A Starz fiatalnak mondható a saját gyártású sorozatok területén, ezért a legfőbb célkitűzésük egy olyan sorozat elkészítése volt, mely hírnevet biztosít a számukra és egyúttal megkülönbözteti őket a többi csatornától. Tavaly januárban rátaláltak az aranytojást tojó tyúkra, a Spartacus: Blood and Sand a provokatív stílusával komoly rajongótáborra tett szert és a Starz legnézettebb produkciójává vált. Andy Whitfield sajnálatos betegsége miatt azonban nem tudtak hozzákezdeni a második évad forgatásához, így a showrunner Steven S. DeKnight egy előzménysorozat ötletével állt elő.

A második szezonra tervezett Batiatus-os flashback-et vették elő, melyet kibővítettek és egy hat részes minisorozattá gyúrták össze. A Spartacus: Gods of the Arena a Batiatus-ház felemelkedését mutatja be nekünk, a középpontban Lucretia és Batiatus karakterével, de rajtuk kívül számos régi ismerős, így Solonius, Crixus, Barca, Ashur, Naevia, valamint Oenomaus (a későbbi Doctore) is feltűnik. A minisorozat kezdéséről a kép alatt spoilerek társaságában fejtem ki a véleményem.

A kezdő képsorokban felidézhettük az első évad néhány meghatározó jelenetét, melyek elsősorban Batiatus karaktere szempontjából voltak fontosak. A Spartacus szájából elhangzott "How many men would you kill?" után újfent szembesülhettünk a lanista által elrendelt, vagy adott esetben saját kezűleg végrehajtott gyilkosságokkal, melyek segítségével egyre feljebb és feljebb jutott a társadalmi ranglétrán. A rész eleji montázs több célt is szolgált, egyrészt rövid emlékeztető a néző számára, másrészt előrevetíti nekünk Batiatus 'igencsak kifinomult' probléma megoldó rendszerét, amely várhatóan a mostani hat rész során is során kiemelt szerepet kap.

Történetünk elején Batiatus hiába rendelkezik jól felkészített gladiátorokkal, a harcosai csak a felvezető mérkőzéseken kapnak szerepet, a főműsoridőben a befolyásos Tullius által támogatott Vettius aratja le a babérokat. Nem ez az egyetlen szembetűnő különbség az öt évvel későbbi helyzethez képest, gondoljunk csak Batiatus és Solonius kapcsolatára, míg Lucretia olyan, mintha nem is ismerné az intrika fogalmát és undor fogja el, amikor barátnője szóba hozza a gladiátorokkal való testi kapcsolat lehetőségét.  Megismerkedhetünk a sérüléséből felépülő, Oenomaus-szal, aki ugyan ekkor még nem birtokolja a Doctore titulust, viszont házasságban él, a régi ismerősök közül pedig meg kell említeni Crixus-t és Ashur-t, akiknek túl kell esnie a gladiátorrá válás előtti utolsó próbatételen.

Előzménysorozat készítésekor az egyik legnagyobb kihívás, hogy az írók mennyire tudják érdekessé tenni a már megismert karakterek előéletét. DeKnight-ék jó munkát végeztek, a behozott történetszálak mindegyike lekötötte a figyelmemet és ugyan a legtöbb esetben tudjuk mi lesz a végkifejletet, az oda vezető út kifejezetten érdekesnek tűnik. Az új karakterek behozatala kapcsán szintén pozitívumokról számolhatok be, így például Batiatus új ellenségeiben, vagy a Jaime Murray (Dexter) által játszott, a szarkeverő szerepkört betöltő Gaia-ban bőven van potenciál. A szokásoknak megfelelően egy ausztrál színészre bízták Capua aktuális bajnokának a megformálását, Gannicus szerepében Dustin Clare-t (Underbelly) láthatjuk, aki egy az eddigiektől eltérő, az élet minden percét kiélvező, kissé bohém gladiátort jelenít meg.

A Blood and Sand-re jellemző jegyek, mint a vér, szex, majd a főleg az évad második felében előtérbe kerülő intrikák és váratlan fordulatok, valamint a jól kidolgozott jellemábrázolás az előzménysorozatban is megtalálhatók, így a Gods of the Arena minden bizonnyal könnyedén elnyeri a nézők kegyeit. Ígéretes kezdést láthattunk és ha a tavalyi sorminta folytatódik, akkor bízhatunk abban, hogy minisorozat hétről-hétre erősebb részeket produkál majd.

Értékelés: