzá, hogy sok esetben ő maga is sokat tesz ezért.

Rashida Jones-t már az Office-ban is láthattuk, ezúttal egy ápolónőt alakít, aki a háza közelében lévő hatalmas gödör és az oda építendő park miatt kerül kapcsolatba a városfejlesztési osztállyal. nagyon jó barátságba kerül Leslie-vel, de a románcait is figyelemmel kíséhettük, először a rockzenekara nevét folyamatosan változtató, nagy gyerek Andy-vel, majd később a sorozat talán legsótlanabb karakterével Mark-kal szűrte össze a levet. Ne feledkezzünk meg az egy-egy részben szerepet vállaló vendégsztárokról sem, többek között Megan Mullally (Ron ex-nejét alakítja, a valóságban pedig Offerman felesége), Louis C. K, Justin Theroux, Detlef Schrempf vagy éppen a folyamatosan üvöltöző szerepkört magáénak tudó Andy Samberg is feltűnt a két évad során.

A Pyrex esetében úgy érzi az ember, mintha az írók kifogyhatatlan eszköztárral rendelkeznének, a jól megírt karakterek önmagukban is bőséges humorforrással szolgálnak, de a többi osztállyal való konfrontáció és a kissé bizarrnak tűnő város is számos lehetőséget rejt magában. A jellemábrázolásért külön dicséret illeti a sorozatot, erre természetesen sitcomok esetében jóval kevesebb idő jut, de a szűkös játékidő ellenére ezen a téren is remek munkát végeztek Schur-ék. Összeségében pedig elmondható, hogy a második évadának köszönhetően a Parks and Recreation a jelenlegi mezőny egyik, ha nem a legjobb sitcomjának tekinthető.

Az NBC ugyan berendelte a harmadik évadot, azonban az újonc Outsourced miatt midseason-re pakolta el és amennyiben utóbbit nem kaszálják el gyorsan, úgy januárnál előbb nem láthatjuk viszont Pawnee kissé elfuserált, de rendkívül vicces hivatalnokait. Az időponttal ellenetében azt már biztosan tudjuk, hogy a második etap végén feltűnt Rob Lowe és Adam Scott állandó szereplő lesz, valamint Natalie Morales is vissza fog térni. Velük ellentétben viszont DJ Roomba-t már nem láthatjuk többé, ezért a bejegyzés végén emlékezzünk meg róla egy rövid videóval.

Értékelés: