A hét legjobb epizódjai:

1. Vikings (1x08 - Sacrifice)

Egy évad gondos karakterépítkezése fizetődött ki visszafogottan, mégis döbbenetes erővel. Napokkal később sem bírok szabadulni a hatása alól. Talán a John from Cincinnati óta nem volt ilyen mélyen, árnyaltan átitatva sorozatepizód a hit kérdéseivel. És ezt még érteni is lehet.

"- On this great journey you have begun, you must finish it.
- If you let go of me I will fall.
- No, the gods will hold you."

2. Rectify (1x01 - Always There)

A Sundance a Top of the Lake-kel még csak berúgta az ajtót, a Rectifyjal be is költözött a házba, jelezvén, hogy hosszabb távra érkezett. A Netflix kitörölheti a crowdsourcingolt sorozataival, az AMC meg a kiszervezős módszerével. Az indie kisvárosi dráma mutatja, hogy az egyéni alkotói hangot algoritmus nem helyettesítheti.

"- I can't do time the way you do it.
- I don't do time.
- That's what I'm talkin' about. I can't do time by not doin' time the way you do time."

3. Game of Thrones (3x04 - And Now His Watch Has Ended)

Van, hogy az egész több a részek összegénél. A Trónok harca esetében némely részek összege kárpótol az egész hiányosságaiért. A negyedik epizódban különösen erősre sikerültek azok a bizonyos részek. Megtört antihősök önvallomásai tesznek arról, hogy ne csak a grandiózus végjáték érdemelje ki a bronzérmet.

"My real father lost his head at King's Landing. I made a choice... and I chose wrong. And now I've burned everything down."

4. Community (4x11 - Basic Human Anatomy)

Különösen furcsa fintora lenne a sorsnak, ha a Community az NBC sokadik csődközeli állapotában megkapná a berendelést az ötödik évadra. Azok, akik tavaly ilyenkor örömmel üdvözölték volna a hírt, idén talán keserűen vennék már csak tudomásul. Az efféle részek emlékeztetnek, miért érdemes egyben tartani ezt a stábot.

"You're not even holding a phone!"

5. Veep (2x02 - Signals)

Armando Iannucci talán sosem lesz képes az amerikai politikai színtéren is megismételni azt a bravúrt, amit a brit kormánnyal és ellenzékkel véghezvitt. De néha elég a felszínes szórakozás, az érzelemmentes, cinikus, gyerekes egysorosok és a bohózatba illő helyzetek. Kreatív káromkodásokkal, persze.

"Get some towels. I may need to daughter board her."

Távirati stílusban: A Mad Men viszonylag erős résszel rukkolt elő, ami szokás szerint főleg Peggynek és egy-két munkahelyi vitának köszönhető, de így sem tudta ellensúlyozni, hogy Don magánélete és sorsa részről részre egyre kevésbé érdekel, míg a Parks and Recreation viszonylag gyenge résszel törte meg az évad második felének nyerőszériáját, de így sem éreztem, hogy különösebb panaszra lenne okom.

A hét karaktere:

Legyen most kivételesen színész, nem pedig karakter, jó? Méghozzá olyan, aki egyszerre több karaktert kelt életre. Nevezetesen Tatiana Maslany, aki kétségkívül az év felfedezettje. Az Orphan Black ötödik részében most csak az angol Sarah, a született feleség Alison és a geek Cosima szerepében tűnik fel, ha nem számítjuk a pszichopata Helena cameóját. Meg azt, amikor Sarah a halott Beth Childs személyiségét utánozza. Piskóta. Múlt héten speciel hét személyiséget öltött magára (Sarah, Alison, Cosima, Helena, Sarah mint Beth, Alison mint Sarah eltúlzott karikatúrája, Helena mint minimáleffort Sarah), és mindegyik markánsan különböző. Talán még Alec Guinness is büszke lenne rá.

A hét idézete:

Nem volt elég? Akkor még egy bónusz jótanács Ken Cosgrove-tól: If he wants people to stop hating him, he should stop dropping napalm on children.