Kiváló szereplőgárdával bír a Parks and Recreation, nem igazán lehet különbséget tenni a munkamániás Leslie, a szójátékok és képtelen ötletek mesterének tekinthető Tom, az együtt még viccesebb Andy-April kettős, vagy éppen a kevés játékidőt kapó, de szinte mindig emlékezetes jeleneteket hozó Jerry között. Természetesen Pawnee városában rajtuk kívül is találunk agyament figurákat, például a városi tévé, illetve a könyvtár szó szerint félelmetes dolgozóiról.

Az állandó szereplővé előlépett Rob Lowe és Adam Scott karakterei, Chris és Ben a felemás kezdés után kinőtték magukat, mely egyébként általánosságban a harmadik évadra is igaznak mondható. A bizonytalan kezdés után az ötödik résztől már a második szezon minősége köszönt vissza és nem kérdés, hogy a jelenlegi mezőny egyik (egészen pontosan a Community mögötti) legjobb sitcomjáról van szó.

Van azonban egy karakter, akiről eddig még nem ejtettünk szót, ő pedig nem más, mint a Nick Offerman zseniális alakításában megelevenedő Ron Swanson. Még ebből a most ismertetett, elsőrangú szereplőgárdából is kitűnik, kis túlzással minden mondatát kőbe kellene vésni, hozzáteszem néha az arcjátéka is elég a rekeszizmaink megtornáztatásához. Róla emlékezünk most meg két bejegyzés erejéig, Ron általam legjobbnak vélt harmadik évados pillanatait idézzük fel. Az első részben az edzői habitusáról, Tammy-hez fűződő kissé egyedi kapcsolatáról, étkezési szokásairól, természet szeretetéről és fájdalom tűrő képességéről kapunk képet.