Múlt héten a komédiák uralták a lista első felét és ebben a tekintetben nem történt komoly változás (egy helyett két dráma a top 5-ben) a mostani, március 21-27. közötti hét erősorrendjében sem. A helyezésekben azonban komolyabb eltéréseket is láthatunk, kellemes meglepetés volt például a Fringe előretörése, de hasonló jelzőkkel illethetjük a most már két hete folyamatosan dobogós pozícióban lévő Archer-t is.

A Community színészei egytől-egyig rendkívül büszkék voltak a múlt csütörtöki epizódra, azonban féltek attól, hogy a pop kulturális utalások jó részét a közönség nem fogja érteni. Ami ugyanis egy Ponyvaregény tematikájú résznek lett hirdetve, az a My Dinner with Andre című, 30 évvel ezelőtti film előtti tisztelet adásba ment át, ennek célja pedig az Abed-Jeff kapcsolat bemutatása volt. Tökéletesen megszerkesztett részt láthattunk, külön kiemelendő Abed fantasztikus Cougar Town monológja, az ezt követő érdekes témákat boncolgató, a sötét humort sem nélkülöző párbeszéde Jeff-el, a nagyszerű aláfestő zene, és természetesen nem feledkezhetünk meg a tanulócsoport Ponyvaregényes jelmezeiről sem. A Critical Film Studies-ről készült írást ide kattintva lehet elolvasni.

Troy: Ooh, no-no juice!

Immáron második hete dobogós az animációs sorozat, sőt a legutóbbi power rankings-hez képest képest egy hellyel előrébb találjuk. Szokatlan módon - eddig a standalone részek domináltak - ott vesszük fel a fonalat, ahol a Stage Two végén abbahagytuk, kedvenc ügynökünk rákos lett és ezt ő természetesen egyedi módon próbálja meg feldolgozni. Azt viszont már nem nézheti tétlenül, hogy az ír maffia többek között az általa is használt gyógyszerek hamisításába kezdett bele, így bosszúhadjáratot indít ellenük. Archer a gyenge fizikai állapota miatt Lana segítségét kéri és elindul a politikailag inkorrekt beszólásokkal tarkított, jó néhány kiürített fegyvertárral járó akciójuk, melyet persze közben filmre vesznek és a végén megszületik a 'Terms of Emrampagement' címmel ellátott művészi alkotás.

Cyril: Kriegers father's was a Nazi scientist.
Malory: And JFK's father was a bootlegger.
Cyril: What!? That's like comparing apples to Nazi oranges.

Nem gondoltam volna, hogy ezen a héten is az ellopott bankjegy játssza majd a főszerepet, de úgy tűnik Graham Yost-ék egy nagyobb lélegzetvételű sztorit fűztek köréje. Winona alaposan meglep minket azzal, hogy nem csak 100 dollárról van szó, Raylan-nek pedig ennek következtében olyat kell átélnie, amit eddig még nem tapasztalt... Megkerülni, sőt adott esetben becsapni a kollégáit, melynek következményei, és ez a Winona-val való kapcsolatára is igaz, a következő részekben csúcsosodhatnak ki. Mindeközben Boyd is új történetszálat kapott, az új pozíciója révén közelebb kerülhet a Bennett családhoz, a kérdés az, szembe kerül-e Raylan-nel, vagy a végén ezúttal is egy oldalra kerülnek majd. Egy, a Justified-tól szokatlan hangulatú részt láthattunk, mely valószínűleg alapozás a későbbiekre nézve. És egy rövid megjegyzés a végére: jó volt viszontlátni Reardon bírót.

Raylan: Everyone's capable of doing something like this, Winona.

Az elmúlt két alkalommal arról írtam, hogy a kezdeti bizonytalanságok után magára talált a sorozat, sőt az Indianapolis és a Harvest Festival kapcsán már második évados színvonalról beszélhettünk. Szerencsére nem kezdeti fellángolásról volt szó, az évad nyolcadik epizódja is a várakozások szerint teljesített. Persze ezen nem is lehet meglepődni, a városfejlesztési osztály, természetesen szokás szerint kiegészülve Ann-nel egy kemping túrára megy, az eltérő gondolkodásmódú/habitusú embereink pedig számos megmosolyogtató helyzetet teremtenek maguk körül. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy Rob Lowe karaktere visszatért, szegény Ann pedig a maradék önbecsülését is elvesztette.

Ron: Fishing relaxes me. It’s like yoga except I still get to kill something.

A legutóbbi rész kapcsán is többségben voltak a pozitívumok, a mostani, párhuzamos univerzumban játszódó epizód pedig már valóban bizakodásra adhat okot. A másik oldalon játszódó történetek egyébként eddig szinte kivétel nélkül jól sikerültek, ami egyrészt köszönhető a két világ közötti különbségeknek, másrészt remek Fringe csapatot hoztak itt össze, amellett, hogy szimpatikusak, az egymás közötti interakcióik is élvezetesek. Olivia elrablása kapcsán egy szépen felépített sztorit láthattunk, a vége, konkrétan az, hogy ki áll a háttérben, ugyan kiszámítható volt, de ez összességében bőven megbocsájtható. Úgy tűnik, kezd kilábalni a hullámvölgyből a sorozat.

Lincoln: I sure don't want to do this.
Charlie: All right, listen, I'll talk to her, you deal with Travis Bickle. C'mon...Coppola...'you talking to me?'
Lincoln: I have no idea.

Az évad utolsó előtti fejezetéhez érkeztünk és ez meglátszott az epizód felépítésén is. Steve és a rendőr barátunk balhéja, Lip és Ian lebukása, valamint Karen bosszúhadjárata az édesapja ellen egyaránt felvezetésnek tekinthető a fináléra. Természetesen ezzel együtt önmagában is értékelhető volt az epizód, Frank 'olyan munkahelyet keresek, ahol egyből lesérülhetek' akciója számos emlékezetes pillanattal ajándékozott meg minket. Jasmine szerepében Amy Smart-ot láthattuk, örömteli, hogy őt a fináléban is viszontlátjuk majd.

sznob anyuka: It must be nice not to own a house and have to worry about this stuff.
Fiona: Yeah, it gives me more time to buy drugs and fence stolen goods.

A heti ügy ezúttal sem volt igazán érdekes, a hírhedt maffiózó elkapása, majd gyermekének a kiszabadítása nem hozott túl sok izgalmat és az ezt már láttuk máshol gondolatot hozta elő belőlem. Jó hír, hogy a két másik történetszál sokkal jobban működött, egyrészt Wysocki magánéleti problémái - végre láthattuk a menyasszonyt is -, másrészt a beépített emberünk sztorija végig lekötötte a figyelmemet. Utóbbi kapcsán ismételten ki kell emelnünk Delroy Lindo-t, aki rendkívül karizmatikus alakítással jelentkezett.

Gibbons: Welcome to the family.

Az elszalasztott lehetőségek sorozata...röviden így lehetne összefoglalni a Lights Out eddigi teljesítményét. A potenciál benne van, illetve lassan már azt kell mondanunk, hogy volt, de azt nem képes maximálisan kihasználni. Szó se róla, minőségi drámáról van szó, viszont nem igazán tudta közel hozni az egyes karaktereket hozzánk, illetve a történetvezetés során is be lehetett volna vállalni nagyobb rizikót. Azt viszont a sorozat javára kell írnunk, hogy a vendégszereplők tekintetében erősnek mondható, nem is oly régen még Eamonn Walker, most pedig David Morse erőteljes alakításának lehettünk szemtanúi.

Jerry: If I don't write it down, it's like it never happened.

 
A jónak mondható kezdés után az évad közepe felé alaposan visszaesett a Chuck és sajnos azt kell mondanom, hogy azóta sem találja magát. A mostani epizódunk sem váltotta meg a világot, de legalább azt elmondhattuk, hogy hosszú időszakot követően végre kaptunk egy izgalommal teli 40 percet. Mindehhez az keltett, hogy az írók végre változtassanak a kissé már unalmassá vált recepten és új helyzetbe kényszerítsék a karaktereket. A Castle-ban zajló vajon ki a gyilkos című kitalálósdi mellett ezúttal a Buy More-os történetszálra sem panaszkodhattunk.

Casey: I still don't trust and American operative with a British accent!

Nincs különösebb gond a Modern Family-vel, az elmúlt részek mindegyikére rámondhatjuk a kellemes jelzőt, viszont azzal is tisztában vagyunk, hogy az ABC sitjomja ennél jóval többre lenne képes. A három család közül mindig van, aki lehúzza egy kicsit a részt, most éppen az általában remeklő Dunphy-ék történetszálát nem sikerült eltalálni, még a nagyszerű Philip Baker Hall-al együtt sem. Jay esetében viszont piros pont jár a készítőknek, egy poénokkal megtűzdelt vacsora a fia meleg barátaival, majd az átmulatott nem várt következményei.

Mitchell: When I was 12-years-old my father walked into my bedroom and caught me doing the most embarrassing thing that a boy can do: dancing to Madonna's Lucky Star.