A héten beindult a nagyüzem, a rengeteg sorozatpremiernek köszönhetően most már alaposan meg kellett küzdeni a top 10-be jutásért. Az egyik nagy vesztes a Fringe lett, melyet előzetesen a lista második felébe vártam, de a harmatgyenge évadnyitó miatt erre esélye sem volt, mint ahogy az utóbbi időben komoly visszaesést mutató Doctor Who sem tudta kvalifikálni magát a legjobbak közé.

Így sem maradtunk azonban angol sorozat nélkül, Julian Fellowes XX. század elején játszódó drámája, a Downton Abbey természetesen helyet követelt magának a listán. Az első három helyezett úgy gondolom nem okoz meglepetést, a Community és a Sons of Anarchy egyaránt kiváló résszel jelentkezett, de még így sem volt esélyük a rovat visszatérése óta folyamatosan élen álló Breaking Bad ellen. 

A héten a Breaking Bad valami olyasmit tett le az asztalra, amihez csak nagyon ritkán, talán két-három évente van szerencsénk. Nem kell, sőt nem is szabad fukarkodni a jelzőkkel, a Salud történetvezetését, képi világát, jellemábrázolását és nem utolsósorban a színészi alakításokat tekintve is tökéletes epizódnak minősül. Bryan Cranston sorozatbeli fiának tett vallomása olyan elképesztő erővel bír és a színész olyan mélyre ássa bele magát a karakterbe, amire nehéz jelzőket találni, felnőtt férfi létemre én is elérzékenyültem a jelenet alatt.

Mindehhez pedig, és ezt a Breaking Bad esetében nem győzöm hangsúlyozni szükség volt ahhoz az aprólékosan felépített karakterizációra, amit négy év alatt kitartó munkával sikerült véghezvinni. Már a két, idősebbik és a fiatal Walt közötti jelenetsor miatt is hatalmas dicséret illeti a Peter Gould - Gennifer Hutchison írópárost, de a mexikói történések talán még ennél is nagyobb emocionális töltettel bírtak. Ahhoz pedig, hogy Don Wisnlow 'Drogháború' című regényét megidőző leszámolás ilyen hatásosra sikeredjen, a forgatókönyv mellett a már sokadszorra bizonyító Michelle Maclaren rendező és Michael Slovis operatőr elsőrangú munkája is szükségeltetett.

Nem aprózza el Kurt Sutter, eddig elképesztő tempót diktál a negyedik évad során és ígéretéhez híven a klub belső problémáit, illetve az ebből eredő feszültségeket állítja a középpontba. A szállítmány elrablásának, majd az azt követő üldözéses jeleneteknek köszönhetően egy kis adrenalinlökettel és nem utolsósorban remek beszólásokkal ("License and registration, please!") gazdagodtunk, közben pedig az írók szépen továbbfűzték az átívelő szálakat (JT levelei, vagy éppen a klub elleni nyomozás). A központi szerepet persze a SAMCRO-n belüli hatalmi játszmák és az epizód végi végi szavazás játszotta, mely ahogy arra számítani lehetett alaposan megosztotta a srácokat és a következményeit egyelőre még megjósolni sem merem.

A mai nap folyamán már megemlékeztem a Greendale főiskola nem teljesen százas tanulócsoportjáról, a kritikát ide kattintva lehet elolvasni.

Hiányzott már Pawnee és ezzel minden bizonnyal nem vagyok egyedül, a maximalista, de ezzel együtt habókás Leslie, a minden jó érzésű férfi példaképének tekinthető Ron, a nézőből már az arcjátékával mosolyt előcsaló April, az aranyosan buta Andy, vagy éppen az egoista Tom. Az évadnyitó közvetlenül a cliffhanger után veszi fel a fonalat, nem csoda, hogy Tammy 1 nevének hallatán Ron egyből futásnak ered, míg Leslie-nek a karrier, vagy kapcsolat dilemmát kell záros határidőn belül megoldania. Szerencsére a tavalyi kezdéssel (csupán az első három-négy rész sikerült a megszokottnál gyengébbre) ellentétben idén nyoma sincs a fásultságnak, nagyszerű résszel tért vissza a sorozat.

Az első évad a világháború kitörésével ért véget, most pedig már benne vagyunk a sűrűjében, 1916-ot írunk, Thomas mellett pedig Matthew is a fronton szolgál. Fellowes nem kapkod, szépen fokozatosan tárja elénk az ez idő alatt bekövetkező változásokat, közben pedig a megszokott precíz, mindkét réteget alaposan bemutató karakterrajzot kapunk. Természetesen az intrika sem maradhat el, melynek kapcsán Bates váratlanul feltűnő feleségét kell kiemelnünk. A rész a háború és az azzal járó kötelességeket állítja a középpontba, de emellett ügyesen megágyaz az évad főbb történetszálainak is.

Amilyen rosszul, vagy akár a sorozat címét felhasználva azt is mondhatnám, hogy kínosan kezdődött az epizód Jenna Hamilton számára, olyan szép vége lett. Különösen a rész végén látott, a három barátnő és Matty közötti jelenetek sikerültek jól, és bizony kellett is most ez a feelgood epizód. Annak pedig különösen örülök, hogy az előbb említett Matty, valamint a csicskáztatást megunó Jake is végre észbe kapott. Lauren Iungerich sorozata eddig az év egyik kellemes meglepetése, remélhetőleg ez a kijelentés az utolsó két részt követően is megállja majd a helyét.

A másodéves sorozatok közül a Raising Hope-nál tartok a legjobban a sophomore slump-tól (második évados visszaesés), főként a készítő Greg Garcia személye miatt. Mindez a félelmem a My Name is Earl miatt adódik, Garcia korábbi sitcomja a jelen írás tárgyához hasonlóan remekül indított, az azt követő években azonban folyamatosan gyengült a sorozat. Az évadnyitó (ideiglenesen) megnyugtatott, a raising Hope könnyedén hozta a tavalyi szintet, Jimmy elveszett tehetsége és a szülők erre adott reakciója számos emlékezetes poént eredményezett. Egyedül Sabrina új hajkoronája zavart, de ez legyen a legnagyobb problémám.

A múlt hetit követően, mely nem túlzás azt állítani, hogy az Archer történetének egyik legjobb epizódja volt, csalódást okozott az animációs sorozat. A kalózós sztori második felvonása ugyan tartogatott néhány jól elhelyezett egysorost, de önmagához képest lapos és kiszámítható volt. Remélhetőleg Thompson-ék nem lőtték el minden puskaporukat és a három epizódból álló történet zárásában ismét a tőle megszokott szintet hozza a sorozat.

A lista utolsó két helyezettje egyaránt újonc sorozat, sokat elmond az idei országos felhozatalról, hogy közepesnél alig valamivel jobb teljesítmény is elég ahhoz, hogy kiemelkedjenek ebből a vérszegény mezőnyből. A Revenge-ről bővebben ide kattintva lehet elolvasni.

Zooey Deschanel bája ide, vagy oda, a New Girl nem győzött meg első látásra, de  van benne potenciál, így még néhány részre biztosan maradok. A sorozatról szóló kritikát ide kattintva elolvasni.