Tavaly egy ideig úgy tűnt, hogy a harmadik évaddal lezárul a Damages pályafutása, hiába a kritikusi hozsanna, a gyenge nézettség és a magas gyártási költségek miatt az FX bejelentette, hogy nem folytatja tovább az utóbbi évek legjobb jogi sorozatát. Szerencsére a Direct TV ezúttal is közbelépett és megmentette a szériát, sőt egyből két évadot rendeltek be, amelyek kizárólag a műholdas szolgáltató 101 Network nevű csatornáján lesznek láthatók. 2x10 részes szezonokról van szó, de ez a megnövekedett játékidőnek (42 perces helyett kb. 55 perces részek) köszönhetően tulajdonképpen egyenlő az FX-en megszokott 13 epizóddal.

A csatorna év elején az első három etapot tűzte képernyőre, július 13-tól pedig végre kezdetét veszi az új szezon. A negyedik felvonásban egy katonai cég, a Blackwater elleni per lesz a középpontban, Glenn Close és Rose Byrne mellett olyan szereplőket vonultat fel, mint John Goodman, Judd Hirsch, illetve Dylan Baker. A Direct TV közzétette az évad előzetesét, először egy fél perces ízelítőt, majd az egy perces, bővített változatot. Utóbbit lehet most megtekinteni.

Azt kell mondjam, papírforma döntésről van szó, hiszen AMC szinten korrektnek mondható nézettséggel futott a The Killing, legfeljebb csak az időzítést kifogásolhatjuk. Jövő héten zárul a sorozat első évadja és a nézettség már egy ideje stabilnak mondható, így a második évados berendelést pár héttel korábbra vártam volna. Őszintén megmondom, közönnyel fogadtam a hírt, de ennek az okairól bővebben majd a jövő héten, az évadzárót követő kritikában írok. Az AMC pedig eddigi rövid pályafutása során, legalábbis ami a saját gyártású sorozatokat illeti, továbbra is csak egyetlen drámát kaszált el, a szép emlékű a Rubicon-t.

Az HBO két évtizeddel ezelőtt, 1988-ban készítette el első minisorozatát, a politikai töltetű, Robert Altman nevéhez fűződő Tanner 88 óta számos nagyszabású, a kritikusok és a nézők által is nagy becsben tartott alkotással álltak elő. A legismertebb minisorozataik háborús témájúak, ilyen a II. világháborús, az Easy századra fókuszáló Band of Brothers, a tavalyi, a Csendes-Óceáni hadszínteret bemutató The Pacific, illetve a második iraki háborúról végletekig realista képest festő Generation Kill. Utóbbi készítője David Simon, (The Wire, Homicide) a hat részes The Corner-ben a baltimore-i drogvilággal is szembesítettek minket.

Mint az látható, az HBO szeret visszautazni az időben, készítettek már minisorozatot az Egyesült Államok második elnökéről, ez volt a John Adams, elkalauzoltak minket az űrkutatás meghatározó pillanataihoz, a From the Earth to the Moon konkrétan a 60-as években kezdődő Apollo programot mutatta be. Az Angels in America központi témája korunk egyik legrettegettebb betegsége, a 80-as évek közepén egyre nagyobb nyilvánosságot kapott AIDS volt, míg idén öt részben feldolgozták James M. Cain, a nagy gazdasági világválság idején játszódó Mildred Pierce című regényét.

A csatorna tisztában van vele, hogy csak úgy képesek minőségi produktummal előállni, ha a pénzügyi háttér megteremtése mellett hozzáértő szakemberek állnak a projektjeik mögött. A teljesség igénye nélkül a felsorolt szériák készítésében olyan nevek vettek részt, mint Steven Spielberg, Tom Hanks, Graham Yost, David Simon, Ron Howard, Mike Nichols, Robert Altman, Tom Hooper és Todd Haynes. A színészek névsora hasonlóan impozáns, többek között Al Pacino, Meryl Streep, Emma Thompson, Kate Winslet, Guy Pierce, Paul Giammatti, Laura Linney, Damian Lewis és Tom Wilkinson.

A múlt ismertetése után nézzük meg, hogy a közeljövőben milyen minisorozatok vannak tervbe véve a csatornánál. A brit Ford Madox Ford regényciklusán alapuló, első világháború idején játszódó Parade's End-et a BBC-vel közösen készíti el az HBO. Öt részes minisorozatról van szó, melynek középpontjában egy szerelmi háromszög áll, mindez pedig az első világégés, tehát 1914 és 1918 között játszódik. A forgatókönyvet az Oscar-díjas Tom Stoppard (Shakespeare In Love) írja, a szereplők közül eddig Benedict Cumberbatch (Sherlock) és Rebecca Hall (The Town) neve ismert. A forgatás várhatóan ősszel veszi kezdetét, a rendezői feladatokat Susanna White, a Generation Kill direktora látja el.

Az HBO ezzel még nem fejezte be a történelmi utazását, hiszen egy ókori kirándulás is tervbe van véve. Ezúttal a BBC2-vel karöltve megvették Robert Graves regényének, az I, Claudius-nak a jogait, melynek producerei között ott találjuk Jane Tranter-t és Anne Thomopoulos-t, akik korábban a Rome felett bábáskodtak. Érdekesség, hogy Graves alkotását korábban már feldolgozta a BBC, 1976-ben egy 13 részes, Emmy-díjjal kitüntetett minisorozatot készítettek belőle.

Az utóbbi években többen is meg szerették volna filmesíteni az i.u 41-ben hatalomra kerülő Claudius császár történetét, többek között Jim Sheridan (Apám nevében) és Leonardo DiCaprio neve is szóba került. Végül a mozifilmből nem lett semmi, de ezt már nem is bánjuk, hiszen minisorozatként, melyet ráadásul az igényességéről ismert HBO és BBC készít, jobban fog működni a történet.

New York feltámadt hamvaiból. Legalábbis, mint forgatási helyszín, hiszen amíg tavaly egy újonc sorozat sem választotta a nagy almát, addig idén 9 dráma pilot forgott a városban. További jó hír, hogy ebből nyolcat berendeltek (kettő a pilot után elköltözött), így többek között a Smash, a Pan Am és a Person of Interest is itt készül majd. New York előtérbe kerülése a 2010 augusztus 10-én elfogadott új adózási törvénynek köszönhető, mely pénzügyi szempontból (is) az egyik legnépszerűbb célponttá tette a keleti parti várost.

A legtöbb pilot a szokásoknak megfelelően Los Angeles-ben forgott, szám szerint tizenegy, ebből mindössze az NBC-s Awake került berendelésre. Hozzá kell tenni, hogy az upfronts-ot követően hat, a pilotját máshol forgató sorozatnál döntöttek úgy, hogy átteszik a székhelyüket az angyalok városába. Ilyen például a Prime Suspect és a Ringer, melyek épp New York-ot hagyták ott, a két város különcsatáját így végül Los Angeles nyerte 7-6 arányban. Mivel utóbbi adózási törvényei az újoncok helyett a több évados sorozatok számára kedveznek, így hosszútávon akár nőhet is az előnyük.

A döntésben a gazdasági szempontokon kívül néha családi okok állnak, mint Sarah Michelle Gellar (Ringer) és Maria Bello (Prime Suspect) esetében, amelyek a két sztár miatt költöztek át Los Angeles-be. Olykor praktikus okai vannak a helyszínváltásnak, a Fox által bekért The Finder azért forog az eredetileg kijelölt Miami helyett LA-ben, hogy a Bones showrunnerjeként is tevékenykedő Hart Hanson-nak ne kelljen fél Amerikát átutaznia a két sorozat miatt. Érdekesség, hogy mivel Miami-nak fontos szerepet jut a történet szempontjából, így a The Finder stábja minden egyes rész esetében egy napot forgat azért a floridai városban is.

Végezetül nézzünk rá az ABC legígéretesebb sorozatára, a midseason-ban debütáló The River-re, melynek a pilotja Puerto Rico-ban forgott. A sorozat természetesen mi másnak, mint a kedvező adózási törvényeknek köszönhetően költözik át Hawaii-ra, ahol a csatornától kiszivárgott hírek szerint a Lost díszleteit is felhasználják majd.

A tovább mögötti listában az újonc drámák forgatási helyszíneit lehet megtekinteni  (25-ből 20 ismert), a sitcomok egy kivételével mind Los Angeles-ben forogtak.

A The Hollywood Reporter a közelgő Emmy jelölések (július 14.) ürügyén kerekasztal beszélgetésre hívta napjaink néhány elismert sorozat készítőjét. A több, mint egy órás beszélgetésen Frank Darabont (The Walking Dead), Jason Katims (Friday Night Lights, Parenthood), John Wells (Southland, Shameless), Mike Royce (Men of a Certain Age), Terence Winter (Boardwalk Empire), Graham Yost (Justified) és Kurt Sutter (Sons of Anarchy) vett részt.

Többek között olyan témákat feszegettek, mint a sorozataik költségvetése, a csatornák által küldött 'note-ok', amik, mint kiderült, nem feltétlenül jelentenek rosszat, vagy éppen Matthew Weiner és AMC két hónappal ezelőtt lezárult, nagy nyilvánosságot kapott tárgyalássorozata. Érdemes rá időt szánni és végignézni, rendkívül érdekes szakmai kérdések kerülnek terítékre és számos a tévés iparággal kapcsolatos, úgymond insider információval leszünk gazdagabbak.

update: a dráma után megérkezett a 'komédia részleg' videója is. 
A résztvevők: Dan Harmon (Community), Bill Prady (The Big Bang Theory), Michael Schur (Parks and Recreation), Steven Levitan (Modern Family), Liz Brixius (Nurse Jackie), Darlene Hunt (The Big C) 

A TNT a Raising the Bar 2009-es kaszája után ismét megpróbálkozik egy jogi drámával, a hét közepén debütált újoncuk, a Franklin & Bash segítségével. Érdekes életútja volt a sorozatnak, hiszen a projektet a TBS-nél készítették elő, majd átkerült a testvércsatorna TNT-hez, ahol berendelték a 10 részes első évadot. Utóbbi azonban a pilot minőségét, valamint a nem túl acélos nézettséget elnézve jobban tette volna, ha marad az eredeti felállásnál és nem kér a sorozatból.

A Franlin & Bash-ben két fiatal, laza életfelfogású ügyvéddel ismerkedhetünk meg, akik teljes mértékben elégedettek a jelenlegi helyzetükkel. A négy csapatos cégük általában kisebb volumenű esetekkel foglalkozik, ők pedig a saját egyedi szabályaik szerint tárgyalják az ügyeket és mindeközben remekül szórakoznak. Hirtelen azonban egy váratlan lehetőség kopogtat az ajtajukon, a város egyik legnagyobb jogi vállalata kínál nekik szerződést. Rövid gondolkodás után elfogadják az ajánlatot, de az már az első munkanapjukon látszik, hogy az új munkahelyükön sem lesznek képesek, teszem hozzá, nem is akarnak megkomolyodni.

Ügyvédes sorozat, melyben a komédián legalább akkora hangsúly van, mint a drámai jegyeken, ebben a műfajban még mindig a David E. Kelley-féle Boston Legal az etalon. Legutóbb a Defenders próbálta másolni a receptet, de a végeredmény egy középszerű sorozatot hozott, jelen kritikánk tárgya, a Franklin & Bash azonban még ezt is képes volt alulmúlni. Kétségtelen, hogy komoly kihívást igényel egy olyan produkció létrehozása, mely egyszerre szeretne könnyed szórakozást nyújtani és eközben még hiteles drámát is bemutatni, de a feladat nehézsége nem menti fel az írókat a végeredményt illetően.

Egyik műfajjal sem boldogultak, a humorosnak szánt betétek többsége erőltetettnek hatott, a 43 perc alatt nemhogy nevetnem, de még elmosolyodnom sem sikerült. Minden bizonnyal megerőltető volt az ehhez hasonló párbeszédek/egysorosok megalkotása...

Bash: Try watching something besides Real Housewives of New Jersey.
Franklin: They are real housewives.

Franklin: I'm representing medical marijuana against the city. So if you need some samples, ding dong.

A drámai részek hatásvadászra sikerültek, külön kiemelve Bash igaz szerelemről szőtt gondolatmenetét, mely a rengeteg klisének, valamint Mark-Paul Gosselaar gyengécske előadásának köszönhetően egyúttal a pilot leggyengébb jelenete címet is kiérdemelte. A színészek kapcsán az előbb említett Gosselaar játékát érheti a legtöbb kritika, a többiek, így Breckin Meyer, Reed Diamond, vagy a többre hivatott Malcolm McDowell közepes teljesítménnyel rukkolt elő.

A TNT egyik vezetője a "funny legal procedural" jelzővel írta le a sorozatot, melyből az utolsó szó kivételével egyik sem fedi a valóságot. Minden héten új ügyet és várhatóan minimális átívelő szálat kapunk, így a procedural helytálló, de a sorozat egyáltalán nem vicces és bizony a jogi részt sem tudtam komolyan venni.

Értékelés:

A Breaking Bad esetében a márciusi kezdéshez vagyunk hozzászokva, a negyedik évad azonban az AMC döntésének köszönhetően júliusi premiert kapott. A csatorna kíváncsi rá, hogy a sorozat milyen teljesítményre képes a csöndesebb nyári szezonban, bár hozzáteszem, hogy most sem lesz egyszerű dolga. Országos szériával ugyan nem kell megbirkóznia, de a True Blood, Falling Skies kettős mellett nehéz lesz érvényesülnie.

Utóbbi természetesen kizárólag a nézettségre vonatkozik, a Breaking Bad ugyanis napjaink egyik, ha nem a legerősebb drámája és bízok annyira Vince Gilligan-ben és csapatában, hogy megelőlegezzem nekik azt, hogy ebben idén sem fog változás bekövetkezni. A negyedik évad július 17-én kezdődik, az AMC pedig ma közzétette az első előzetest. Annak ellenére, hogy új jelenetet nem tartalmaz, rendkívül hatásosnak mondható.

Két arcát ismerjük Shawn Ryan-nek, amikor kábelcsatornának dolgozik képes valami egészen egyedit/kiválót alkotni, erre példa a The Shield és a bántóan rövid életű Terriers, amikor azonban országoson próbálkozik, közepes végeredményt kapunk, legyen szó a The Unit-ról, vagy éppen a Lie To Me-be való beugrásáról. Legújabb sorozata a The Chicago Code kapcsán, annak ellenére, hogy egy országos adóra (Fox) készült, nagyok voltak az elvárásaim, a saját ötlet és a nagyobb mozgástér miatt úgy gondoltam, hogy Ryan végre megtöri a rossz szériáját. A kép alatt spoilerek nélkül megnézzük, hogy ez vajon sikerült-e neki.

A sokáig Ride-Along címre hallgató sorozat Chicago utcáira kalauzol el minket, ahol a helyi rendőrség korrupció által nehezített munkáját követhetjük nyomon, többek között az első női rendőrfőnök Teresa Colvin (Jennifer Beals) és az öntörvényű Jarek Wysocki (Jason Clarke) szemén keresztül. A másik oldalon a város egyik legbefolyásosabb politikusa Ronin Gibbons (Delroy Lindo) áll, aki az ír maffiával együttműködve próbálja megtömni a saját zsebét.

Az indítás remekül sikerült, a pilot és az azt követő két rész minden egyes percét élmény volt nézni. Ryan és az íróstábja rendkívül ügyesen szőtte a történetet, a karakterizáció is a helyén volt, úgy tűnt, hogy komoly potenciál lehet a sorozatban. A későbbi részek azonban arra mutattak rá, hogy túl magasra került a léc, a zsarudrámától fokozatos minőségbeli  visszaesést láthattunk, a Gibbons-hoz köthető átívelő szál egyre kisebb szerepet kapott és inkább a procedurális jelleg dominált. Az egy részes ügyek, néhány kivételtől eltekintve nem tudták lekötni a figyelmemet és leginkább az volt bosszantó, hogy közben éreztem, több van a sorozatban.

Az utolsó három-négy rész során aztán visszatért az elején látott színvonal, mely természetesen a főszál erőltetésének volt köszönhető. A fináléval is elégedettek lehettünk, mely egyúttal azt is jelentette, hogy jó szájízzel búcsúztunk a Fox által az upfronts előtt pár nappal elkaszált sorozatól. A történetvezetés kapcsán tehát felemás érzésekkel vagyok, de ez a karakterizációra és vele együtt a színészi játékra is áll. Nézzük először a pozitívumokat: Jarek esetében jó munkát végeztek az írók, de a kiváló teljesítménnyel előrukkoló Jason Clarke is megérdemel minden dicséretet.

A társát játszó Matt Lauria-ra sem panaszkodhatunk, amennyiben lett volna második évad, talán Ryan-ék is elgondolkodtak volna azon, hogy megérné nagyobb teret biztosítani a karakternek. Az egyik legérdekesebb történetszál a beépült zsaruhoz Liam-hez köthető - Billy Lush meggyőző alakításában, a sorozat aduásza azonban egyértelműen Gibbons képviselő volt. Egy rendkívül összetett karakter, úgy gondoltad, hogy már kiismerted, majd a következő részben Ryan-ék egy újabb oldaláról mutatják be, mindezt úgy, hogy nem vittek bele karakteridegen jegyeket. Mintha csak Delroy Lindo-ra szabták volna a szerepet, elsőrangúan hozta az intrikákkal és korrupcióval operáló, valamint bizonyos helyzetekben egy őszinte, a városért és a benne lakó emberekért igenis tenni akaró politikust.

Sajnos Jennifer Beals casting-ját már kevésbé tudom dicsérni, a színésznő próbálkozott ugyan, de nem tudott hiteles lenni a kemény, csak a munkájának élő rendőrfőnök szerepében. A leggyengébb szál Jarek unokahúgához Vonda-hoz, valamint a társához (mindkét értelemben) köthető, a hozzájuk kapcsolódó történések erőltetettnek és számomra érdektelennek bizonyultak.

Nehéz mérleget vonni, az egy pillanatra sem kérdés, hogy megérte végignézni (ráadásul lezárt sztorit kapunk), de azt is hozzá kell tenni, hogy több lehetőség volt a sorozatban, akár a történetvezetést, akár a karakterizációt nézve. Visszatérve a bevezetőben feltett kérdésre, Ryan-nek sikerült felülmúlnia a korábbi országos sorozatait, viszont nagyon messze volt a The Shield és a Terriers-féle minőségtől.

Értékelés:

Ron Swanson alaposan kitett magáért a harmadik évad során, ezúttal a szezon második felében látott jeleneteiből készítettem egy összeállítást. Ron-t először mint művészeteket pártoló, hatásos megnyitó beszédet tartó embert láthatjuk, a második videóban az alkohol rá tett hatásával szembesülhetünk, majd a kormányról alkotott véleményét ecseteli egy általános iskolásnak, végül Lil Sebastian temetésén elragadják őt az érzelmei.

Kiváló szereplőgárdával bír a Parks and Recreation, nem igazán lehet különbséget tenni a munkamániás Leslie, a szójátékok és képtelen ötletek mesterének tekinthető Tom, az együtt még viccesebb Andy-April kettős, vagy éppen a kevés játékidőt kapó, de szinte mindig emlékezetes jeleneteket hozó Jerry között. Természetesen Pawnee városában rajtuk kívül is találunk agyament figurákat, például a városi tévé, illetve a könyvtár szó szerint félelmetes dolgozóiról.

Az állandó szereplővé előlépett Rob Lowe és Adam Scott karakterei, Chris és Ben a felemás kezdés után kinőtték magukat, mely egyébként általánosságban a harmadik évadra is igaznak mondható. A bizonytalan kezdés után az ötödik résztől már a második szezon minősége köszönt vissza és nem kérdés, hogy a jelenlegi mezőny egyik (egészen pontosan a Community mögötti) legjobb sitcomjáról van szó.

Van azonban egy karakter, akiről eddig még nem ejtettünk szót, ő pedig nem más, mint a Nick Offerman zseniális alakításában megelevenedő Ron Swanson. Még ebből a most ismertetett, elsőrangú szereplőgárdából is kitűnik, kis túlzással minden mondatát kőbe kellene vésni, hozzáteszem néha az arcjátéka is elég a rekeszizmaink megtornáztatásához. Róla emlékezünk most meg két bejegyzés erejéig, Ron általam legjobbnak vélt harmadik évados pillanatait idézzük fel. Az első részben az edzői habitusáról, Tammy-hez fűződő kissé egyedi kapcsolatáról, étkezési szokásairól, természet szeretetéről és fájdalom tűrő képességéről kapunk képet.

Május közepén elkezdődött a Sons of Anarchy negyedik évadjának forgatása, amivel kapcsolatban a showrunner Kurt Sutter a blogján, illetve a twitterjén keresztül az elmúlt időszakban már többször is beszámolt nekünk. Az biztosra vehető, hogy 14 hónapot ugrunk előre az időben, ami azt jelenti, hogy a srácokkal a börtönből való kikerülésük után találkozhatunk. Egy új polgármesterrel és seriffel rendelkező Charming-ba érkeznek haza, az élet tehát Stahl ügynök és az IRA után sem lesz egyszerűbb.

Sutter elmondása szerint a harmadik szezont úgy tervezte meg, hogy a sztori az elsődleges és ezáltal a karakterek a történetnek voltak alárendelve, míg ez idén, bár lesz egy komoly átívelő szál, megfordul majd. Jax, Clay és a klub tagjainak az élete, egymáshoz való viszonyuk kerül a középpontba, ahogy Sutter fogalmazott: "so the season will be about the shit they feel, as much as the shit they do."

A SoA-ra jellemző, hogy minden évben remek mellékszereplőket sikerül szerződtetniük, úgy tűnik ez idén sem lesz másként. Eddig Danny 'tökéletes casting' Trejo és Rockmond Dunbar (az új seriff) és két fiatal színész, Fernanda Andrade, valamint Niko Nicotera nevét jegyezhetjük fel. A új szezon preimerjére a szokásoknak megfelelően szeptemberben kerül sor, pontosabb dátummal egyelőre nem tudunk szolgálni.

Zárásként egy negyedik évados színfalak mögötti videót lehet megtekinteni, melyben többek között Ron Perlman és Charlie Hunnam is új oldaláról mutatkozik be, utóbbinál az új hajviselet mellett a sorozatban nem hallható angol akcentusa is meglepetést okozhat.

Lezárult a 2011/12-es országos évad újoncairól kiírt szavazás, vagyis kiderült, hogy mely sorozatokban látjátok a legnagyobb potenciált. Azt kell mondjam a papírforma érvényesült, a Fox az Alcatraz-nak és a Terra Nova-nak köszönhetően a drámák, míg a fölényes győzelmet arató New Girl-lel a sitcomok között bizonyult elsőnek. Kis keserűséget legfeljebb az okozhat, hogy a drámáknál az első öt helyezettből három midseason-ben startol el, engem különösen az Awake kései rajtja bosszant. Érdemes lesz egy év múlva visszanézni a listát, bízom benne, hogy az idei évadhoz képest kevesebb csalódást fogunk majd feljegyezni.

drámák: