Ezúttal már 18 sorozat versengett a heti toplistába való bekerülésért és ez természetesen magával hozott néhány kemény döntést is. Közel volt a bejutáshoz a Revenge, a Downton Abbey, vagy éppen a Boardwalk Empire, de persze komoly csalódások is akadtak, példaként a Doctor Who, Raising Hope kettőst lehet megemlíteni. A dobogó első két helyezettje már jó ideje stabilan tartja a pozícióját, viszont utánuk komoly változások történtek a múlt héthez képest. 

Ez lassan kezd már unalmassá és kiszámíthatóvá válni... nem, még véletlenül sem a Breaking Bad történetvezetésére gondolok, hanem a power rankings-es egyeduralmára, Vince Gilligan sorozata a rovat szeptemberi visszatérése óta folyamatosan az élen áll. Múlt héten a mexikói leszámolás utózöngéire, Hank egyre veszélyesebbé váló nyomozására, a Skyler-szál meglepő fordulatára, valamint Walt és Gus sivatagban történő eszmecseréjére és annak következményeire koncentráltunk. Ahogy azt a korábbi részek során is tapasztaltuk, szinte tapintani lehetett a feszültséget, erre példaként lehet hozni Gus nem mindennapos bosszúját Don Eladio egykori jobbkezével Hector-ral szemben, előbbinek Walt-tel megejtett rövid, de velős eszmecseréjét (Michael Slovis operatőr ismét kitett magáért), és a nyomasztó zenei motívummal végigkísért, bravúros záró jelenetet.

Az évad negyedik részében egy újabb Sons of Anarchy chapterrel ismerkedhettünk meg, az arizonai illetékességű SAMTAZ behozatala pedig több szempontból is jó döntésnek bizonyult. Kurt Sutter ezzel a húzásával egyrészt tovább gazdagította a sorozat mitológiáját, másrészt az arizonaiak drogproblémája és annak a klubra gyakorolt bomlasztó ereje intő jel lehet Jax-ék számára is. Eseménydúsra sikerült ez a mostani kiruccanás, de a charming-i történésekre sem panaszkodhattunk, elsősorban a Ray McKinnon által kiválóan megformált helyettes államügyész kissé etikátlan, de kétségtelenül célravezető manővereit kell itt kiemelni.

Ha már a Doctor Who-nak nem sikerült beverekednie magát a legjobb 10 mezőnyébe, akkor azért legalább egy hasonlat erejéig hozzuk be a Doktort. Amennyiben utóbbi olvasta volna a legutóbbi Parks and Recreation rész forgatókönyvét, minden bizonnyal Pawnee-ba utazott volna, a tér-idő kontinuum ugyanis komoly veszélynek volt kitéve. Az ok pedig egyértelmű: egy epizódon belül három Tammy is feltűnt, Ron kimért és mindenkit megfélemlítő első felesége a naqyszerű Patricia Clarkson alakításában, Tammy 0 (a gének nem hazudnak) az édesanya, valamint Megan Mullally is feltűnt a második feleség szerepében. Hatalmas lehetőségek rejlettek ebben a sztoriban és az írók szerencsére kihozták belőle a maximumot, Ron múltjának sötét titkai és a végső párbaj különösen emlékezetesre sikerült. Emellett még az Entertainment 720 főhadiszállásán játszódó abszurd jeleneteket is ki kell emelni, egyedül az Ann-Chris szál nem nyerte el a tetszésemet. 

Múlt héten még szkeptikus voltam azt illetően, hogy vajon marad-e puskapor a harmadik részre, de szerencsére kellemesen csalódtam. Sterling Archer az idiotizmus újabb fokára ért, a szigetről való menekülés közben remekbeszabott, a rekeszizmainkat alaposan megdolgoztató egysorosokat, valamint dialógusokat hallhattunk, de az otthoni események, főként a Malory és Cheryl közötti párbeszédek is bőven szolgáltak poénnal.

Malory: For god's sake woman, where is your pride?
Cheryl: In my work.
Malory: That made be the funniest thing you've ever said.  

Lana: What the hell is your problem?
Archer: My problem is you just Bonnie and Clyded my starting middies!

Annie-nek komoly vetélytársa akadt, vagy ahogy azt Jeff találóan megjegyezte egy multikulturális gonosz ikertestvér, aki ráadásul ellopta tőle az ENSZ modell ötletét. Ezt persze a tanulócsoport nem hagyja annyiban, a két ENSZ csapat versenye pedig néhány szerencsés ország kifigurázását, valamint az Annie és Jeff kapcsolat, illetve az abban bekövetkező változások bemutatását szolgálta. Közben Britta-ból előjön a lázadó énje, a hatalmát fitogtatni akaró Chang-ben pedig tökéletes játszópajtásra lel. Martin Starr vendégszereplése sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, talán szerencsésebb lett volna, ha professzor helyett egy lecsúszott diák szerepet kap. Az NBC házi bajnokságát ezúttal a Parks and Recreation nyerte meg, míg az előbbi egy kiemelkedő résszel jelentkezett, a Greendale főiskola hallgatói egy (szigorúan önmagukhoz képest) átlagos epizódot hoztak.

Visszatért a jelenlegi legjobb országos dráma, a harmadik évad nyitányáról itt írtam bővebben.

Véget ért az MTV meglepően jól sikerült tinisorozata, legalábbis az első évad, a nagyszerű nézettségnek köszönhetően ugyanis jövőre is találkozunk Jenna Hamilton-nal. Az első évados spoilermentes kritikát ide kattintva lehet elolvasni.

A heti power rankings-ben két pilot található és mindkettőt az ABC szállította nekünk. Az évad eddigi legígéretesebb országos dráma pilotjáról, a főként a hangulatával megfogó Pan Am-ről bővebben ide kattintva lehet olvasni.

A múlt heti harmatos, és akkor még igencsak finoman fogalmaztam évadnyitót követően összeszedték magukat Pinkner-ék és egy a figyelmemet végig lekötő, izgalmas résszel jelentkeztek. Látogatást tettünk a párhuzamos világban és egy sorozatgyilkos nyomába eredtünk, a nyomozási módszerek viszont még a Fringe-hez képest is szokatlanok voltak. Aki a mi világunkban professzor, az a másikban egy kegyetlen gyilkos, de nem csak a két, számos azonos személyiségjegyekkel bíró ember, hanem a Olivia-k közötti kapcsolat bemutatása is érdekesnek bizonyult. Az átívelő szál továbbra is a 'Hol van Peter Bishop?' kérdés körül forog, remélhetőleg azért ezt nem húzzák túl sokáig.

A pilot alapján komoly potenciált látok a Suburgatory-ben, remélhetőleg ez később realizálódik is majd. Az egykamerás sitcom bemutatkozásáról szóló kritikát ide kattintva lehet elolvasni.